A 20 perces út alatt Joseph folyamatosan kérdésekkel bombázott melyek egytől-egyig úti célunkra vonatkoztak. Az elején még színtelenül mantráztam neki hogy „nem mondom el" de egy idő után megunva ezt válasz nélkül hagytam idegesítő kérdéseit melyek áradatának pontosan akkor szakadt vége mikor befordultunk a LYUKat rejtő sikátorba, a rémisztő sötétség ugyanis belefojtotta a szót a kis hercegbe aki – ahogy sejtettem – nem volt hozzászokva hogy naplemente után ilyen helyeken járkáljon.

- Most hova tűntél? – kiáltott fel kétségbeesetten mikor halkan elléptem mellőle és behúzódtam a konténer mögé hogy szabaddá tegyen a járatot. Halkan felkuncogtam reakciójára, nem hittem volna hogy ilyen kis beszari. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal hogy mögé osonva ráijesztek de végül úgy határoztam így is van elég baja, nem tetőzöm tovább azzal hogy köcsög leszek.

- Ne fosd már össze magad, itt vagyok – jelentettem ki vigyorogva mialatt előmásztam rejtekemből – gyere –intettem a konténer felé kezemmel mire tőle csak értetlen pillantásokat kaptam válaszul.

- Oda mögé? – mutatott homlok ráncolva a hatalmas fém tároló mögé én pedig bólintva helyeseltem jelezve hogy jól tippelt. Vonakodva indult el felém közben fél percenként hátra sandítva válla felett, felmérve hogy nem e követik majd mikor mellém ért, példámat követve guggolásba ereszkedett és kíváncsian pislogott felém a következő instrukciót várva. Intettem neki hogy kövessen aztán oda kúsztam a hatalmas faros lemez mögé és izmaimat megfeszítve arrébb toltam mire az eddig tompán pulzáló zene felerősödött, betöltve az egész sikátort, Joseph éretlensége pedig ezzel párhuzamosan szintén a duplájára nőtt.

- Készen állsz? – kurjantottam vidáman. Joseph sápadt arcát látva nem tudtam elfojtani vigyoromat viszont a sötétség miatt úgyse láthatta arcomat így nem aggódtam amiatt hogy ebből később bajom lehet.

- Nem – felelte határozottan, szinte remegő hangon miközben mellém érve alaposan szemügyre vette a falban tátongó hatalmas lyukat, majd lenézve a mélybe a pincében táncoló fiatalokat kezdet figyelni. Kitágult pupilláiból azonnal tudtam hogy még nem járt hasonló helyen ezért már akkor a fejembe véstem hogy még annál is jobban figyelnem kell rá mint elsőre terveztem. Bevillant az ötlet miszerint szerzek egy bilincset és összekapcsolom csuklóinkat hogy véletlenül se kószáljon el a közelemből de rövidesen rájöttem hogy minden bizonnyal nem hagyná szó nélkül hogy magamhoz bilincseljem.

- Akkor gyerünk – adtam ki a vezényszót majd a létrát figyelmen kívül hagyva egy nagy lendülettel beugrottam a lyukba és tornászokat megszégyenítő kecsességgel landoltam a koszos padlón mialatt Joseph önmagát nem meghazudtolva óvatos mozdulatokkal lemászott a létrán. Csak szemet forgattam elővigyázatos mozdulatain majd csuklóját megragadva a pulthoz vezettem miközben sorra visszaköszöntem az engem üdvözlő fiataloknak.

- Gyakran jársz ide? – kiáltotta a fülembe a zenét túlharsogva miután helyet foglaltunk a pult előtt ácsorgó bárszékeken és vártuk hogy nagy róka észrevegyen.

- Volt hogy minden estémet itt töltöttem – feleltem megjátszott lazasággal remélve hogy Joseph nem feszegeti tovább ezt a témát és nem kérdez rá a válaszom miértjére. De ha rákérdezett volna se mondtam volna el mivel nem tartozik se rá, se senkire. Lehet hogy Joseph fontos szerepet játszik az életemben de még ha kapcsolatunk mélyül is – ami valószínűleg nem fog bekövetkezni – akkor se fogom beavatni a sötét múltamba. Nincs szükségem arra hogy sajnáljon vagy hogy máshogy bánjon velem.

- Héé, Lina! Hoztál friss húst? – üdvözölt minket nagy róka mikor végzett a többi vendég kiszolgálásával és 2 poharat felkapva elénk sétálva alaposan szemügyre vette a fiút. Joseph rémülten tűrte hogy a hely tulajdonosa végig mérje mire én nem tudtam nem felnevetni rémült arckifejezésén amit vágott mikor nagy róka megkérdezte mit kér inni.

