11 felé járhatott az idő mikor ismét az utcára léptem és deszkámat kezembe kapva gyalog útnak indultam, megcélozva a házunkat. Nem laktunk messze a helytől, alig 3 utcányit kellett csupán gyalogolnom a sötétben, de ezt a kevés időt egyáltalán nem élveztem. Eszembe jutatta a pár évvel ezelőtti emlékeket, mikor még nem csak fekete darabokból állt a ruhatáram és arcomról le se lehetett törölni a mosolyt. Pozitívan álltam a világ dolgaihoz és csak nagy ritkán hagyta el számat szitokszó. Bezzeg most! Az alapszókincsem része. Gondolhat bárki bármit, nem voltam mindig ilyen keserű, lázadó rocker, de nem is egyik napról a másikra váltam önmagam ellentétjévé. Hosszú hónapok gondosan kidolgozott tervének gyümölcse ez a személyiség, amit nem szórakozásból alkottam magamnak. Rákényszerültem. 

A múlton való merengésből házunk sötét körvonalainak látványa szakított ki. Egyik ablakban se égett a lámpa ebből arra következtettem, hogy szüleim már álomra hajtották fejüket. Régen mindig megvárták, míg haza érek és az se rettentette el őket a fejmosástól, hogy az alkoholnak hála egy szót se fogtam fel monológjukból. Egy ideje viszont elfogadták, hogy tarthatnak nekem minden áldott nap szentbeszéd, akkor se fog változni semmi és éjszakázás helyett inkább aludni térnek, reggel pedig meg se említik, minden megy tovább. Bár örültem, hogy nem zaklatnak életbölcsességekkel az éjszaka közepén, mikor alig esek be az ajtón, de mélyen azért kissé elkeserített a dolog hisz azzal, hogy beletörődtek viselkedésembe azt jelenti, hogy végleg lemondtak rólam. Már nem akarnak megváltoztatni. 

A deszkámat lazán áthajítottam a kapu fölött, majd jobb lábamat az alsó lécbe akasztva én is átlendültem a fémszerkezeten, így sikeresen bejutva az udvarba. A deszkámat a bejárati ajtó melletti bokor tövébe rejtettem, aztán gyakorlott mozdulatokkal felkapaszkodtam a ház mellett álló öreg tölgyfára, majd mikor a fürdőablaka elé értem, laza mozdulattal belöktem azt. A rés szűk és veszélyes volt, de már annyiszor jutottam be ezen az útvonalon a házba, hogy már vakon is ment volna, ezért nem okozott különösebb gondot. 

A fürdőből kilépve bakancsomat a kezembe véve zokniban lopakodtam végig a sötét folyosón, elosonva a szülei szobája előtt, melyből kihallatszott apám elégedett horkolása. Fogalmam sincs, anyu hogy képes aludni mellette, de gondolom az évek során már volt ideje hozzá szokni. 

A szobámba belépve halkan becsuktam magam mögött az ajtót, de nem zártam kulcsra, mert tudtam, anyuék reggel úgyis rám törnek, és ha zárva találják, akkor abból csak én jövök ki rosszul. Lehámoztam magamról a cigi füstödtől bűzlő gönceimet, miket csak hanyagul a földre dobtam, majd fehérneműben az ágyra vetődtem. Magamra húztam meleg takarómat és nem törődve sminkemmel és hajammal átadtam magam az álom erejének. 

- Ébresztő édes lányom! Elkésel, a suliból én meg biztosan nem fogom neked leigazolni! – menetrend szerint apám kedves szavaira ébredtem, amiket volt szíves egyenesen a fülembe kiabálni nehogy véletlenül tovább aludhassak. Morogva egyet átfordultam a másik oldalamra, holott tudtam, apu nem adja fel ilyen könnyen. Előre készülve apám következő dobására megszorítottam a takaróm szélét, ezzel megakadályozva, hogy lerántsa rólam, de nem számoltam azzal a vödör hideg vízzel mely, mint kiderült a kezében pihent. Egy jóleső nevetést hallatva, magával megelégedve távozott a szobámból engem ott hagyva vizes hajjal és ágyneművel. Normális családokban a szülők simogatva, suttogva ébrezgetik a gyereküket, nálunk vizes vödörrel és kiabálással. Imádom apu trükkjeit, úgy látszik módszerei kimeríthetetlenek, mert mindig elő áll valami újjal, de legalább megspórolta nekem a smink lemosását. 

Drága felmenőmet szidva másztam ki átázott takaróm alól és kikapva néhány fekete cuccot szekrényemből vizes fehérneműmet száraz ruhára cserlétem. Szőke tincseimet kifésültem, aztán lemostam tegnapi sminkem maradványait s új réteget kentem magamra. Nem kell vakolatra gondolni, csak egy kis szemceruza és szempilla spirál. Felkaptam fekete, kitűzőkkel és filccel firkált feliratokkal tarkított oldaltáskámat, melyben pusztán néhány füzet és toll lapult, így nem igényelt különösebb erőfeszítést hordozása, ezt követően lerobogtam a lépcsőn egyedül azért, hogy aput idegesítsem vele, ugyanis már számtalanszor megtiltotta, hogy futkározzak rajta.

Neki szánt műsorszámomra a konyhában békésen eszegető ősöm csak látványosan szemet forgatott mire én villantottam egy vigyort felé miközben levágtam magam a vele szeme lévő székre. Hamarosan anyu is csatlakozott körünkhöz, kezében a reggelimmel, mit kecsesen lehelyezett elém, majd újra eltűnt a konyhában. 

- Kaptam egy e-mailt-t a matek tanárodtól – kezdte színtelen hangon apu, amiből már előre tudtam, hogy Mr. Normth nem dicsért engem abban a bizonyos levélben. – Bukásra állsz matekból!