Az utolsó teljes nap a táborban. Reggel valamivel korábban keltem mint a többiek. Hangtalanul felöltöztem, majd kimentem a verandára a telefonommal. Észrevettem, hogy drága jó barátnőm, Terka üzent tegnap.

"Ma volt a gólya nap. Nagyon jó volt, de hárman idegesítettek..."

Ezen igencsak meglepődtem, de válaszként írtam három nevet neki. Mindhárom fiúnév a volt osztálytársainké volt. Amíg vártam a választ, elgondolkodtam.
Messze mindentől, messze, de mégis közel a gimihez. Sokak szerint a gimi egy nagy kaland lesz, itt fogunk igazából felnőni. De vajon milyenek lesznek az osztálytársak.
A gondolkodásom a többiek szakították meg, akik időközben felkeltek és valami bogarat hajkurásztak.
Miután kiküldtük a betolakodót, mehettünk reggelizni.
Az ebédlő a mi bogaras sztorinktól zengett.
Kifelé menet Szilárd mondta, hogy legközelebb neki szóljak, mert majd ő megment a csúnya nagy bogártól. Ezen elnevettem magam, de mélyen nagyon boldog voltam, hogy van egy ilyen fiú barátom, aki ennyit megtesz értem.☺️
Amikor visszamentünk a házba a telefonomat ellenőriztem.

"Terka❤️"
Kettő igen, egy nem...a harmadik a Gyula...

Ezen igencsak meglepődtem, majd válaszoltam:

"Ezek szerint találtál használható srácot?"

A válaszra nem sokat kellett várni.

"Inkább neked."

Ezen az üzeneten elmosolyodtam. Majd eltettem a telefont, és szembefordultam a többiekkel, akik engem néztek, ugyanis mosolyogtam.

-Na, ki írt?- kérdezte halkan Szilárd.

-Barátnőm írt, hogy tegnap volt a gólya nap a suliban, és látott egy srácot, aki idegesítette, de szerinte nekem tetszeni fog. -adtam meg a választ.

Majd ezek után mivel kérték, hogy meséljek a fiúkról meséltem pár dolgot.

-Na, lassan ebéd, én megyek -állt fel Szilárd, majd elment.
Tanácstalanul néztem utána, majd konstratáltam, hogy még van 30perc ebédig...
A levegő ezután számomra fojtogató volt a házban, ezért én is kimentem. Szilárd nem volt sehol, de nem is bántam, legalább egyedül lehettem.

Ebédnél a szokásosnál kicsit csendesebbek voltunk. Ebéd után mentünk a medencéhez, de sajnos nekem női dolgok miatt ki kellett hagynom a fürdést.
Ültem a fűben, aztán szurkoltam Szilárdnak a csúszdánál meg beszélgettem a lányokkal.

Az esti meglepetés program a gokartozás volt. Előtte a lányok hajat mostak, én meg felöltöztem, és kiültem a verandára telefonálni.
Szilárd ismét odajött és kicsit beszélgettünk. Úgy éreztem a kora délutáni távolságtartása egy kicsit megoldódott.
Aztán mehettünk gokartozni. Útközben Vivivel beszélgettem. Amikor odaértünk, és én következtem Szilárd úgy ment el mellettem, hogy odasúgta "Vigyázz magadra, ügyes legyél!"
Vigyorogva mentem végig a pályán. Egyszer csak nekimentem a pálya oldalának, ami miatt elkezdtem integetni a feltűnően helyes srácnak, hogy segítsen.
Amikor végeztem kimentem, felhívtam anyáékat és elmeséltem nekik mindent. Azt láttam, hogy a lelkes beszámolóm közben Szilárd csak figyelt engem és amikor találkozott a tekintetünk, rám mosolygott.
Amikor végeztem leültem, majd Szilárd mellém telepedett.

-Hallottam jól érzed magad! -mondta.

-Hát igen eléggé jó minden. De gondolom hallottad az egészet. Hangulatos a környezet, jó a program, kedves a társaság...-pirultam el.

-És úgy érzem ez a tábor nagyon emlékezetes marad. Ezt neked is köszönhetem. -láttam, hogy elpirul ő is, aztán sajnos indulni kellett vissza.

Az este további részében megtörtént a tábor zárás, majd mivel nagyon későn volt aludni kellett menni.
Az ágyban még énekeltünk egy kicsit, majd elaludtunk. Elalvás előtt a gondolataim vegyesen a jól sikerült tábor és a rám váró gimi közt kalandoztak.
Elvégre holnap lesz az utolsó délelőtt, majd az útjaink ismét jó időre különválnak...