- El sem hiszem. Akkor most 31 napon át gereblyéznünk, meg gyomlálgatnunk kellene, amiért megvédtük magunkat? - sétált idegesen fel alá Scarlet. Néha meg-megérintette a korlátot, és lepillantott az udvarra, ahol a focipálya melletti padokon Crag és a bandája heverésztek, mintha ez az egész fegyelmi megtorlás rájuk nem is vonatkozna, és semmi gondjuk nem lenne. A tetőtéren süvítő szél messze vitte idegességtől remegő hangját.
- Nos, tulajdonképpen ti ütöttetek először. És nyugi, nem 31 napon át folyamatosan. Lehet csak heti egyszer kell mennetek, és akkor 31 hétig tart. - mondta Louise, mire a mellette álló Wayne szó nélkül átkarolta vállát és szája elé tette a kezét. - Oké, bocsi, de ez akkor is szórakoztat... - hümmögte Louise az arcát félog eltakaró kéz alól nevetve.
- És rosszabb is lesz még. - elemezgette JJ, aggódva nézve mindannyiunk szemébe egyenként. - Mr. C be fog számolni apámnak, vagy már lehet meg is tette. Rohadtul nem szereti, ha igazságosztó gyerekekként viselkedünk.
Mind együttérzően bólogattunk. Hiána, nincs mit tenni: a közösségi szolgálat messze eltörpül a közelgő Hawkeye-tól való leszúrás mellett. Lehettünk bármilyen kemények, jelenleg nem voltunk más, csak pár aggódó fiatal, nyakig a szarban.
- Mennünk kéne. - vette fel Wanda a táskáját, majd az ócska vasajtó felé indult, ami visszavezet az épületbe. - Legalább a következő óráról nem kellene elkésni.
Az elkeseredett banda a nyomába indult. Scarlet verőere még mindig lüktetett az idegtől, ahogy a mellette ballagó együttérzően bólogató Hermes-nek sorolta gondolatait, Louise pedig a magába roskadt JJ-t és Bobby-t igyekezett enyhe kárörvendéssel vigasztalni. Wayne némán ballagott utánuk, mintha a szokásos sötét felhője most a duplájára nőtt volna a feje felett. Aaron mellém lépett, és a derekamra téve fél kezét kísért le a tetőtérről.
- Cassie. - szólt utánam Brick mély hangon. Hátrapillantottam a vállam felett. - Beszélhetnénk egy pillanatra?
Rámosolyogtam aggódó lakótársamra, majd ahogy távolodott tőlem, megsimítva a vállát előre küldtem. Kinyitotta a nyikorgó vasajtót, majd eltűnt a szűk, sötét folyosón. Brick megállt velem szemben, majd gondterhelten megvakarta szemöldökét.
- Figyelj, - kezdte. - Ha Hawkeye számonkéri rajtunk este, hogy mégis mi történt, szeretném én elvinni ezt a balhét. És szeretném, ha ebben megerősítenél majd.
- Hogyan? - kérdeztem meglepődve. - Nem tudod elvinni egyedül. Mindannyian csupa seb és véraláfutás vagytok.
- Csak mondjuk, hogy én kezdtem. Hogy a többiek csak azért voltak ott, mert verekedni kezdtem Crag-gel, és túlerőben volt.
- És ez mégis mire lesz majd jó? - ráztam a fejem. Nem akartam, hogy egyedüliként álljon ott vétkesként.
- Mindenkinek annyi baja van mostanában. Aaron hetek óta nem önmaga, néha teljesen máshol jár, és agresszív. JJ-nek elég gondja van a Skorpiók miatti stresszel, nagyon meg kell felelnie az apjának, semmi szükség, hogy csalódjon a fiában. Hermes a szülei halála óta befogadottként él a Skorpiók központjában, Bobby-nak ingje-gatyája rá fog menni az autószerelésre, Wayne fejében pedig csak Isten tudja, milyen gondolatok lehetnek. Nem akarom tovább tetézni a bajt. Én vagyok az egyedüli, aki nem táncol pengeélen enélkül is, hátha Hawkeye kíméletesebben jár el. Különben is, én mértem az első ütést Crag hatalmas pofájába.
- Oké. Mit akarsz, mit mondjak? - egyeztem bele. Igaza volt, bármennyire sem akartam, hogy ő húzza a rövidebbet.
