-Helló! -köszönt nekem az első vendégem, egy fiatal lány, én pedig próbáltam mindent észben tartani, amit előtte Wonho elhadart nekem.

-Szia, mit adhatok? -mosolyogtam a lányra, aki a fejem fölött lévő árakat pásztázta.

-Hmm..Legyen egy caramel macchiato. -nézett a szemembe a lány, mire én a képernyőn rányomtam, mire még vagy hat lehetőség felugrott, ezért sóhajtva felolvastam, amit a képernyőn láttam.

-Kérsz bele valamilyen ízesítést? Karamell, csoki, vanília, eper és fahéj ízesítések vannak, valamint extra hab és tejszín. -soroltam fel a lehetőségeket.

-Akkor legyen csoki és extra hab. -mosolyodott el, mire én is hasonlóképpen tettem, és rányomva a kért italra, leadtam a rendelést a hátul dolgozóknak.

-6490 won lesz. - vettem el a pénzt, majd a visszajáró kiszámolása után, a blokkot is a lány kezébe adtam. -Hamarosan kivisszük a rendelését. -szóltam kedvesen, mire megköszönte, és elment egy asztalhoz.

-Fuh. -fújtam ki magam. -Jobb vagyok mint gondoltam. -vigyorodtam el, mire Wonho fogta meg a vállam.

-Miért állsz itt céltalanul? Készen van a hatos asztal rendelése, vidd ki. -parancsolt rám, mire bólintottam.

Hiába vagyok jó pénztáros, a pincér feladat is rám vár, ezért felkaptam a tálcát, amin három kávé volt. 

-Öhm..Wonho.. -léptem oda hozzá, miközben épp egy pár adta le nála a rendelést. 

-Akkor két americano, vaníliás habbal és fahéjjal szórva. Rendben, hamarosan kivisszük a rendelést. -szólt kedvesen a párnak, majd ahogy ők elmentek, és hátra fordult hozzám, azonnal megváltozott az arckifejezése. -Gondolkoznál egy kicsit Changkyun? Épp rendelést veszek fel, te meg itt sürgetsz a hátam mögött a problémáiddal..ez szerinted hogy néz ki a vevő szemszögéből?! -mordult rám, mire beharaptam alsó ajkam.

-Bocsánat, de..de melyik kávé milyen? -néztem tanácstalanul a három italra, amikről fogalmam sem volt, hogy pontosan milyenek.

-Hjaj...Latte, Mocha és Americano. -mutogatta végig a kávékat, mire gyorsan megjegyeztem őket, és egy halk "köszi" kíséretében megkerestem a hatos asztalt.

-Sziasztok. -köszöntem mosolyogva a három fiúnak, akik a hatosnál ültek. -Kinek adhatom a Latte-t? -kérdeztem kedvesen, mire odaadtam a jelentkező fiúnak. -És a Mocha-t? -a másik fiú is jelezte, hogy az hozzá tartozik, így az Americano-t odaadtam az utolsó fiúnak. -Egészségetekre! -hajoltam meg előttük mosolyogva, mire megköszönték, én meg visszasiettem a pulthoz.

-Changkyun, mi tartott ennyi ideig? -ragadta meg Wonho a csuklómat, és beállított a pénztárhoz. -Tudod mit? Vedd fel a rendeléseket, én meg gyorsan kiviszem őket. Nem bírom a lassú tempódat. -nézett a szemembe, én pedig rosszul éreztem magam, hogy ennyire rosszul teljesítek.

-I..igenis. -bólintottam, és a következő vendég felé fordultam.

Az a négy óra, amit ott töltöttem is felért egy egész nappal, igaz hogy végül a pénztárba sorolt Wonho, de attól még néha ki lettem küldve egy-egy kávéval, és az utakat átlagosan 3,6 másodperc alatt kellett megtennem, ha nem akartam, hogy újabb dorgálást kapjak.

Nem panaszkodom, hiszen az első napom volt, még nem vagyok benne tapasztalt, de hiszem, hogy jobb leszek, ha több időt töltök itt. 

-Nyomás hátra Changkyun, lejárt a munkaidőd, ne legyél itt útban még több időt. -lökdösött arrébb Wonho, mire sóhajtottam. 

Visszamentem hátra, oda, ahol reggel is kezdtem, majd újra találkoztam Dahyunnal.

