Mint akit puskából lőttek ki úgy rohantam át az iskola zsúfolt udvarán, nem törődve azzal hogy kiknek a lábán taposok végig futás közben. Kezemben ott lobogott a matek dolgozatom amit Mr.Normth nyomott a kezembe a folyosón és mely már rendesen meggyűrődött szorongatás közben. Csupán egy pillantást vetettem a lap sarkában díszelgő jegyre, utána máris futásnak eredtem azzal a céllal hogy még a föld alól is előkerítem Jospehet. Haladéktalanul az orra alá akartam nyomni a dolgozatomat és pont leszartam hogy neki esetleg más dolga van, bár tekintve hogy nem túl népszerű, erre nem sok esélyt láttam.

Végig nézve az udvaron hamar kiszúrtam a keresett személyt a tőle megszokott fa tövében ücsörögve ahogy felhúzott lábakkal tanulmányozza jegyzeteit így azonnal őt céloztam meg miközben sétából ismét futásra kapcsoltam. Nem tudom hogy a telepátia vagy más tette de a következő pillanatban, mintha csak megérezte volna hogy közeledem, Joseph felnézett jegyezetteiből és tekintetét az enyémbe mélyesztette majd fél oldalas mosolyra húzta ajkait. Ezt meglátva szívem kihagyott egy ütemet és két zihálás között kénytelen voltam megállapítani hogy a rendes mosolygás mellett ez a rossz fiús mosoly is kibaszott jól áll neki.

- Szia, megtudhatom hogy miért rohantál keresztül az udvaron úgy mint akit veszett kopók üldöznek? – érdeklődött ártatlan mosollyal az arcán ami rövidesen vigyorgásba fulladt. Szerettem volna neki valami frappáns beszólással vissza vágni de szervezetemet túlságosan lefoglalta hogy levegőt pumpáljon a tüdőmbe aminek a futásnak hála eléggé híján volt. Így bunkó megjegyzés helyett csupán megráztam a fejemet és lihegve ledobtam magam mellé mire ő szó nélkül, engedelmesen húzódott arrébb ezzel helyet szorítva nekem. Hátamat a fatörzsnek vetve vettem egy pár mély lélegzetet aztán az ölébe dobtam azt a lapot ami miatt ezt az egész cirkuszt csináltam.

Joseph bizonytalanul felemelte öléből a papírt és kezével elkezdte kisimítgatni a gyűrődéseket amiket én okoztam rajta, ezt követően gyorsan végig futatta rajta a tekintetét, viszont mikor meglátta a sarokba firkált jegyet szemei kikerekedtek. – Szent Isten! Caroline! Tudod mit jelenet ez? – szólalt meg hitetlenkedve mire én vigyorogva heves bólogatásba kezdtem ezzel jelezve neki, igen, pontosan tudom hogy mire gondol.

- Átmentem! – visítottam boldogan ahogy a nyakába vettem magamat egy pillanatra elfeledkezve arról hogy ki ül mellettem. Joseph tagadni se tudta volna mennyire meglepte cselekedetem de ennek ellenére nem lökött el magától, néhány másodperc hezitálás után viszonozta ölelésemet és pont mint a parkban, meleg tenyerével simogatni kezdte hátamat.

- Gratulálok Caroline! Tudtam hogy sikerülni fog!

- Köszönöm de itt az ideje hogy viszonozzam! – löktem meg a vállát szórakozottan miközben egy örült mosolyt villantottam mire Joseph szeme összeszűkült, homlokán pedig ráncok jelentek meg miközben behatóan átvizsgálta arcom minden szegletét. Nem tudom mit keresett de arckifejezéséből ítélve, akármi is volt az, nem találta meg. Több időt nem is fordítottam a viselkedése fejtegetésére, helyette inkább folytattam a fiú sokkolását – te segítettél hogy átmenjek ebből a szarból – lebegtettem meg a kezemben tartott papír lapot, Joseph pedig már nyitotta is száját hogy megvédje szeretett tantárgyát de én sietősen szájára tapasztottam mutatóujjamat ezzel beléfojtva prédikációját és folytattam ötletem felvázolását. – cserébe én megtanítalak élni! – jelentettem ki vigyorogva Joseph pedig összeráncolta szemöldökét majd úgy kezdett engem vizslatni mint akinek nincs ki a négy kereke.

- Ezt most értenem kellene? – szólalt meg értetlenkedve néhány másodpernyi szünet után én még heves bólogatással adtam tudtára a választ amivel látszólag még inkább összezavartam szegénykét.

- Nem kell értened, csak legyél a parkban, a tisztásnál 8-kor! – utasítottam lazán miközben nagy lendülettel felpattantam mellőle aztán már állva végig néztem a szerelésén – valami normális cuccot vegyél fel – mutattam végig ruháján fintorogva mire ő felháborodva egy „héé"-t hallatott.

- Mi a gondod ezzel az összeállítással? – tudakolta értetlenül mialatt gondosan végig mérte szerkóját. Egy fekete feszülős farmert és egy sötét vörös árnyalatú inget viselt nyakig begombolva. Azt elkellett ismernem hogy sokat javult – vagy inkább romlott – mióta együtt időzünk de még bőven van hova fejlődnie ugyanis a stílusa még mindig a közelében sincs annak amilyet a korabeli srácok hordanak.

- Ne kényszeríts arra hogy felsoroljam – jegyeztem meg szárazon – csak legyél a tisztásnál 8-ra, a többit bízd rám – kacsintottam majd sarkon fordulva magára hagytam pont úgy mint a legelső beszélgetésünk után és pont mint akkor, ezúttal is utánam kiáltott szintén egy olyan kérdést amivel elérte ugyanazt a hatást mint annak idején viszont én közel se bántam annyira mint 2 hete.

- Mégis hova kívánsz engem elhurcolni? – kérdést hallva csak szórakozottan megingattam fejemet ezt követően szolid mosollyal az ajkaim vissza fordultam a fa tövében ácsorgó, kissé zaklatott fiúhoz aki már-már kétségbeesetten mustrált engem.

- Az maradjon az én titkom – játszottam ki ellene saját kártyáját, egész pontosan a semmitmondó válasz nevű módszert aztán vigyorogva figyeltem ahogy szemet forgat. Egy laza szarutálással jelezte hogy vette a lapot mire ajkaimra egy győztes mosoly kúszott ezt követően ismét hátat fordítottam a kis hercegnek és vidáman elindultam törzshelyem felé közben fejben már az estét tervezgetve. Joseph egy jó darabig biztosan nem fogja elfelejteni ezt az estét, erről magam gondoskodom.