- Hogy megütöttem Crag-et, mert bántott, a többiek pedig engem védtek. És ők is csak az embert sosem hagyunk hátra elv miatt. Sem a Wandás ügyet, sem Aaron sörösüveg dobálását nem említjük. Csak belédkötött.
- Jó. De nem hagyom, hogy egyedül vidd el az egész balhét. - kötöttem ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Azért cseszegetett Crag, mert ingereltem. Ezért te megvédtél. Ezért a többiek téged védtek.
- Cassie, nem kell... - próbált leállítani, és finoman megsimította a felkaromat, de ráfogtam csuklójára.
- Brick. Valóban megvédtél. Amit köszönök, és hálás vagyok érte. Hagyd, hogy segítsek. Nem kell mindent egyedül a hátadon cipelned. - mosolyogtam az elszánt tekintetű fiúra, és kezét leengedve még mindig fogtam a csuklóját. Hirtelen a nyakamra pillantott, és vizsgálni kezdte sebeimet.
- Ez még mindig nagyon csúnya. - aggodalmaskodott tovább. - Menjünk, mossuk le legalább egy kicsit. Még van egy kis időnk.
Átlendítette a karját a vállamon, és elindultunk lefelé.

•$•
Míg mi a tetőtéren szövetkeztünk Brick-kel barátaink életének megkönnyítésére, ők pont tovább bonyolították életüket az iskola zajos folyosóin.
- Hol van Cassie? - csapta be Scarlet szekrénye telimatricázott ajtaját, majd villámgyorsan a rá várakozó Louise és Wanda felé fordult.
- Aaron szerint még fenn beszélget Brick-kel. - felelte Wanda.
- Mhm. - tudta le ennyivel a tűzrőlpattant lány. - Ha már Aaron...
- Jaj, Scar, most ne. - körzött egyet fáradtan Wanda a fejével, majd ismét a csillogó szemű érdeklődő Scarlet szemébe nézett. - Semmi, jó? Egy jó barátom, aki iránt régen éreztem talán dolgokat, de nem lépett, ezért én léptem, csak nem felé, hanem tovább. És itt a vége. Semmi és Aaron, meg ha már Aaron. Törődöm vele, mert számíthatok rá.
- Jól van, jól van, nem kell letámadni. - emelte fel kezeit Scarlet, jelezve, hogy megadja magát. - De ezt előbb utóbb neki is el kellene mondanod így, kerek perec, mert szerintem ő még mindig egy ezek szerint nem létező dologba kapaszkodik...
Mielőtt bárki bármit reagálni tudott volna, Scarletbe egy bőrdzsekis, széles váll ütközött bele erőteljesen, ezzel arrébblökve a vékony lányt. Erre felcsattanva a váll tulajdonosára kiáltott.
- Vigyázz már, paraszt...! - emelte a hangját Jesse Hunt-ra, éjszakai fuvarosomra. A szőkés, rövid hajú fiú lassan megállt, majd lassan hátrafordult a lángba borult barátnőm felé, enyhén hátradöntött fejjel. Scarlet szemébe nézett, aztán mellette sétáló két haverjára, az élénkvörös hajú Red-re és a hosszú, barna, hullámos hajú Nico-ra pillantott, majd ismét Scarletre szegezte tekintetét.
- Jaaaj, ne haragudj. Nem vettelek észre. - nevetett a lányra, majd továbbhaladt. Red szó nélkül, hasonló kaján vigyorral követte. Nico egy óvatlan pillantást vetett Wandára, majd fejével bólintott egyet és szája apró félmosolyra húzódott. A latino lány egy halvány mosollyal reagált, majd nézte, ahogy Nicot is elnyelni az embertömeg a folyosón.
- Ha nem köteleznének azok a kurva szabályok, ezt a marhát is rég szájon rúgtam volna... - morgott Scarlet, majd idegesen a hajába túrt, és összeráncolta szemöldökét.
- Min idegeskedünk, lányok? - karolta át hirtelen a napszemüvegben feszítő Bobby Louise és a még mindig pattogó Scarlet vállát. Válaszra várván feltolta szemüvegét a fejére.
- Scarlet a bandán belül is ellenségeket szeretne. - magyarázta higgadtan Louise a divatos fiúnak, miközben mind megcélozták a termüket, és a közelgő csengő tudatában nekiindultak.
- Jaj, lányok, mire ez a sok felhajtás. - játszotta az agyát Bobby dramatikus hangleejtéssel barátnőimet kiparodizálva.
