Amikor Kol részletesen előadta Rursusnak, mi is történt pontosan aznap, nem számított rá, hogy a szavainak ilyen szörnyű következményei lesznek.

Persze, Kye még mindig egy szörnyeteg volt. Mégis, bárhogy ismételgette ezt a fejében, az előtte lévő fiú olyan fájdalmasan emberinek tűnt. Pontosan olyan elkeseredettséggel üvöltött, mint ő maga a magányos éjszakákon a párnába, titkon remélve, hogy valaki talán mégis meghallja az ágyneműbe fojtott keserűséget és megvigasztalja. Olyan könnyek peregtek végig az arcán, amiknek még pontosan emlékezett a forró nyomára a saját arcán.

És miután Rursus végzett vele, ugyanazt az ürességet látta a fiú szemében, amit olyan közelről ismert. A vágyat, hogy mindegy, hogyan, csak legyen már vége.

Ami felűzte őt a tetőre.

A világ igazságtalansága villámcsapásként hasított belé, előcsalogatta a lelke mélyéből azt a régi felismerést, hogy így egyszerűen senkinek sem szabadna éreznie. Hogy mindenkinek szüksége van egy megmentőre, aki a legsötétebb órában kirángatja a teljes reménytelenségből. Ahogyan neki is ott volt Rursus.

Most viszont csak hárman voltak a tisztáson.

Kol nem is igazán volt tudatában annak, mit tesz, de az ujjai egyszer csak a démon karjára fonódtak. A vörös szemek meglepetten villantak rá, Rursus viszont nem ellenkezett vele, felkelt a földön kuporgó fiú mellől, Kol pedig rögtön átvette a helyét.

– Kye? – szólongatta gyengéden, de már nem számított. Kye arca másképp volt kifejezéstelen, mint Rursusé. Nem egy olyan ember kifejezése volt, aki jól őrzi a titkait, hanem ami mögött már tényleg nem volt semmi. – Testvérkém?

– Ha kívánod, megparancsolhatom neki, hogy kérjen bocsánatot tőled, és esküdjön meg, hogy soha többé egy ujjal sem ér hozzád.

Kol megfeszült a démon feltételezésétől. Ilyen kicsinyesnek tűnt, vagy az lett volna a helyes, ha tényleg csak bosszúszomjat érez? De még a gondolattól is felfordult a gyomra, hogy az előtte összetörten kuporgó fiú nyomorúságára dobjon még egy lapáttal.

Mégis ösztönösen érezte, hogy ezt nem fedheti fel a mestere előtt. Nagy levegőt vett, és maga elé idézte Rursus vonásai felett gyakorolt elképesztő önuralmát, majd megkísérelte leutánozni azt.

– Igazán hálás vagyok, de...

Csakhogy az ő bizonytalanul csengő hangját ekkor egy sokkal határozottabb kiáltás nyomta el.

– Kye? – hallotta meg Tame kiáltásait már messziről. A sietségtől botladozó léptek csörtettek végig hangosan az avaron, míg a démon karcsú alakja nem rajzolódott ki a tisztás határán uralkodó félhomályból. A férfi megtorpant, de Kol a távolság ellenére mindent le tudott olvasni az arcáról. Tame Kyét vette észre először, akkor elsápadt az aggodalomtól. Aztán a tekintet átrebbent rá, és leplezetlen gyűlölet kifejezésébe fordultak a vonások. Kol már nyitotta a száját, hogy magyarázkodni kezdjen, de a démon figyelme már tova is rebbent, és Rursuson állapodott meg. – Te... – sziszegett a démon, és megindult előre...

Látszólag féktelen haragja ellenére mégis megtorpant, amint Rursus megállt parancsolva feltartotta a kezét.

– Máris elfelejtetted volna a megállapodásunkat, Certamen? Ha én vagy egy követőm a területedre lép, azt megölöd. És te is hasonló vendégszeretetben részesülsz itt. Valószínűleg nem halnál bele a próbálkozásba, de tényleg azt akarod, hogy rávegyem őt, hogy meg akarjon ölni téged?

Nem volt szükség rá, hogy kifejtse, kiről beszélt. Kol hirtelen azt vette észre, hogy Kye ellöki őt magától, a mozdulat durva is lehetett volna, ha van mögötte elég erő. Kolnak mégis inkább maga az elutasítás ténye fájt, de ezek után nem avatkozott közbe. Csak figyelte, ahogy a fiú dülöngélve, bizonytalanul talpra kecmereg, mint egy részeg, és a fejét lehajtva Tame felé fordult. Nem nézhetett rá, nem szólhatott hozzá. A kezei idegesen mozogtak az oldala mellett, ökölbe szorultak majd elernyedtek, mintha máris a démon nyakát képzelte volna az ujjai közé.

Tame pedig nem tehetett mást, mint megadóan hátrált egy lépést.

– Rursus, kérlek...

– Milyen alapon kérsz te tőlem bármit is? – húzódott undok mosolyra a máskor titkokat rejtő száj. – Inkább hálásnak kéne lenned, hogy én megteszem, amire te nem vagy képes. De ha most nem tűnsz el a szemem elől, másodjára is végignézetem veled, ahogy kitépem a szívét.

Kol hitetlen pillantást vetett Rursusra. Még mindig nem tudta hova tenni, nem tudta megérteni ezt a hirtelen jött kegyetlenséget. Mégis tudta, hogy a démon korántsem blöffölt. A körmei elfeketedtek és megnyúltak, élesebbekké váltak, mint egy borotva. Kol legutóbb egy szörnyeteg kezén látott ilyeneket. Nem esett nehezére, hogy ezeken a kegyetlen karmokon elképzelje a saját vérét...

A tisztás szélén megzörrent az avar, és mire Kol felnézett, Tame már eltűnt.

Most rajta volt a sor, hogy a sokktól gyengén két lábra küzdje magát. Még egy utolsó kísérlettel Kye vállára tette a kezét, maga felé fordította az arcát, de azon még mindig nem tükröződött semmi. Kol bárhogy is kereste a zöld szemek válaszát, azok még ha felé is fordultak, valójában a távolba révedtek.

– Nem kell félned. Segíteni fogok neked – suttogta halkan, hogy a szavai véletlenül se juthassanak Rursus fülébe. Majd uralma alá vonta az arcvonásait, és egyenesen a démon felé fordult. Suta meghajlást produkált, hogy megszakítsa a szemkontaktust, mielőtt Rursus vörös pillantása kibűvölhette volna belőle az igazságot.

– Szüksége van még rám, vagy távozhatok?

– Mehetsz – legyintett a démon, majd a lány mellett elhaladva újra Kye elé állt. Kol gyomra bukfencezett, ahogy elképzelte, a férfi mégis, mit forgathat még a fejében... De tisztában volt vele, hogy ebben a pillanatban nem tehet többet annál, mint hogy mozgásra bírja a lábait, és hátra sem nézve megindul a sziget széle felé.

Meg sem torpant, amíg a világokat elválasztó végtelen víz a maga ijesztő nyugodtságával ott nem terült el a lábai előtt. Akkor balra fordult, és Tame tisztása felé vette az irányt.

Rursus egyszer azt ígérte a csillagok alatt, hogy megmutatja Kolnak a helyes utat, és elég erőt ad, hogy rajta maradhasson. Most úgy érezte, végre megtalálta ezt az utat, még ha ez azt is jelentette, hogy kockáztatnia kell, és esetleg szembe mennie a mestere akaratával.

Tudta, hogy Kyét meg kell menteni, és ha valaki, akkor Tame képes kell, hogy legyen rá. Csak meg kell adnia a démonnak a kezdő lökést.