Sziasztok! A nevem Dóra, barátoknak Dóri. A többi becenevem ki nem állhatom. 13 éves vagyok, és a mai nap fogok indulni egy táborba. Ez a tábor azért különleges, mert ide csak egyes típusú cukorbeteg gyerekek jönnek. Van egy öcsém is, őt Daninak hívják, és szintén jön a táborba. Tabon élünk a szüleinkkel, a tábor pedig a Vértes hegységben lesz. Ez az idei nyár utolsó hete, a nap még nagyon melegen süt, aminek kifejezetten örülök, mert annál kevesebb ruhát kell magammal vinnem. Szombat este van, anyukám pont most jött be a szobámba, hogy készen van-e a bőröndöm. Szerencsére már majdnem mindent eltettem. Leült mellém az ágyra, ebből rájöttem, hogy valamit mondani szeretne. - Dóra, tudom, hogy senkit nem ismersz még a táborból, de meglátod majd, nagyon jól fogod magad érezni. A Vértes csodálatos hely. És remélem találsz majd valakit vagy valakiket, akiket a szívedbe zársz majd. -hát igen...volt egy barátom, aki elég szemét volt velem, ezért szakítottunk. A barátnőmmel sem jövök ki annyira jól mostanában. Mondhatni magányos vagyok. Megígértem anyának, hogy megpróbálok majd egy kicsit ismerkedni. Este felmentem a netre, de csak átpörgettem a Facebookot, majd inkább elmentem aludni. Rájöttem, hogy valóban szükségem lenne valaki jó korombeli barátra. Remélem holnap találok majd valakit, nincs kedvem egész végig egyedül lenni. A biztonság kedvéért azért egy könyvet viszek magammal.🙂