Na, szóval hol is kezdjem, talán az elején.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Kisfiú, mert ugye fiú vagyok, születésem óta rendelkezek, a tudjátok mivel a lábam közt, úgyhogy biztos fiúnak születem.

Ez a kisfiú egy olyan hideg napon született, amire az öregek azt szokták mondani, hogy „lefagyott a ló szarva". A születési helyem egy igazi történelmi város Munkács, tudjátok, Zrínyi Ilona, Munkácsy festőművész, meg még egy csomó egyéb történelmi híreség szülővárosa. Igazából, én csak a munkácsi közkorházban születtem, de már az is valami. Nem?

Ha már beleolvastál 'Az Újonc' művembe, akkor tudhatod, hogy egy "Fornos" nevű színmagyar közöségben születtem. Ha eddig nem találtad ki, akkor lelövöm a poént, Kárpátalján születtem (Ukrajnában, és direkt zárójelbe raktam).

A családom nagy, nagyon nagy, annyira nagy, hogy számomra vannak még felfedezetlen ágai a családfának. Alapból ugye van anyám, meg apám, meg 3 húgom. Jól hallottad 3 húgom, kicsit sincs női uralom, ne is gondoljatok bele, amikor a mikulás egyszerre látogatja meg őket, igaz a legkisebbet még nem, ő még csak 9 éves, hál' Istenek. És még emmelett van 3 nagynéném, 1 nagybátyám, 4 elsőszülött lányunokatesóm és 5 fiúunokatesóm, mellettük van még kb. 50 másodszülött fiú és lány unokatesóm, az ő számuk kérdőjeles. Úgyhogy jóformán a fél falú rokonom volt.

Elég lármás család vagyunk, de hát melyik normális család nem az?

Na, szóval arról mos nem írok semmit, hogy milyen volt az élet Kárpátalján, azt talán máskor.

Most inkább arról írnák, hogy milyen vagyok most.

Tehát hagy mutatkozzak be, Bartusz vagyok. Aha, azt hitted, majd elmondom az igazi nevemet, azt várhatod. Jelenleg még mindig hím egyed vagyok, még mindig megvan Mr. Himbi-Limbi, és még az identitásom is az. Bár mondjuk ***** évesen, már fiatal férfi vagyok.

Jelenleg Magyarországon ********** élek, és Pécsen mentőtisztnek tanulok. Jelenleg! Remélem be is fejezem.

Na, szóval röviden, egy könyvmoly kocka vagyok, aki függő az animéktől, a sorozatoktól, a könyvektől és valamilyen csoda folyamán a KDrorámáktól.

Nagyon szét-szórt vagyok, de szeretem a rendet és a fegyelmet. Szeretem a kreativitást és a racionális gondolkodást. Imádok a természetben járni, meg lustálkodni egy jó könyvvel a teraszon. Utálom a csípös ízt, de a töltött káposztát sok borssal eszem. Szeretem a klasszikus zenét, a rádióban viszont csak slágerzenéket hallgatok. Szeretem a családom, de jóformán az őrületbe kergetnek. Hiszek Isten létezésében, de mindenre keresem a racionalista válaszokat. Nem szeretem a Jojó-t de jót nevetek a MÉM-jein. Imádom a szülőföldem, de nagy valószínűleg soha nem költözök vissza. Imádom a fagylaltot, de nem birok beleharapni. Imádok főzni, de problémásnak tartom az összekészülést hozzá. Imádok a kollégiumba lekni, de csak 3 hétig bírom a családom nélkül. Igazi felfedezőnek tartom magam, de a megszokott dolgokat szeretem a legjobban. Nem kedvelem a Yaoit, de az egyik kedvenc animém a Given. Útálok pizsamában aludni, de este mindig reszket a lábam. A mamám fősztje a legfinomabb a világon, de a házikecsapjánál nincsen ijesztőbb a világon. Hiszek az evolúcióban, de tagadom a Nagy Bummott. Igazán szeretek új embereket megismerni, de nagyon sokszor Antiszociálódom.

Ilyen ellentmondásos személyiség vagyok, talán lehet skizofrém is egy pöpett.

Ebbe a fanficionnak nevezet mocsárba véletlenül zuhantam úgy novemberben? Azóta kapálózók kifele a part felé, de még a közelébe se járok.

Hogy is mondjam az életem hatalmas hullám-völgyeimet, a humorommal próbálom takargatni, ami nem mindig sikerül viccesre.

Ha majd továbbra is bele mersz nyitni az Agymenésbe, akkor több dolgot is megtudhatsz rólam, ízlésemről, nézeteimről és világképemről addig is Dászvidányá és Sohase hagyjon el titeket a remény!