A hozzám hasonló szerencsétlenekre. Mert beteg vagyok. Kibaszott. Lázas. Beteg. Úgy érzem magam, mint akit megettek, aztán kihánytak a picsába.

ÉS EZ MOST KIBASZOTTUL FELBASZOTT.

És hogy miért baszott fel? Mert tisztában vagyok vele, hogy senki sem fogja elküldeni, én pedig majd égek hétfőn, mert a tanárok nem hiszik el.

Szóval... ja.

Ez az osztályom, everybody.

Én pedig semmit sem tudok tenni ellene. Olyan szinten kezdem őket meggyűlölni, hogy az valami hihetetlen. És, hogy miért? Mert egyre nagyobb dolgokban tesznek keresztbe azzal az undorítóan émelyítő vigyorral a pofájukon.

Nem tudom, hogy az lenne a jobb, ha direkt csinálnák vagy az, ha észre se vennék. Mert ha észre se vennék, hogy milyen szinten bántanak, az azt jelentené, hogy ennyira sem érdeklem őket. Én pedig egyszerűen nem akarom tudni. Más a gyanú és más a bizonyosság.

Szóval ja. Itt van az elcseszett osztályom. Az elcseszett napom. Az elcseszett hétvégém és elcseszett önbizalmam. És bocsi a "hisztiért", de ezt mostmár muszáj volt.

Nem vagyok benne biztos, hogy dühös, szomorú vagy egyszerűen csak elkeseredett vagyok jelen pillanatban.