Nem volt felhőtlen jó kedvem az iskolában, és ezt Jooheon is észrevette. Azt hitte ez az egész miatta van, de én nem akartam hogy hibásnak érezze magát. Nem ő tehet róla, egyszerűen csak hiú ábrándnak tűnt a szőkehercegem.

-Már csak másfél hét. Féllábon is kibírom. -mosolyogtam bíztatóan Jooheonra, majd megláttam ahogy az új fiú akivel tegnap beszélgettem, bejött a terembe. 

Tanácstalanul nézett körbe, ezért fölállva a helyemről, mosolyogva indultam meg felé.

-Szia Changkyun! -köszöntött vidáman ahogy meglátott, én pedig kicsit jobb kedvre derültem a mosolyától. 

-Gyere, ülj elénk. -fogtam meg a csuklóját, és a középső padsor utolsó előtti szabad padjába ültettem, ami pont előttem és Jooheon előtt volt.

-Szia, Minhyuk vagyok. -nyújtotta a kezét Jooheonnak, aki szintén bemutatkozott az új fiúnak.

-Neked is meg kell csinálnod ezt a két hetes munkát? -kérdezte Minhyuktól, aki kíváncsian emelte íriszeit ránk.

-Milyen két hetes munka?

-Ah, a tanár kitalálta, hogy suli után minden nap minimum négy órát dolgozzunk egy helyen...ingyen. -sóhajtottam, majd megtámasztottam arcomat kezeimben.

-Aa ez nagyon jó!! -csillantak meg szemei, és vigyora még nagyobb lett. -Segíteni nagyon jó dolog, főleg ha azt önzetlenül tesszük. -ahogy mondta szemei folyamatosan csillogtak, mint mikor egy kisfiú áradazik a hőn áhított játékautójáról.

-Édes vagy. -mosolyogtam le nem véve mosolygós szemeiről a tekintetem.

Vigyora arcára ragadt, majd zavartan, kissé elpirulva nézett vissza rám.

-Umm..kö..köszönöm. 

-Jaj ne ess már ennyire zavarba, olyan vagy mint mikor egy csajnak mondom hogy jó a segge. -nevetett fel Jooheon, mire vállon ütöttem.

-Csodálkozol hogy nincsen barátnőd? Ki az aki így csajozik? -forgattam meg a szemem mosolyogva.

-Hát nem te. -röhögte el magát, mire rányújtottam a nyelvem.

(...)

A kávézóba érve az öltözőben köztem és Dahyun között kínos csend volt. Amíg ő a falat bámulta, én átvettem az inget, és a szokásos témáink helyett teljesen csöndben voltunk. Már indultam volna ki dolgozni, mikor utánamszólt.

-Changkyun! - kíváncsian fordultam vissza. -Sajnálom.. -sütötte le szemeit, mire elmosolyodtam. 

Nem hibáztatom, sem ő nem hibás ebben, sem Wonho, Jooheon pedig főleg nem, csak ha van egy barátja, akkor nem kellett volna ennyire velem lógnia. Engem nem zavart, de úgy látszik Wonho féltékeny típus.

-Felejtsük el. -mondtam kedvesen, majd kimentem a pultokhoz. 

A nap szokásosan telt, a vendégek jöttek, én egyre jobb voltam ami a pénztárat illette, viszont a kávék elkészítésében és kivitelében már nem jeleskedtem ennyire. 

Wonho ma nem csak hogy nem szídott le, de nem is igazán szólt hozzám. Láttam, hogy figyelemmel tartott, de nem szólt semmit, akkor sem, ha valamit elrontottam. Nem igazán tudtam, hogy ennek örüljek-e vagy sem, de mikor a munkaidőm végéhez értem, hirtelen csuklóm után kapott. 

-Changkyun, ma estére itt maradsz. -kötötte ki, én pedig értetlenül vontam össze a szemöldököm.

-Mi? Miért? 

-Nem tudom nézni tovább, ahogy bénázol. Este betanítalak egy-két dologra.

-Na nem, nem fogom itt tölteni az estémet, elég ha a délutánomat elveszi a munka. -akadtam ki, szerintem jogosan. 

-Kell neked a mai napra az igazoló papír, ugye? -halványan bólintottam. -Akkor itt maradsz, és megkapod. -kacsintott rám, majd felkapott egy tálcát, és elszáguldott vele.

Ő most megvesztegetett engem? Komolyan itt kell maradnom...vele? ..aish, ha eddig nem volt feszült közöttünk a hangulat, most tuti az lesz.

(...)

Este mikor zárt a kávézó, a dolgozók egytől egyik elmentek, az utolsó kilépő pedig a főnök volt.

-Ne maradjatok sokáig, Wonho, ne felejts el zárni! - köszönt el tőlünk, majd mikor utána is becsukódott az ajtó, Wonho felém fordult.

-Először is, tartsd magad távol a húgomtól! Még nincs itt az ideje, hogy pasizzon, másodszor... -nem hagytam végigmondani amit akart, mert döbbentem szakítottam félbe.

-A...a húgod? -tátottam el a számat. -Dahyun a ...

-Dahyun a húgom. -segített ki, mert teljesen lesokkoltam.

-Én a..azt hittem Dahyun és te..szóval ti.. -mutogattam össze - vissza, mire Wonho összeráncolta a szemöldökét, majd nevetve megrázta a fejét.

-Mi? Dehogy.. Ő a húgom, és nem akarom hogy pasizzon, főleg nem azt hogy veled. -kijelentése akkor is szíven ütött, ha Dahyun egyáltalán nem vonz. -De most nem ez a lényeg, kezdjük a kávék elkészítésével. -lépett oda a hátsó pulthoz, mire követtem.

Elővette a poharat, tejet, tejszínt, kávét, tejszínhabot és kakaóport, majd mögém állt, ezzel beszorítva engem a pult és maga közé.

Közelségétől megremegtem, majd mikor megéreztem bal vállam fölött a fejét, nagyot kellett nyelnem. Kezei szinte átöleltek hátulról, mivel mögöttem állt, de kezeivel előttem készítette el a kávét.

-Nézd, hogyan csinálom. -mondta halkan a fülembe, mély hangjától pedig végig futott rajtam a hideg. -Először a kifőzött kávét öntöd össze a tejjel, majd... 

Nem tudtam figyelni arra amit mond, túl közel volt, a hangja pedig túlságosan mélyen morgott a fülembe, én pedig nem bírtam tovább a kezei közt. Hirtelen fordulatot vettem, ő pedig emiatt kiöntötte a kávét, és mérges szemekkel nézett rám.

-Mi a fasz bajod van Changkyun?! Segíteni akarok abban, hogy ne legyél egy rakás szerencsétlenség amíg itt dolgozol, de ha neked bajod van ezzel, akkor mondd el! Most még takaríthatok is utánad. -kiabálva kezdte, de a végét már csak morogta, de azt is idegesen.

Amíg törölte a kávét, én addig álltam mellette mint valami idióta, bámulva őt, ahogy cseppenként itatja az italt egy ronggyal.

-Wonho... -alig hallhatóan mondtam, de így is rám emelte tekintetét. -Én szeretlek.. -néztem a szemébe, és még én is meglepődtem a hirtelen vallomásomon.

.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Hamarosan itt a 10-ik rész, és megint meglepődtem milyen gyorsan is mennek a részek🙄😂

Viszont ha ez a részecske elnyerte a tetszéseteket, hagyjatok nekem nyomokat szavazat és komment formájában🌟💬

Köszönök minden támogatást amit tőletek kapok❤ Legyen gyönyörű napotok drágáim!

Puszil titeket Niki~