Isteneeeek!
Szóval... Mentem ma a busszal, leszállok róla, elhagyom a pályaudvart. Megyegetek az utcán. Szembe jön egy csapat fiú. Egy csomóan elkezdik, hogy "Ne!" még, hogy "Hülyegyerek, gyere vissza!", miközben az egyik elindult felém. Már ebből éreztem, hogy megint el kell sütnöm azt a bizonyos poénomat. Eskü, jósnő vagyok. Szóval, a gyerek rákezd:

- Szia, cica. Olyan ismerős a bájos kis pofikád, nem találkoztunk mi már valahol?

És jön a poén, avagy a mondat, amivel egy életen keresztül basztatni fogják a haverjai. Ő, hogy én milyen kreatív tudok lenni!

- *álkedves mosoly* *túl okos* De, lehetséges. A nemi beteg gondozóban vagyok gyakorlaton. Jobban vagy már?

G3t r3kt, csávóka!
(Amúgy nem, nem ott vagyok gyakorlaton, de megéri így lekoptatni a nyomulós seggfejeket, és még frappáns is...)