A következő nap délelőttöt a házaknál töltöttük. Csillám tetoválást készítettünk egymásnak.
Szilárd egyszer csak hátulról átkarolt és megkérdezte, hogy készítek-e neki. Természetesen igennel válaszoltam. Közben szívattam, hogy kitépem a szőrét, mire röhögve közölte, hogy akkor ő meg a hajamat fogja levágni, de előtte fonjam be, mert úgy a szép.

Amikor odaértünk az ebédlőbe megcsapott a gyümölcsleves illata. Azt tudni kell, hogy kiskorom óta nem eszem meg a gyümölcslevest. És itt és most gyümölcslevest kaptunk. Először nem akartam enni belőle.

-Dóri, meríts nyugodtan- adta volna a kezembe a merőkanalat Szilárd.

-Nem, köszi, nem szeretem ezt -fintorogtam.

-Te lány, csak az én kedvemért egy kanállal.

-Ajj, de kiskoromban egyszer nagyon rosszul lettem utána, ezért nem akarok enni.

-Bízz bennem, finom, kóstold meg-
ezek után végülis megettem azt az egy kiskanál levest.
Tényleg nem volt olyan szörnyű. Szilárd pedig önelégülten vigyorgott rám.

-Na látod, hogy nem haltál bele. Ügyes voltál! Büszke vagyok rád! -majd rámkacsintott. No comment.

Ebéd után mentünk a medencéhez, ahol kaptunk még ország tortáját. A lányokkal egy kört alkotva beszélgettünk a fűben, amikor mellém odahúzta a törülközőjét Szilárd.
Egy kicsit beszélgettünk, majd mentünk csúszdázni. Elég sokat versenyeztünk. Az egyik csúszásom után mindenem elcsúszott rajtam, ezért a víz alatt igazgattam magam. Amikor kijöttem, Szilárd figyelt. A lépcsőn szorosan mögöttem jött. Egyszer csak odahajolt hozzám:

- Mit csináltál annyi ideig a víz alatt? -erre elvigyorodtam.

-Semmit, megnéztem meddig bírom levegő nélkül. És búvárkodtam. -nevettem el magam kipirulva.

-Egyszer én is megnézném milyen érdekes dolgok vannak medence alján -kacsintott majd a medence tetején odament a rá várakozó fiúkhoz.
Döbbenten mentem oda a lányokhoz.

Este egy közös tűzharcot játszottunk, ami jó volt. A második körben különböző csapatokba kerültünk Szilárddal. Amikor hozzám került a labda, némi gondolkodás után egyenesen Szilárd lábához vágtam a labdát. Elnevettem magam, majd folytattam a játékot. A mi csapatunk nyert.
A játék végén Szilárd mellém csapódott.

-Nem is tudtam, hogy valaki ilyen kemény is tud lenni-mondta.

-És még mennyi mindent nem tudsz még, jó éjszakát! -nevettem fel, majd elmentem aludni.
A telefonomat meg se néztem, bár tudtam, hogy írt Szilárd. Az ágyban sokat gondolkodtam. Túl sok mindent megteszek csak azért, hogy Szilárd mellett lehessek. Valahogy túlságosan is megbízom benne.
A csúszda, és a gyümölcsleves...Arra viszont, hogy tegnap ki fogta meg a kezem, még mindig nem kaptam választ. Pedig ma párszor megpróbáltam rávezetni a témára, de sosem válaszolt, csak terelte a témát. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, meg azzal, hogy ennél jobb már nem lehet.
Pedig ha tudom, hogy a java csak ezután jön...😉