Reggel az ébresztőm hangos sípolására ébredtem. Juhú. Szeptember 1. Egy újabb tanév kezdete. Az utolsó.sokan félnek az érettségitől, de szerintem nem kell ettől félni. Túl nagyra tartják. Legalábbis én ezt érzem.

Lassan kibújtam a számomra menedéket adó puha párnák közül és belenéztem a tükörbe. A derékig érő szalmasőke hajam végét még a nyár elején kékre színeztem. Nekem így tetszik. Mondjuk lehet, hogy le kéne vágatnom, vagy visszafestenem az eredeti színére, hiszen egy eléggé híres magániskolába járok. Kifésültem a hajamat, majd egy elegánsabb kontyba fogtam. Mogyoróbarna szemembe néztem. Vörös volt. Akkor éjszaka sírtam, már megint. Amióta apa meghalt, azóta szinte minden éjszaka sírok. Bánt a bűntudat.

Elvégeztem a reggeli előkészületeimet és felvettem az iskolai egyenruhát, ami egy fehér blúzból, egy kék kockás szoknyából és egy hozzá illő kék blézerből állt. Lementem az emeletről, miután becsuktam a babarózsaszín falú szobám ajtaját. Anya lennt várt az étkezőben.

-Szia-mondta mosolyogva, mire én csak intettem neki egyet.

"Anne?" jeleltem neki.

-Fennt van a szobájában. Még alszik, tudod, neki holnap kezdődik az iskola- ezzel szó szeritn elcseszte a napomat. Köszi anya, imádlak.

Elvettem tőle a reggelimet, majd azt is bevágtam a táskámba.

Dudaszót hallottam kinntról.

" Ez Nate, szia" jeleltem neki, majd kimentem az ajtón.

-Cassy-ölelt át Nate, amikor beszálltam a kocsijába-Első nap, izgulsz?

"Minek?" legyintettem

-Lesz egy új osztálytársunk-mondta, mire csak a vállamat rándítottam.

Beparkolt a suli parkolójába, majd megindultunk az osztályterem felé.

Az igazgatónő elmondta a beszédét, amiből semmire sem figyeltem.

-Köszöntök mindenkit a New Yourk-i Zene Akadémia minden egyes régi és új diákját..... Blah blah blah. Unalmas.

Aztán az osztályfőnök kezdett el beszélni.

-Jó újra látni titeket- kezdte Ms Potts a, immáron negyvenes éveiben járó, osztályfőnök.-Nos ez az utolsó évetek a gimnáziumban, szóval tegyétek felejthetetllenné ezt az évet. Itt nem az ivászatra célzok Mr. Jacobs. Gyűjtsetek tapasztalatokat.- folytatta a beszédet, de elkezdtem unatkozni, szóval elbambultam. Nate meglökött oldalról egy kicsit, igy visszarántva engem a valóságba.-Az új osztálytársatok csak holnap tud bejönni és fogadjátok majd őt szeretettel, végülis, ő nem csak egy átlagos diákja lesz az iskolánknak-mondta majd kiment. És visszatért egy halom könyvvel. Természetesen a fiúkat leküldte a portára hogy onnan hozzák fel a maradékot. Megkaptuk, majd az órarendeinket is megkaptuk. Mivel a legtöbb érettségit én már leraktam korábban, ezért idén nincs sok órám. Bele is halnék, ha mégegy fizikára be kéne ülnöm.

Hazaengedett minket Ms. Potts. Beültem, a félig teli, táskámmal Nate mellé, majd beindította a kocsit. Imádtam a kocsiját. Nate illata volt. Út közben beszélt valami csajró, de nem igazán figyeltem. Csak azon gondolkodtam, hogy milyen lehet az új osztálytársunk. Azt mondta a Tanár nő, hogy nem egy átlagos diák, akkor? Esetelg olyan mint én? Az nem lehet. Az egész világon szinte én vagyok az egyetlen, aki ilyen módon lett néma. Anya mindig azt mondta, hogy különleges vagyok a némaságom miatt. Szerintem csak szomorú. Senki sem tudta, hogy pontosan miért csináltam ezt. De szeritem jobb is így.

Mielőtt kiszálltam volna az autóból, adtam egy puszit a mellettem ülő szőkeségnek.

Beléptem az ajtón. Az üres ház fogadott. Persze, anya megbeszélésen van, Anne pedig az egyik barátnőjénél.

Gyorsan felrobogtam a szobámba, majd átkötöttem az új tankönyveimet, majd sorozatokat néztem. Több órán át. Anya hazajött.

-Szia kicsim-mondta, miközben megállt az ágyam előtt-milyen volt a napod?

"Jó, holnaptól lesz egy új osztálytársunk" mondtam neki.

-Ez nagyszerű- lelkesedett be helyettem is- És tudjátok ki lesz az?

"Nem, sajnos"

-Remélem, valami jó pasi- kacsintott rám.

"Anyaaaaa"

-Jó, jó megyek-lépett ki az ajtómon. Remélem azért srác lesz, és helyes......

-Tamyphoto