(Oké, ez a rész amugy is létre jött volna csak kicsit később. Viszont jelenleg szükségem van rá.)

   Mikor (Név) kinyitotta az ajtót, nagyon meglepődött. Ellépett az útból és tágasabbra nyitotta az ajtót.

-Nem fogok hazudni, nagyon meglepett, hogy itt vagytok.-mosolyodott el zavartan. Ahogy a többiek bejöttek, egy szót se szóltak igazán, levették a cipőiket és egyenesen a nappaliba mentek.

-Mi történt?-kérdezte Bakugou megjelenve a lány mellett, aki csak megrántotta a vállát. Aztán be is ment az osztálytársai után.

-(Név)..-lépett elé  Kirishima egyből. Magához ölelte. Ő kicsit értetlenül állt az egészhez, de viszonozta a vörös ölelését. Hosszú ideig tartott, ami valahogy furcsa melegséget ébresztett a lányban. Erre vágyott és mikor rá jött, érezte hogy szemei lassan könnyekkel telnek meg. Kirishima erős karjai a teste körül, a testének melege, az hogy hallotta ahogy a fiú levegőt vesz, majd kiengedi azt a tüdejéből. Érezte ahogy a teste remegni kezd. Ajkai elkezdtek lefele gördülni. A szellem alakra nézett, akin látni lehetett hogy egyáltalán nem tetszik neki a helyzet, de (Név) se bírta sokáig. Ahogy a Bakugoura emlékeztető alakot figyelte, érezte hogy arcán végig szaladnak a könnycseppek, és szorosabban ölelte Kirishimát. Ahogy érezte hogy a lány szorosabban öleli, ő is azt tette, mire barátja vállai el kezdtek remegni, és a levegőt is furábban vette. Arcát a vállába nyomta.-Shh, minden rendben lesz.-mondta halk, megnyugtató hangon, miközben egyik kezével elkezdte simogatni a lány fejét. Ezután a többiek is csatlakoztak az öleléshez, így egy nagy csoportos ölelésre kihozva a helyzetet.

Mikor (Név) lenyugodott, leültették a kanapéra Mina és Denki közé. Kirishima vele szemben ült a dohányzó asztalon. Sero Denki mellett, Izuku pedig Mina szabad oldalán helyezkedett el. 

-Beszélni szerettünk volna veled.-mondta Mina. Hallani lehetett a hangján hogy nagyon aggódik barátnője lelki egészsége végett.

-El kell engedned.-szólalt meg halkan Kaminari is, mire a lány felkapta a fejét.

-Te miről beszélsz?

-Nagyon sokszor elbambulsz, meg se hallod amikor hozzád szólunk, és egyre többet beszélsz hozzá.-mondta a fekete hajú fiú. 

-Beszélek hozzá?-lepődött meg.

-Mióta Kacchan elment, nagyon furán viselkedsz.-szólalt meg végre Izuku is, aki eddig teljesen csendben volt. (Név) csak a Kirishima mögött látható alakra pillantott.

-Most mondták hogy sokat bambulsz, és rám nézel?-szólalt meg gúnyosan.-Azt fogják hinni hogy kezdesz megkattanni.

-Ne- Kirishima a háta mögé pillantott, ahova a lány is figyelt.

-(Név),-fordult vissza, ekkor  a már az ő arcát vizsgálta szemeivel.-Neked halucinációid vannak Bakubroról?

-Én mondtam.- került közelebb, annyira hogy Kirishima mellett legyen. A lány össze szorította ajkait.

-Tudod hogy nekünk bármit elmondhatsz (Név)-chan.-erre csak elmosolyodott.

-Szerintetek én nem tudom hogy ez nem normális?-takarta el egyik kezével ajkait, miközben ismét a szellem alakra pillantott. Megint sírt.-Tudom, hogy nektek is nehéz, hiszen ti is szerettétek, nektek is a barátotok volt...

-Eleget rinyáltál már, nem gondolod?-(Név) ismét a szellemalakra pillantott.

-Nem tudom hogy...-A lány csak felsóhajtott.-Nem tudom hogy most... -Nehéz volt kifejeznie magát, mert nem akarta hogy a barátai azt hidjék megőrült, mert nem így volt. Egyszerően csak nehéz volt már ezt egyedül vinnie a hátán.-Én hallom őt.

-Mi?-adott hangot meglepődöttségének Kaminari.

-És hallom is.

-(Név)..

-Ti mondtátok hogy mármit elmondhatok! Tessék! Itt van! Ezért vagyok olyan fura.-felállt és odébb sétált a többiektől. Közben a szellem alak oda lebegett ahol az előbb ő ült.-Nem tudom, hogy szellem, vagy csak ekkora bűntudatom van még mindig.

-OI!-össze rezzent a hangra, amit a csapat is észre vett.-MEGPOFÁZTAM HOGY NEM A TE HIBÁD VOLT!

-DE AZ VOLT!-maga előtt figyelte a földet. A többiek nem tudták mit tegyenek.

-Oké, ez para.-emelte fel kezeit  Mina miközben suttogott.

-Figyelj (Név),-sétált közelebb hozzá Izuku.-Ki vagy borulva a halála végett, ahogy mi is. De el kell engedn-

-Szerinted nem próbáltam Midoriya?-csattant fel kicsit.-Próbáltam elzavarni, próbáltam nem észre venni, de-vett egy mély, levegőt.

-Mi segítünk, tudod ugye?

-Küldd el őket.-jelent meg a lány mellett Bakugou, de persze csak neki. (Név) rá pillantott, majd vissza a többiekre.

-Várj!-szólalt meg Sero-Most is látod?

(Név) csak csendben bólintott. A vendégei össze néztek. 

-Tudom, hogy nem hiszitek el, én is hülyének néztem magam először...

-Nem erről van szó.-ingatta meg a vörös a fejét.-Én is látom néha.

-Kirishima, ez nem ugyan az.-állt fel végül Mina is. Oda sétált a lányhoz.-Elég csak rá nézni. 

-Úgy látszik valaki hisz neked, Liba.-horkantott fel a szőke szellem alak.

-Szerintem,-szólalt meg végül Kaminari ismét.-szólnunk kellene egy felnőtnek. Ez nem...

-Kaminari.-húzta el a száját Sero.

-(Név)nek segítségre van szüksége.-mondta.-Nem pedig arra, hogy mégjobban elhitessunk dolgokat vele.

-Oi!

-A végén még tényleg nagyobb baj lesz az agyában.

-Fogd be, idióta!-(Név) nem is értette miért beszél Bakugou, holott tudja hogy rajta kívül senki se hallja.

-Denki, hagyd abba!-szólalt meg Kirishima is.

-Srácok, lássátok már be, hogy (Név)nek orvosi segítség kell mielőtt még megkattan!

Ennyi volt, Bakugou egy pillanat alatt a másik szőke előtt termett, és mérgesen neki feszült. Denki, mintha csak megérezte volna a felé irányuló haragot, össze húzta magát. De a legijesztőbb az volt, hogy a szellem alaknak sikerült magával sodornia a vázát, ami így leesett az asztalról.

Mindenki csendben a vázát figyelte.