Mikor Seokminnel hazaértünk, meglepetésemre anya nyitott ajtót, és furcsa szemmel méregetett minket.

-Hol voltatok báránykáim? -kérdezte, míg bementünk, és Seokmin befutott a konyhába, ezért mi is oda indultunk.

-Csak sétálgattunk egyet. -vágtam rá, mire Seokmin elvigyorodott, én pedig egy kacsintást küldtem felé, hogy nehogy elszólja magát. Így is fagyit kapott hazafele a kis ördögfajzat a hallgatásáért.

-Hívhattál volna. -szólt anya.

-Te is. -válaszoltam, mire kaptam egy tockost. -Au. -fogtam a tarkómat tettetett fájdalommal.

-Mit szeretnétek enni? -váltott hirtelen témát.

-PALACSINTÁÁÁT!! -kiáltott fel boldogan öcsi, mire elnevettem magam.

-Nekem is jó az. 

Anya bólintott, majd kitessékelt minket a konyhából, mert utálta ha "láb alatt vagyunk".

Öcsivel becuccoltunk a nappaliba, és elkezdtünk xboxozni, mikor jelzett a telefonom.

-Várj egy picit Seokmin. -állítottam le a játékot, mire durcásan összefonta a karjait.

Megnéztem az értesítést. Lee Dahyun ismerősnek jelölt. Mosolyogva visszajelöltem, majd szinte azonnal kaptam tőle egy üzenetet.

Dahyun: Sziaa Kyunie~~(^.^)

Chankyun: Sziaa

Dahyun: Mikor jössz holnap?(*^▽^*)

Chankyun: Azt hiszem 15 fele:D

Dahyun: Umm..és munka után mit csinálsz?(≧∇≦)

Chankyun: Be akarod rajtam hajtani a sushizást, ugye?:D

Dahyun: Dehooooogy~

Chankyun: Szabad vagyok, mehetünk^^

Dahyun: Uuuuuu(/^▽^)/ 

-Hyung, meddig nyomkodod még a telefonodat? -szólalt meg durcásan Seokmin.

-Bocsi öcsi, máris játszhatunk tovább. -küldtem felé egy mosolyt, és villámsebességgel kezdtem elköszönni a lánytól.

Changkyun: Ne haragudj, de mennem kell, az öcsém teljesen be van zsongva az xboxra:D Aludj jól, holnap találkozunk, szia😊

Dahyun: De aranyos(∩_∩) rendben, te is aludj jól, jóéjt(^.^)

Még játszottunk egy keveset az öcsémmel, majd vacsiztunk, letusoltam, és aznapra ki is dőltem. Nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó egy kávézóban dolgozni, és ez még csak a második napom volt, és messze a két hét vége.

(...)

Mikor szerda reggel beértem az osztályterembe, automatikusan Jooheont kerestem, és megláttam ahogy a terem sarkában Minjivel beszélget. Na, a csajozógép... De legalább nem rajtam fog lógni az a lány.

A nap végén (igaz, még messze volt a vége) szokásosan hazaszaladtam, átöltöztem, majd robogtam is be a kávézóba. Szerencsére ma semmilyen öcsike nincs rámsózva, így viszonylag nyugodtan tértem be a munkahelyemre. Automatikusan hátraindultam, ahol Dahyun már kikészítette az ingemet.

-Teljesíts jól! -bíztatott mosolyogva, mikor már munkaruhában léptem ki az öltözőből.

Mikor Wonho meglátott, megforgatta a szemét, én pedig elmosolyodtam. Úgy látszik nehezen barátkozik az új fiúkkal.

(...)

-Egészségetekre! -vittem ki a munkaidőm utolsó rendelését, majd az üres tálcával sóhajtva tértem vissza a pulthoz. 

Azt hiszem a mai napomon is az őrületbe kergettem Wonhot, hiszen megint szinte az összes kávét tőle kérdeztem meg, és a végén már majdnem agyonvert a tálcájával, ezért inkább egy másik pultos srácot kérdezgettem.

-Készen vagyok. -nyitottam be az öltözőbe. -És azt hiszem Wonho is, csak ő idegileg. -tettem hozzá, mire Dahyun elnevette magát.

-Nem tudom mit csinálsz, de azt hiszem nem igazán jöttök ki. -felelte nevetve.

-Asszem. -bújtam ki az ingemből, mire Dahyun hirtelen vett egy 180 fokos fordulatot. -Upsz, bocsi, mindig elfelejtek szólni. -kuncogtam és felkaptam a pólóm.

-Nem gond, csak nem akarom hogy kellemetlen legyen neked. -fordult vissza. 

-Nem vagyok szégyenlős a lányok előtt. -vágtam rá, majd még magam is meglepődtem ezen a kijelentésemen. Okkkké, hogy a fiúkat szeretem, de ez más szemszögéből akkor is furán hangzott.

-Oo..értem.. -kezdte fürkészni a padlót, és fogalmam sincs mire gondolhatott ezután a kijelentésem után.

-Na, induljunk sushizni! -tereltem el gyorsan a témát, mire Dahyun is elvigyorodott, és elindultunk a gangnam street felé.

(...)

