Reggel Zsófival boldogan keltünk fel. Alíg vártuk már, hogy felmehessünk síelni.
Elkészültünk és közben boldogan beszélgettünk. Együtt indultunk le reggelizni.
Szilárdék már lent voltak. Oda ültünk hozzájuk beszélgetni, bár ők nagyon álmosak voltak még. Aztán ehettünk. Kaja után befontam a hajam, aztán muszáj volt megszárítanom a tegnapi ruháimat, mert nagyon vizesek voltak.
Ezek után indulhattunk a hegyre. A buszban Szilárd egyszer csak hátra nézett és engem kezdett el nézni. Én is elkezdtem őt nézni, majd egy idő után megkérdeztem, hogy mi van. Erre csak megrázta a fejét, és előrefordult. Láttam, hogy vörös volt, aztán én is vigyorogva Zsófival kezdtem el beszélni.
A felvonóba együtt ültünk be. A nap nagyon jól telt, szerencsére nagyon kevesen voltak a pályán, így nem kellett sokat sorba állni. Amikor leértem senki nem volt ott, így egy éles fordulattal bementem a kapun, amin majdnem beestem, mert nagyon nagy volt a lendületem. Miután szerencsésen bejutottam,a csákányos felvonón is majdnem elestem, mire kijött a felvonó felelős, és rosszallóan nézett rám. A kapus incidens után csak a fejét csóválta a házában, azonban a második szerencsétlenkedésem után már jobbnak látta, ha kijön, és onnan figyel.
A hó viszont egész nap ömlött, hideg volt, fújt a szél, valamint a ködtől a hegytetőt sem lehetett látni. Ebédkor fagyoskodva vettük le a vizes ruhákat, a meleg étteremben, majd beültünk két lány mellé.

-Szerintetek ők milyen nyelven beszélnek?- nézett rám Zsófi.
Nem akartam kimondani, hogy hollandok, ezért azt mondtam, hogy németalföldiek.
A társaság nagy része értette, azonban Vivi egy kicsit elakadt.

-Izlandiak ugye? -kérdezte, mire mindenkiből hangosan kitört a nevetés.

Az ebédet jó kedvűen ettük meg, majd még maradtunk beszélgetni. Akkor is rengeteget nevettünk, és sok videót és képet készítettünk. Amikor egy kicsit felmelegedtünk visszamentünk a pályára síelni.
Délután 4-kor mindenki fáradtan, de lelkesen elindultunk lefelé a hegyről. A hajam vége csuromvizes volt, amit Ákos meg is jegyzett.

-Amikor visszaérünk menj el hajat mosni és sokáig állj a meleg víz alatt. -tanácsolta.

Amikor visszaértünk megfogadtam Ákos tanácsát. Amíg én fürödtem, megérkeztek a fiúk. Így az este a szokásos bolondos hangulatban telt. Elmeséltem a mai nap szerencsétlenségét, amin mindenki nagyon sokat nevetett.

-Fiúk, ha van nagyon vizes ruhátok, hozzátok át, és megszárítom őket, vagy vigyétek át a hajszárítót. Csak meg ne fázzatok. -mondtam.

Drága öcsém vacsora után bedobta a kabátját hozzánk, hogy szárítsam meg.
Este lefekvés előtt vittem neki vissza, majd beszéltem pár szót a szobatársaival. Aztán visszamentem, és mivel későre járt elmentünk aludni.

Zsófival a szokásos nap elemzésünk után aludni akartam, ám mielőtt beállítottam az ébresztőt egy üzenetem jött:

Dóri! Reggel ha felébredsz írj, hogy mikor mehetek át a hajszárítóért. Aludj jól!

Hát jó, gondoltam, majd kinéztem az ablakon, belemosolyogtam a sötétbe, majd lefeküdtem és elaudtam. Csak jó érzés volt bennem.

-----------------------------------------------------------
Vajon kitől jött az üzenet? És hogyan fogják vajon kivitelezni, amíg a többiek alszanak?