Másnap reggel az ébresztőm hangjára egyből felpattantam. Hiszen átöltözök, és reggelinél megint látom Szilárdot! Na jó, pontosan mi is van velem?! Az egyik osztálytársammal éppen csak alakulnak a dolgok, az indulásom előtt írt nekem, hogy vigyázzak magamra, és félt. Erre én egy nap után várom, hogy lássam azt a srácot, akivel alig beszéltem... Ezeken gondolkodtam, amíg öltöztem. Zsófi még a mellettem lévő ágyon békésen aludt, legalábbis azt hittem.

-Jó reggelt, Dóri, itt vagy?-kérdezte Zsófi, amiv kisebbfajta szívbajt hozott rám.
-Persze, csak izgulok. -mondtam egy mosoly kíséretében.
-Aha, persze -majd ő is nekiállt öltözni.
-Lányok, lassan gyertek enni- szólt be az hozzánk az egyik felügyelő. Felpattantam az ágyamról, és elindultam, bízva abban, hogy Szilárd is már kint van, és tudunk pár szót váltani.
-Dóri, Dóri, hová sietsz? Még van öt percünk. -mondta Zsófi.
-Menjünk ki, és beszélgessünk ott, akkor legalább már biztos nem késünk el.
-Ajj, rendben menjünk, de te elég furcsa vagy ma reggel. -jött rá a dologra Zsófi egyből.
-Jó reggelt lányok! -köszöntött minket Szilárd. Az ő szobájuk már kint volt. Leültünk egy fotelbe, majd Szilárd is csatlakozott hozzánk.
-Dóri, izgulsz? Ha jól tudom, te is most síelsz először igaz? -kérdezte Szilárd.
-Persze, hogy izgul, amúgy egész reggel olyan álmodozó. -"köpött be" drága szobatársam, Zsófi.

Reggeli után egy gyors összepakolás után mentünk is a negyed órára lévő sípályára. Felvettük a síbakancsot, amiben elég nehéz volt menni. Egyszer Szilárd kapott el, mert majdnem elestem. Szilárddal egy felvonóba kerültem. Mivel ő még soha nem ült ilyenben, felvonós baleseteket meséltünk neki Danival. Nem is értem, miért akart kiszállítani minket útközben.😂😂Amikor felértünk egy rövid bemelegítés után kezdődött az oktatás. Az egész úgy kezdődött, hogy nem tudtam felcsatolni a sílécemet...Miután nagy nehezen sikerült, elindultam. Elindulni viszonylag könnyű volt, de megállni...,még szerencse, hogy tudok korcsolyázni, így az ott tanult megállással szépen megálltam. Addig addig forgolódtam, mígnem elindultam lefelé. Elkezdtem visítani, az oktató meg nevetve elkapott. Az első körben a legkisebb pályán elestem, és alig bírtam felkelni. Szerencsére Szilárd is esett, így nem éreztem magam nagyon rosszul. A nap további részében viszont egyszer sem estem el. Ebédet a közeli Hüttében ettünk, ahol mindenkinek én kértem enni, mert csak én beszélek németül. Szilárd oldalról figyelt, mosolyogva, majd megdicsért, hogy milyen jól beszélek németül. Ezen a mondatán elég sokat vigyorogtam magamban, és elhatároztam, hogy máskor is igyekszem majd németül beszélni.☺️
Miután lejöttünk a pályáról délután 4-kor visszamentünk a szállásra. Mindenki letusolt, mert eléggé kiizzadtunk. Vacsi előtt a mi szobánkban Unoztunk, és beszélgettünk, természetesen Szilárddal, aki az én ágyamat találta a legkényelmesebbnek, mert végig ott ült. Nem mondom, hogy szomorú voltam miatta.☺️ Este lefekvés előtt Zsófi elmesélte, hogy tetszik neki az egyik srác, akit Botinak hívnak.
-Dóri, neked tetszik valaki innen?
-Nem -vágtam rá, a kelleténél talán egy kicsit gyorsabban, mert Zsófi annyit mondott, hogy "Aha" majd megfordult, és elaludt. Én viszont még sokáig gondolkodtam Szilárdon. Takarodó után pár perccel azonban megrezzent a telefonom.
Egy új üzenet: feladója: Bajduk Szilárd
Jó éjszakát, reggeli előtt találkozunk.❤️
Eléggé meglepődtem ezen. A barátnőmnek arra a kérdésére, hogy van e valaki jóképű srác egy egyszerű nem-mel válaszoltam, majd eltettem a telefont és megpróbáltam aludni. Pár perc múlva az igazak álmát aludtam már, mert a nap eléggé fárasztó volt.

Vajon mi lesz most Dórival? Szilárd mit érez? És hogyan fejezi ki az érzelmeit? Dóri osztálytársa tudomást szerez a dolgokról?