- Fogd be, Bobby. - oltotta le Wanda.
- Inkább élvezzétek az életet, és örüljetek neki, hogy a kocsim nem ment teljesen tropára, ezért haza tudlak titeket vinni. De ha már kocsi, hölgyeim, én itt most kicsit megállok. - engedte el a lányokat, mikor a teremajtóban beszélgető Hermes-be és Aaronba botlottunk.  - Egyeztetnem kell a művészúrral az alkatrészekről.
És már bele is kezdtek a műszaki beszélgetésbe a tárcsákról és a sebváltóról szakmai zseninkkel.
- Oké, én megyek, mert nekem nem itt van órám. - búcsúzott Louise, és elindult a fizika labor felé.
- Oké, én pedig eltűnök innen, mielőtt ismét meghallgatok egy órák hosszat tartó beszélgetést az ablaktörlő optimális sebességéről. - sprintelt be Hermes pillanatok alatt a terembe, barátnőim pedig nevetve követték az autós témától már rémeket látó fiút.

$

A következő pillanatban én és Brick is beléptünk a terembe. Az összefirkált padok közt haladva levágódtam a saját helyemre, majd az előttem ülő Wanda és  mellettem helyet foglaló Scarlet azonnal odafordultak hozzám.
- Most nézd meg őket. - biccentett Scarlet a párkányon ülő, szürkére festett hajú, bőr miniszoknyás Shade Ember felé, akinek a szájából Crag lógott ki. A pár egymásban elmélyülve, a többi emberről tudomást nem véve smárolt az ablaknak dőlve, Crag két kezével fogdosta Shade neccharisnyás combjait az apró szoknyája alatt.
- A reggeli maradékát is kiszedik egymás fogaiból... - sajnálta le őket Wanda.
- Az én reggelimre nem kíváncsiak? Csak mert mindjárt idehányok. - vágott Scarlet undorodó arcot.
A még mindig hevesen egyeztető Aaron és Bobby betámolyogtak az ajtón, amit Mr. Anderson lendületesen be is húzott utánuk, majd a tanári asztalnál megállva letette könyveit, és tiszteletet parancsolóan kihúzta magát.
- Nos, kérem, üljenek le mostmár, az óra elkezdődött. - kezdte el hivatalos hangján a szokásos elcsendesítő rituálét, míg kinyitogatta mappáit és krétát keresett iratai alatt. Viszonylag elcsendesültünk, még az addig pengéjét tisztogató Blade is az asztalra helyezte szúrófegyverét. - Mr. Eastwood, Ms. Ember, önök is szíveskedjenek mostmár befejezni a testi kontaktus nyilvános és igen részletes szemléltetését.
A helyére küldte az egymásban elmélyülő Szilánkokat, és kezdetét vette az óra.
Miközben hallgattam, ahogy Mr. Anderson krétájával újabb és újabb egyenleteket vés fel a kopott táblára, kinéztem az ablakon, és az estén gondolkodtam. Brickkel ugyan magunkra vállaltuk a történteket, de ezt elő is kell adnunk Hawkeye-nak, úgy, hogy a többiek ne szerettenek róla tudomást. Nem hagynák, hogy elvigyük helyettük a balhét, hiába vezérel minket a jó szándék. Ma estére el kell őket távolítani a központból, mielőtt Hawkeye összehívja az egész bandát egy beszélgetésre. A gondolatok vadul cikáztak a fejemben, mígnem bevillant a tökéletes megoldás. Gyorsan előkaptam a mobilom, és csoportbeszélgetést nyitottam.
"Ma este a tónál, iszunk, fürdünk, nyalogatjuk sebeinket, és készülünk a fejmosásra. De kerüljük amíg lehet." - pötyögtem be villámgyorsan. Amint megnyomtam a küldést, Brick nevére kattintottam, és neki külön üzenetet küldtem.
"Ma este beszélünk Hawkeye-al. Ketten. Így a többiek kimaradnak belőle." - küldtem el gyorsan, majd le is zártam a képernyőt, és a padomra helyeztem. A többiek helyeslő igenjei villogtak folyamatos értesítésként a kijelzőn, míg én az előrebb ülő Brick pillantását vártam. A sötét hajú fiú óvatosan hátrafordult, felvette velem a szemkontaktust, és egy jelentőségteljes bólintással nyugtázta tervem.
- Okos lányt. - tátogta némán, majd mosolyra húzva száját ismét a tábla felé fordult.