-Hé...oi!
-Még ma is hallom őket Sensei.Még mindig hallom a könyörgésűket, sikolyaikat a halálhörgésüket. A végén mindegyik esedezett a halálért. Amikor a végén látták hogy mivé váltak nem akartak élni, nem akartak létezni. Nem tudtam értűk tenni semmit Sensei...és most se tudok. És ez mindig velem marad. A bűntudat! A nevemet szitokszóként ismerik. Áruló, gyilkos, hazug, kísérleti patkány, szörnyeteg...igazuk van, ez vagyok. Én nem vagyok hős, és soha se lesz. Ezért Sensei! Hagyjon meghalni.Csak azt sajnálom, hogy túl kegyes halál lesz egy hozzám hasonló söpredékhez képest!