- A szokásosból kettőt – segítettem ki a kis herceget, nagy róka pedig egy sebes bólintást követően máris neki látott italaink elkészítésének. – Ne vágj már ilyen rémült képet! – löktem meg játékosan oldalát – engedd el magadat, mulass, ismerkedj, az itteni csajok bármire kaphatóak – kacsintottam rá kacéran miközben minden erőmmel igyekeztem legyűrni a féltékenységet ami váratlanul magával ragadott annak gondolatára hogy Joseph leáll táncolni egy idegen csajjal majd meg is hegeszti. Bár az utóbbit nem nézném ki belőle. Ahhoz ő túl jól nevelt.

- Oké – egyezett bele félszegen egy öblös nyelést követően majd elvette a felé nyújtott poharat miután illedelmesen megköszönte nagy rókának aki szemöldökét felvonva pislogott a srácra. Nyilván a felét nem értette annak amit Joseph motyogott, egyrészt a hangos zene miatt, másrészt mert megint olyan szavakat használt amik már 100 éve kikoptak a köztudatból. Óvatosan az orrához emelte a poharat és zavartan beleszagolt aztán hasonló mozdulatokkal kissé vonakodva belekortyolt hogy aztán a következő pillanatban ki is köpje az egészet.

- Ez volt aztán a kemény kritika – jegyezte meg szórakozottan nagy róka a pult mögül ki szemtanúja volt az egész jelenetnek. – Barátom, neked fogalmad sincs arról milyen a jó pia – veregette meg Joseph vállát majd amilyen váratlanul feltűnt előttünk, úgy távozott is.

- Mi van ebben az izében? – lötyögtette meg a pohár tartalmát fintorogva mire vált rántottam és vigyorogva leugrottam a székről magam után húzva az értetlen herceget is majd utat törve a tömegben a tánctérre rángattam.

Az elején még nagyon esetlenül mozgott, sokkal inkább hasonlított egy marionett bábúra mintsem egy táncoló fiatalra de a szám végére egészen belejött a dologba. Én előtte ugráltam és folyamatosan, a zenét túlkiabálva ösztönöztem a mozgásra mivel magától már az első pillanatban abbahagyta volna és fejvesztve kirohant volna a helyről. A táncparketten több ismerősöm is megtalált és csábított közös táncra de én nem akartam magára hagyni Josephet így minden jelentkezőt visszautasítottam amit Joseph diszkért örömmel fogadott. Tudtam hogy ennek semmi köze hozzám, csupán azért örül annak hogy vele maradtam mert rajtam kívül senkit se ismer itt.

2 számmal később Joseph minden gátlása eltűnt és a táncnak csúfolt ugrálás közben sorra döntötte magába a színes löttyöket miközben néhány alvilági figurával, akinek a nevét se tudta, pontozta a csajok fenekét. Ekkor jött el az a pillanat mikor jobbnak láttam kivinni innen a kis herceget mielőtt az alkohol még inkább a fejébe száll így azonnal a cselekvés mezejére léptem.

- Na jól van, kis herceg! Ideje indulni – léptem oda mellé és se szó se beszéd nélkül karon ragadtam és elrángattam újdonsült „barátai" mellől akik állatias röhögéssel figyelték a műsorunkat. Néhány cseppet se kedves mondatot ugyan utánunk kiabáltak amit Joseph idétlen röhögéssel díjazott de én ügyet se vetettem rájuk, csupán bemutattam nekik a középső ujjamat.

A klub elé kiérve Joseph hirtelen kirántotta kezét a szorításomból és szédelegve levágta magát a konténer mellé majd mélyek lélegezve igyekezett úrrá lenni rosszullétén.

- Caroline – nyögte ki elfúló hangon mire én elé guggoltam és lekevertem neki pár ébresztő jelegű pofont. Eddig minden részeg baromnál bevált ez a módszer, erősen reméltem hogy a kis herceg se lesz kivétel. – köszönöm – sóhajtott fel hálásan miközben jobb kezével a sérült területet dörzsölte mintha ezzel csillapíthatná a fájdalmat. Nem tudtam eldönteni hogy ez a köszönöm gúnyos volt vagy tényleg hálás volt érte de nem is volt időm gondolkodni rajta ugyanis a következő percben Joseph váratlanul feléledt hamvaiból és kezei közé fogva arcomat teljes természetességgel ráhajolt ajkaimra.