Ez nem klasszikus Agónia rész, hanem egy száz százalékosan valódi dolog, mindenféle BSD körítés nélkül, de úgy gondoltam, van egy kis irodalmi értéke (mit nem képzel Nyinuska hajnali három és fél öt között), valamint a kötetbe vág a mögötte húzódó érzések miatt. Egy közel három éve tartó dolog végére tettem pontot ezzel, levélben, mert ha személyesen teszem, a másiknak a testi épsége, nekem a büntetlen előéletem bánta volna.

*

Megpróbáltam az udvarias levélformát, de nem érdemli meg a tisztelt hölgyem kifejezést, rég nem tudom tisztelni.

Mindenekelőtt megtiltom, hogy pontatlanul idézze kifejezéseimet. Ha arra ragadtatja magát, hogy beszél erről, pontosan tegye, egyébként megtiltom, hogy az üzenet akár egyetlen szavát is átadja másnak.

Minősíthetetlen módon beszélt rólam, rossz híremet keltette, bemocskolt mások előtt, és hazudott régi sérelmei miatt, ezek után pedig képes volt a szemembe nézni, társaságomat keresni, és ismét hazudni - nekem, mikor eljátszotta, hogy barátságos velem. Meg mert érinteni, holott helyzetünk és a lelkiismeret sem engedte volna, bensőséges viszonyt képzelt kettőnk közé, de rég nem voltunk barátok, vagy hasonlók, ami miatt megtehette volna.

Egyszer bocsánatot kértem öntől, de valójában nem volt miért. Ilyen bocsánatkérést nem várok, és nem is fogadnám el. Nem méltó rá, hogy szót váltsunk, vagy bármilyen közeledését engedjem. A személye régóta teher, és örülök, hogy mostanra szinte idegen számomra, de kijelentem, e perctől egészen idegenné vált, semmilyen régi ismeretséget nem tartok fent önnel, és javaslom, ön is nézzen át rajtam.

Elmenekült előlem, mert érezte, hogy rosszat tett, de nem az elmúlt napokban. Régen vétett ellenem, amikor a szeretteimet, a magánéletemet és engem mert a szájára venni, és szégyentelenül hazudott másoknak. A viselkedése alantas, de sem azt, sem önt nem minősítem mélyebben. Féregnél is kevesebb számomra, és ha én bűnt követtem el, az az volt, hogy megismerkedtünk és még azután is ismeretségben maradtam önnel, hogy éreztem, nem kedvelem, és valójában sosem tudnám kedvelni. Undorodom, eddig is undorodtam, de sajnáltam, mint embert - azonban viselkedésével elérte, hogy embernek se tartsam többé. Kevesebbet ér a mocsoknal a cipőm talpán, és hamarosan eléri, hogy az önt körülvevők is felismerjék ezt, ha még nem tették, és szintén nem csak szánalomból viselik el.

Többé nem érintkezem önnel, és ha belátó, nem is fog keresni. Ha valaha az életben látom, úgy teszek, mintha ott se volna, cselekedjen hasonlóan. Ön idegen számomra, sosem ismertem, és soha nem is fogom ismerni.

Nem szükséges kitérnem az összes mocskos tettére, és ha erre hivatkozva még többet hazudozik rólam, tegye lelkiismeret terhe mellett - önnek valószínűleg nincs, de én magam nem leszek tettei büntetése, egy ilyen személy érdemtelen rá.

Nina D.
2022. 07. 31.