Már javában sötét volt az utcán, hiszen az idő fél nyolc felé járt, a közvilágítás pedig hangulatosan terítette be az utcát fénnyel. A gangnam street minden nap több ezer ember célállomása, ezért ez most sem volt másképp, rengeten sétálgattak az utcában. 

-Merre van az a sushizó? -kérdeztem a mellettem sétáló Dahyuntól. Belekapaszkodott a karomba, hogy ne vesszen el a tömegben.

-Állítólag a thai étterem mellett. -mutatott a távolban egy "Thai Restaurant" nevű helyre, ezért azt vettük célirányba.

Mikor odaértünk, tényleg ott volt mellette az a sushizó, és fogalmam sincs mi a nagy szám benne, de tele volt emberekkel. Alig tudtunk bemenni az ajtón, Dahyun pedig görcsösen szorongatta az alkarom, mert nem akart a tömeggel eggyé válni. 

-Lesz helyünk leülni? -kérdeztem körbenézve, és szinte minden asztal foglalt volt.

(Írói megj.: ez a csodálatosság a sushibár, és tudom hogy ez itt épp kong az ürességtől, de képzeljétek ide az embereket😂❤)

-Changkyunie! -hallottam meg magam mögött egy ismerős hangot, mire megfordultam, és Jooheon állt mögöttem, Minjivel az oldalán.

-Helló. -vigyorogtam, és szabad kezemmel lepacsiztam Joohoneyval. -Dahyun, ő itt Jooheon és Minji, Jooheon és Minji, ő itt Dahyun. -mutattam be őket egymásnak.

-Örvendek. -nyújtotta kézfogásra Dahyun a kezét, de Minji közbeszólt.

-Changkyun oppa! Engem nem hozol el ide, de őt meg igen?! Ő mivel jobb nálam?! Chhh.. -csapta ki a hisztit, majd sarkonfordulva otthagyott minket.

Összeráncoltam a szemöldököm, Jooheon pedig értetlenül nézett utána.

-Menj utána. -biccentettem fejemmel a kijárat felé, jelezve, hogy Minji képes lenne még öngyilkos is lenni, mert hűn szeretett oppáját mással látja.

-Ki volt ez? -húzta vissza maga mellé kezét Dahyun, mivel az eset után lefagyott, és kézfogás pózba maradt a tenyere. -A barátnőd? -nézett rám.

-Dehogy.. Csak az egyik elvetemült osztálytársam aki odáig van értem, de nem érti meg, hogy engem nem érdekel. -sóhajtottam Jooheon után nézve, akiket láttam a sushizó üveges fala mögött az utcán beszélgetni. Ah. Hisztikirálynő ez a lány. 

-Inkább együnk. -húztam Dahyunt egy asztalhoz, ami épp abban a pillanatban szabadult fel.

(...)

-Biztos a kávézóba vigyelek vissza? -ráncoltam a homlokom, hiszen a lányok általában azt kérik, hogy hazakísérjék őket, nem azt, hogy a munlahelyükre.

-Igen, onnan megyek haza. -mosolygott. -Köszönöm ezt az estét, jól éreztem magam. -nézett fel rám, mire én is elmosolyodtam.

A kávézóhoz érve már ki volt téve a zárva tábla, de bent még égett a világítás. Mikor beléptünk az ajtón, Wonho abban a pillanatban bújt ki ingjéből, én pedig megláttam a gyönyörűen kidolgozott felsőtestét. 

Olyan volt, mint valami szexi modell, nekem pedig nyelnem kellett egy nagyot, és inkább a padlót fürkésznem, nehogy megmozduljon bennem valami..amit kicsi én megérezne.

Wonho egyáltalán nem zavartatta magát, a pultnál öltözködött, Dahyun pedig háttal állt neki, így természetesen nekem kellett néznem ahogy a szőke félisten vetkőzik.

-Köszönöm mégegyszer a ma estét! -mosolygott rám Dahyun, én pedig próbáltam rá figyelni, de valahogy mindig a mögötte lévőt bámultam. -Hahó. -legyezgetett a szemem előtt, mire feleszméltem. -Azt mondtam, hogy az igazolópapírod itt van. -fogta a kezében Dahyun a papírt, mire elmosolyodtam.

-Köszi, majdnem elfelejtettem. Akkor én.. -pillantottam megint Wonhora, majd inkább visszanéztem a lányra. -..szóval én megyek. -nyeltem egy nagyot, és villámsebességgel hagytam el a kávézót.

Szerintem Dahyun furán nézett rám, de az alhasam már olyan szinten görcsölt Wonho látványától, hogy ott kellett hagynom. Miért csak úgy a pultnál öltözködik? Miért???

.

Sziasztok csibéim🐥❤

Ma itthon vagyok, ezért úgy döntöttem hozok egy új részt. Az elejét már tegnap elkezdtem, de ma volt időm befejezni.

Ti hogy vagytok, mi újság?😊 én tegnap kicsit rosszul voltam, ezért ma pihengetek egy forró tea társaságában😃

No de nem beszélek ennyit, remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész, ha igen, akkor hagyjatok nyomokat😻🐥

Legyen csodálatos napotok drágáim, aki beteg annak jobbulást, puszi: Niki~ <3