Érezted már magad egyedül?
Üresnek?
Fájt már belegondolni is abba hogy folytatnod kell? Hogy muszály küzdened?Hogy másokat ne törj őssze?
Aztán eszedbe jutt hogy mi van ha nem is érdekli őket?!Talán jobb lenne nélkülem....sőt!Biztos.

Hogy fáj minden lélegzet vétel....hogy még a vagdosáshoz is túl gyenge vagy?

Bele gondoltál már a halál ízébe?
Hogy mi lesz az után?
Aludtál már el arra hogy azt gondoltad milyen jo lenne ha holnaptól nem ébrednék fel.
Zokogtál már zuhany alatt?
Tapasztodtad már a szádra a kezed az ágyba fekve, hogy nehogy meghallja valaki a sírásod?

Suliban az órán órditottál,síkitottál,sírtál már úgy hogy a körűlöted lévők nem látták?

Féltél màr valaki olyantol aki a megnyugvást, bízalmat és a féltést kellet volna nyújtsa?

Volt már olyan személy az életedben aki egy sötét napodon azt a kis fényt is ellopta előled?

Mert ha nem akkor kurvára nem értheted meg hogy miről dumál egy lelkileg sérült ember!