-Szia Changkyunie! -vigyorgott rám ahogy beléptem az öltözőbe. -Na hogy ment a napod? 

-Fárasztó volt. -vakartam meg a tarkómat.

-Azt gondolom. Figyelj, öltözz át gyorsan, addig átszaladok a főnökhöz, és elkérem az igazolópapírodat a sulidba. -szaladt ki, én pedig kigomboltam az ingem.

Ahogy kibújtam az ingemből, a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött, ezért feloldottam, és Jooheon chat-feje jelent meg a sarokban.

Joohoney🐻: Végeztél már?😆

Changkyun😎: Aha pont most

Joohoney🐻: Milyen volt?😏

Chankyun😎: Fárasztó..majd holnap mesélek😴

Joohoney🐻: Okés

Nagyban írtam még, mikor nyílt az ajtó, Dahyun pedig belépett rajta, én pedig elfelejtettem felvenni a pólómat.

-Uhm bocsi. -fordult el azonnal az ajtó felé, és még a szemeit is befogta a kezeivel, ami miatt felnevettem.

-Semmi baj, nem vagyok szégyenlős. -bújtam bele fekete pólómba, és felkaptam a pulcsimat is. -Nyugodtan megfordulhatsz. 

-Oké.. -szólt halkan, majd rámnézett. -Itt van a papírod..és akkor találkozunk holnap. -mosolygott rám, mire megköszöntem.

-Igen, akkor holnap. Szia. -integettem neki, majd kimentem az ajtón, végül pedig az egész kávézóból.

Én nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó egy kávézóban dolgozni.

(...)

-Ideje bemagolnod a kávékat. -nevetett fel Jooheon, mikor a suliban elmeséltem neki a tegnapi napomat.

-Nem ártana. És neked mi van a munkáddal? -néztem rá a padunkban ülve.

-Jaj tényleg. Tegnap felhívtam őket, enyém a munka. -vigyorodott el, és egy pillanatra a szemei egy csíkká szűkűltek, amit mindig olyan aranyosnak találtam.

-Cuki vagy. -mondtam ki hirtelen, mire komor lett a tekintete. 

-Nekem ilyeneket ne mondj buzikám. -nevetett fel újra, és összeborzolta a hajam, majd felállt mellőlem.

-Hova mész?

-Wc-re. Esetleg akarsz csatlakozni, ki tudja milyen akciókat csinálnánk ott kettesben. -kacsintott rám, mire elnevettem magam.

-Ha nem tudnám, hogy full hetero vagy, lennének kétségeim. 

-Hmmm. -nyalta meg ajkait, majd nevetve kiment a teremből.

Sóhajtva hátradőltem a székemben, majd a plafont kezdtem bámulni. Ma is megyek suli után dolgozni, de megpróbálok jobban teljesíteni, mint tegnap.

-Oppa! -huppant le mellém az egyik csaj az osztályból, irritálóan magas hangon. Már csak ez hiányzott... -Oppa ma délután mit csinálsz? Megnyílt a gangnam úton egy szuper sushi bár, mindenki oda fog ma menni, nem akarsz elvinni oda enni? -vinnyogott rámnézve.

-Úgy van. -mosolyogtam én is, majd felálltam, és inkább Jooheon után mentem a mosdóba.

-Joohoneeey. -léptem be az ajtón. -Hol vagy kiscicám? -nyaltam meg az ajkam.

-Te beteg vagy. -jött ki röhögve az egyik fülkéből, majd megmost a kezeit. -Ha ezt valaki meghallja, asszem mindkettőnk eláshatja magát. -csapott oldalba, mire felvinnyogtam.

-Ja, és vidd el a sushi bárba Minjit, mert én tuti nem fogom. -céloztam az előbbi osztálytársunkra, aki letámadott.

-Hmm, ő nem rossz csaj. Nem tudom hogy nem jön be neked. -rántott vállat.

-Ah, mindegy is. -nevettem fel. -Menjünk órára.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Ma írós kedvemben voltam, ezért meg is hoztam nektek az 5.-ik részt😋

Remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen, hagyjatok nyomokat🐾💫

Még élvezzétek ki a vasárnapot, mert holnap suli😩 (idk miért megy el ilyen hamar a hétvége)

Legyen csodálatos napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~