Nincsenek szabályok ebben a gyűjteményben, ezért újabb tiszta depressziómorzsát juttattam ide, ahová való a WPS felhőtárhely helyett. El sem olvastam, ki sem javítottam, mert ezt minek?

Nulla BSD vonatkozás, mégis, helye van az Agóniában.

2024. 04. 18. 14.03
N. D.

.
.
.
.
.

Kelt 2022. 02. 05. 16.58-kor

Megbuktam, mint 2nb3r. Hiaba próbálok boldog lenni, hiába igyekszem embernek tűnni y normális életet élni, úgy öltözködni, szépen enni, vidámnak, kedvesnek lejniy feleségnek y jó feleségnek lenni, megbuktam, iszom, meghalni sem tudok igazán, de a vodka legalább egy édes y bár higítóíze volt korábban. Ma elvesztem, elengedtem magam, egyszerűen biztossá vált, hogy képtelen vagyok tovább úgy tenni, mintha ember volnék, mintha bármi is rendben volna. Nem bírok - minden boldogságra tett kísérletem kudarcba a fulladt és még több szomorúságot eredményez - ez egy személy hiábavaló igyekezete, hogy beolvadjon, hogy embernek tűnjön - teljesítettem minden általános elvárást szépen sorban, hátha az egyik végre biztos pontot ad, hátha megnyugszom,. megtalálom a boldogságot, de nem következett be - megházasodtam, ez volt az utolsó, ennél tovább már nem tudom, mi lehetne, gyerekem soeem fog születni, és ha ügyes vagyok, sokáig már én sem élek, mert az élet is csak olyasmi,.amit mások kedvéért és örömére folytatok, de végre magammal kell törődnöm, és azt tenni, ami engem boldoggá tesz, ami nem okoz stresszt és fájdalmat, és nem törődni azzal,. másokra milyen hatást gyakorol - iszon, beveszek valamit, ha lehet, vagy talán elég volt innom, és vége. Nem számít. Az élet is. Sál olyan, mint bármely más tevékenységem - ha stresszt okoz, és nem telik benne örömöm, abba kell hagyni, nem számít semmilyen ígéret, semmilyen érzés, aggodalom, mások, csak én, csak én, abbahagytam, hogy mindig belátó legyek, előzékeny, mert ezt is mindig számítással tettem, de többé nem számít semmi, még az sem, hogy szépen haljak meg. Nem számítanak az ígéretek, a ne hagyj el engem, sose hagyj el, nem akarom, hogy szomorú légy, nem akarom, hogy meghalj, mert a saját sorsom felett egyedül én rendelkezem, és eddig csak azért maradtam, mert tekintettel voltam másokra, illetve voltak történetek, amiket el kellett mesélnem - adtam magamnak ilyen kis haladékot, hogy addig élek, amíg van történet, amit meg kell írnom, de nem maradt többé, és az addig nem halhatok meg, míg el nem viszem a levelemet Fyodor Dostoyevsky sírjára sem számít, ostoba fogódzó volt, amiről már akkor tudtam, hogy sosem fog megvalósulni. Nem érdekel már semmi. Ha egyedül maradok, megölöm magam, kívánom, hogy egyedül maradjak - nehéz házasságban, valakivel egy fedél alatt élni, bár ha igazán eltökélt leszek, egyszerűen elmegyek itthonról, akármilyen eszményi volt itthon meghalni, eppily eszményi volt az egész tönkrement napom, vagy az, hogy a hídról a Dunába vetem magam, mindegy, melyikről, ahová sikerül kijutnom, amúgy sem ismerem a hidakat, de rengeteg módszer jár a fejemben, élénken képzelem el őket y és mióta kipróbáltam önmagam megfojtását a fürdőszobában, őszintén nem félek, nem olyan ijesztő ez, mint gondoltam, csak ne fájjon. Nem érdekel visszacsinálhatatlan volta.nem kívánom az italt. Nincs jövőm, nincs kilátásom semmire, nem tudom, miért ülök itt, miért írok, csak el kellett mondanom, hogy mint ember, megbuktam, és ezzel befejeztem a kísérletezést, bárcsak kiszédültem volna a metró elé ma, bárcsak egyedül lettem volna, bárcsak most is egyedül volnék, hogy nyugodtan tudjak meghalni, csak hadd legyek egyedül végre, hová menjek?? Hol nem talál meg senki, hol vannak a fegyvereim, eszközeim erre?
Felesleges volna az életemről mesélni, kár ennél jobban a Ningen shikkakut majmolnom. Elbuktam, mint ember, bárhogy próbáltam boldog és normális lenni, sosem voltam jól, sosem voltam jó, pillanatonként zuhanok egyre mélyebbre, ahonnan senki sem húzhat ki, és nem is akarom, hogy kihúzzon. Sajnálom, hogy egykor tetoválásokat csináltattam, hogy megvédjem magam, fel akarom vágni a karom, meg akarok halni, nem érdekel már semmilyen következmény, ha életben maradok, mert nem akarok ezután életben maradni. Feladom. Nem érdekel, nincs tovább, nekem nincs már semmi, és nem érdekel, egykor mit ígértem, nem fog meghatni a hatás, amit kiváltok, nem érdekel mások miattam érzett szomorúsága, mert ez mind csak önzés a részükről - élj, és szenvedj! Csak azért, hogy nekem jó legyen, csak azért, hogy én el ne veszítselek, csak, hogy nekem jó legyen a világon, nem számít, neked milyen rossz, te csak élj, maradj velem, mert szeretlek, mert megígérted, mert nem akarok egyedül lenni. Az egész hazugság. A házasság hazugság, a szeretlek önzés, képtelenség minden, ez mindkettonk utolsó menedéke, de nekem teher, gátlás, el fogom, le fogom dobni, nem érdekel a jóban rosszban, amit sosem fogadtunk meg egymásnak. Jó lenne elaludni. Jó lenne magamat nyakon szúrni. Jó lenne meghalni, bárhogy, azonnal, miért írom még ezt a levelet? Kinek? Miért? Elegem van. Most elég józan vagyok, nem disszociáltam, mint a metrón, a városban, sírva, de bárcsak kiszállnék magamból, bárcsak addig magától mozdulna a kezem, ölne meg, nem akarok gondolkozni. Haljak meg. Haljak meg. Haljak meg most rögtön. Annyiszor képzeltem el, de visszatrat ő a másik szobában, és elegem van, egyedül akarok maradni, ha tudnám, hogy csak egy órára egyedül vagyok y végeznék magammal, imádkozom, hogy másnap boltba menjen y vagy bármikor magamra hagyjon, Úristen, könyörgöm, azonnal, gyorsan, vagy én fogok innen elmenni, hiába tudom, hogy nem megyek sehova, nem megyek, nem, nem akarok ott kint meghalni, inkább elvágom valamimet, felkötöm magam, de nem akarok odakint, vagy ki tudja, talán éjszaka beleugrom a halastóba. Senki sem ment meg. Nem olyan szép, mint a Dunába fúlni, de könyörgöm, egyszerűen meg akarok halni, bele akarok fulladni vakamibe, gyorsan gyorsan. Adj erőt, isten, vagy bárki, belsőm utolsó tartaléka, hadd tegyem ezt, hadd szúrjam le magam, vagy akármi, könyörgöm, nem érdekel már semminek sem a következménye.