Miután hazaértem, egyből rádőltem a hatalmas kanapéra. Egyedül vagyok itt. Anya és Liyah otthon maradt. Nagyon üres a ház így egyedül. Inkább jöttem egyedül, mint, hogy őket is magammal vigyem mindenhova. Jobb ez így.

A gondolataim elterelésére bekapcsoltam a tévét. Smmi értelme nem volt. Folyton csak egy dolgon járt az agyam. Rajta. Annyira csodálatos. Remélem nem égtem be a kezdeti bámulásommal. Elkezdtem rázni a fejem, hogy valamennyire kiverjem őt onnan, de semmi. Annyira kicsi, a jó értelemben. És annyira erős. Még mindig nem hiszem el hogy néma. Annyira lehetetlen. Annyira gyönyörű. A szőke hajával és sötét szemeivel olyan, mint egy angyal. Egy földreszállt angyal. És az, amit kivált belőlem. Alig érek hozzá és máris több érzés száguld végig a testemen, mint amennyi egy éjszaka alatt szokott. Muszáj megszereznem. Nem, nem muszáj. Meg akarom szerezni magamnak. Egyszerűen muszáj. Azt akarom, hogy velem legyen. Azóta a pillanat óta, amióta megláttam. Egyszerűen imádom és utálom azokat az érzéseket, amiket ébreszt bennem. Hiszen, minden érzés olyan mindent elsöprően hat rám. De valamennyiről azt sem tudom mi az. De még is annyira vágyok azokra az érzésekre. Annyira vágyok rá. Ez alatt a fél nap alatt annyirszor gondoltam rá. Nem egyszer képzeltem el azt, hogy az ujjai, amik annyira tökéletesen játszottak az zongorán, az én testemen futnak végig. Vajon milyen lehet az ajknak az íze? Biztosan tökéletes. Valami éppenhogy édes, pont annyira, hogy még jó legyen csókolni. El sem hiszem, hogy ilyeneken godolkodok, úgy, hogy ezt az angyalt még egy napja sem ismerem. De ő annyira más. Agyobb benyomással volt rám, mint az összes többi nő egész életemben. Annyira gyönyörű. Egyszerűen megbabonázott a puszta jelenlétével. Egész nap vele akarok lenni. Nem egyszer képzeltem el, hogy a testünk egyszerre mozog. Szinte már fájdalmasan tökéletes. Ahogy a testünk minden egyes apró pontja összeér. Az ajkamba haraptam, ahogy előntöttek az érzések erre a gondolatra. Ahogy az ajkam súrolja a nyakát. Az egész életemben nem akartam valamit ennyire. Pedig sok dolgot akartam. Annyira angyali. El sem tudom képzelni, hogy nem beszél. Pedig ha beszélne, szerintem, be nem állna a szája. És szerintem csodálatosan is énekelne. Annyira szeretném hallani a hangját. Egyszerűen muszáj hallanom a hangját. Hallani akarom, amikor nevet. Amikor énekel. Azt sem tudom miért lett néma. Ki kell derítenem, hogy miért. A tehtetlenségemben törni-zúzni tudtam volna.

Talán meg is tettem volna, ha nem hallom meg a telefonomat csörögni. Indulatosan kivettem a telefont a zsebemből és megnéztem a nevet.

-Szia anya-vettem fel a telefont.

-Szia kicsim, minden rendben van?-Kérdezte a lehető leggondoskodóbb hangján.

-Minden rendben- feleltem úgy, mintha az előbb nem akartam volna szétverni valamit.

-Milyen a suli?-Kérdezte. Egy kicsit gyanakvó volt a hangja.

-Minden oké, az új osztályomból többen is lerohantak-meg van egy lány, akit nem tudok kiverni a fejemből. Jah és néma. És rohadtul akarom magamnak. Hál istennek ezt nem mondtam ki hangosan.

-Valami baj van-persze, hogy ne tudom átverni. Ő az anyám- nekem nem tudsz hazudni, szóva, mi a baj?

-Semmi-mondtam egy kicsit hallkabban- az égvilágon semmi baj nincs.

-Akkor van valami-mondta és hallottam a hangján, hogy moslyog.

-Semmi nincs-mondtam egy kicsit indulatosan.

-És ennek a bajnak neve is van?-Kérdezte. Hogy is gondoltam, hogy nem fog rájönni.

-Cassidy-mondtam hallkan és igyekeztem megtartani a hidegvérem.

-És csinos?-Kérdezte izgatottan.

-A legcsinosabb a világon-mondtam magam elé.

-És mi tart téged vissza? Menj és hívd el valahová-utasított.

-Ez nem ilyen egyszerű-suttogtam magam elé.

-Mi a baj? Nem tetszel neki? Vagy van barátja?-Kezdett el faggatózni.

-Mert néma- felelem egy kicsit túl indulatosan. Hallottam, ahogy anya megnémult a vonal végén. Engem meg már a sírás kerülgetett.

-És teljesen néma?

-Nem csak félig, szerinted?- Szerintem még nem voltam ilyen ideges és mérges egyszerre. És csak magamra haragudtam-Bocsi-mondtam- csak ő annyira más mint a többiek és túlságosan is.

-Nem arról vagy híres, hogy egy könnyen feladod. Akkor csak menj és hódítsd őt meg. Szia-mondta majd meg sem várta a válaszomat letette.

És akkor eldöntöttem. Meg tudom, hogy miért némult meg. Ha tudom szóra bírom és elérem, hogy az enyém legyen.

Az ujjaim maguktól mozogtak a képernyőn. Már csak azt vettem észre, hogy elküldtem az üzenetet.

Szia Nate, eltudnád küldeni Cassy telefonszámát?

-Tamyphoto