„Sajnálom Jimin, de én nem tudom viszonozni az érzéseid. De kérlek ne magadat hibáztasd ezért. Ez az én hibám.  Hisz, vagyok akkora seggfej, hogy nem tudlak szeretni, úgy ahogy vagy.”

  Jimin tudta, hogy ez lesz, hogy ő fog pofára esni, ha őszintén mindent bevall az idősebbnek, s még is megtette. Túl sok volt neki az a teher, mi a vállain nyugodott ezzel a titokkal szívében. Muszáj volt kimondania, megszabadulnia a hatalmas, otromba súlytól mi már évek óta nyomta egyre jobban elkeseredett szívét.

  Talán valahol a lelke legmélyén reménykedett benne, hogy érzései viszonzásra lelnek, de már akkor is tudta, hogy mind ez gyermeki ábránd. Hogy hyungja sose fog úgy tekinteni rá, ahogy ő. Mégis megemberelte magát, és ledobta magáról titka már-már fojtogató láncait.

    Mikor kiejtette a szavakat ajkán, s félve várta a másik reakcióját, annak arca azonban nem tükrözött meglepettséget vagy undort, mi alaposan meg is lepte a fiatalabbat. Szíve reménnyel teli, heves dobogásba kezdett, melegséggel átölelte őt a remény hazug sugara.

     Ó bár ne kezdett volna. Bár ott, s akkor megszűnt volna dobogni.

     Yoongi csupán szomorúan mosolygott rá, akár egy apa a gyermekére, mikor az rájön, hogy a kis kedvence nem azért nem kel fel játszani, mert nincs kedve, hanem azért mert már nem lélegzik. Majd szép lassan elhagyták a gyilkosok, a szavak szép ívű ajkait, hogy azok aztán már-már szárnyalni akaró lelkét a meleg oázisból, egy jeges, kopár vidékre száműzze, egy késsel, jó mélyen a bordái közé döfve. Ezek Jimin gyilkosai.

      A gyilkosok, melyek könnyre fakasztották, és vérét ontották. A gyilkosok, melyek ott piroslanak kacskaringós betűkkel szobája hófehér falán. A gyilkosok, kik ott vannak mindenhol, mindenütt. A gyilkosok, kik minden egyes alkalommal mikor a kés újabb nyomot hagy maga után a karján ott állnak, s susogják fülébe a maguk jelentését, akár egy színész a jól betanult szövegét. A gyilkosok, kik nem akarva megszűnni hajszolják bele újabb, az idő múltával egyre nagyobb mutatványokba. A gyilkosok, akik szörnyeteggé nevelték őt.

        A gyilkosok, akiket sose akart megismerni, s most még is tőlük függ, hisz már csak ez az egyetlen motor mi hajtja az ő rozoga, prüszkölő tragacsát, amit előtte életnek hívott.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Habár azt mondtam nincs sok közük a kpophoz, igen ezzel indítok :)
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, mert ilyen területen még nem nagyon alkottam.