-Milyen kávézóba? -mosolygott rám a buszon Seokmin.

-Oda ahova menni akarok dolgozni. De ígérd meg hogy jó leszel. -emeltem fel mutatóujjam szigorúan, majd elmosolyodtam. Az öcsém is hasonlóképpen tett.

-Az leszek hyung.

Egyik kezemmel a kapaszkodót, a másikkal Seokmin kezét fogtam, folyamatosan azon agyalva, hogy ez a roncs miért nem tud gyorsabban döcögni. Mikor végre meghallottam az utcánk nevét a bemondóba, megkönnyebültem sóhajtottam fel, majd öcsivel az oldalamon leszálltam a buszról.

Rápillantottam a telefonomon az időre, ami 14:24-et mutatott. Már full ideg voltam, ezért inkább felkaptam Seok-ot az ölembe, és úgy robogtam a pár sarokra lévő kávézó felé.

Azt hittem leszakadnak a lábaim mire odaérek, de végülis időn belül, 28-ra beértem. Letettem az öcsémet az ölemből, és kézenfogva sétáltam vele oda a pulthoz.

A pult mögött egy nálam pár centivel magasabb, szőke, már-már fehér hajú, kicsit izmosabb testalkatú fiú állt. Hazudnék, ha azt mondanám nem nézett ki jól.

-Üdvözlöm! Mit adhatok? -köszönt nekem, mikor odaértem Seokminnel az oldalamon a kiszolgálópulthoz.

-Öhm hello...az állásra szeretnék jelentkezni. -köszörültem meg a torkom.

-Arra az állásra, ami... -pillantott a háta mögött lévő órára. -...egy perc múlva ér véget? -húzta fel szemöldökeit, mire egy aprót biccentettem.

-I..igen.. Sajnálom, nem volt időm hamarabb jönni. -pillantottam le a földre, mint aki valami rosszat tett.

-Ah. Elkísérlek a főnökhöz. -jött ki a pult mögül, mire hálásan pillantottam rá, és követtem hátra.

Hátul megállt egy ajtó előtt, ezért gondoltam ez lesz az, és már kopogtam volna be, mikor hirtelen megszólalt.

-A...gyereket is vinni akarod? -nézett Seokminra.

-Ő az öcsém és..hát nem tudom hova tenni. -beszéltem úgy róla mint egy kis csomagról, mire a pultos srác megfogta az öcsém csuklóját, és elhúzta tőlem.

-Addig vigyázok rá. -mosolyodott el egy aprót, mire elvigyorodtam.

-Hálásan köszönöm. -hajoltam meg a fiú előtt.

-Na menj, mert elmúlt fél három. -kopogott be az ajtón, majd elment az öcsémmel.

-Szabad! -hallottam bentről, mire sóhajtva benyitottam.

-Jó napot. -hajoltam meg, majd megálltam az ajtóban. -Az állásra jelentkeznék, diákmunkához hasonló időben. 

-Fáradjon beljebb. -szólt a főnök, mire bólintottam, és beljebb lépve az asztala előtti székben foglaltam helyet.

-Nos. -fonta össze az asztalon ujjait. -Először is közölni szeretném, hogy ebben a kávézóban igen fontos az idő, és maga a jelentkezési határidőt átlépte... -nézett karórájára. -...öt perccel. -fúrta mélyen tekintetét enyémbe.

-Igen, tudom, sajnálom.. -pillantottam a földre. -De nekem kellett elmennem az öcsémért az iskolába és...

-Állj, engem nem érdekelnek a kifogások, és soha nem is érdekeltek! -dőlt hátra sóhajtva a székében, mire beharaptam a számat. -Most a legjobb lenne, hogyha elküldeném innen, de mégsem teszem. 

Felcsillantak a szemeim, és izgatottan vártam, mit mond még.

-Ebben a kávézóban fontos a pultosok, kiszolgálók, de még a takarítók megjelenése, és mivel maga egy jól ápolt és fiatal fiú, meghallgatom. -vett fel egy apró féloldalas mosolyt, mire én is elmosolyodtam.

-Nos, én úgy nyújtanám a lehető legjobbat, hogy még bért sem kérek érte. 

-Ezt hogy érti? -ráncolta össze homlokát.

-Gimnazista vagyok, és egy iskolai feladat keretében, két hétig minden nap négy órát kell dolgozni valahol, fizetés nélkül. Ez egy fajta lecke arról, hogy úgy is segítsünk, hogy nem várunk érte semmit cserébe. 

-Hmm..szóval maga azt akarja, hogy csak két hétig dolgozzon nálunk, de fizetés nélkül?

-Pontosan. -bólintottam. -Csak annyi lenne az egész, hogy minden nap papírt állítanak ki arról, hogy ledolgoztam a négy órát.

-Rendben, eleget teszek az iskolai feladatnak. Ha magának megfelel, holnap már kezdhet is. -mosolyodott el a főnök, mire nagyon kevés híján múlott hogy ne kezdjek el sikongatni.

-Köszönöm szépen, igen megfelel, nem fog bennem csalódni! -álltam fel, és legalább százszor meghajoltam előtte. -További szép napot, viszontlátásra! -csuktam be magam után az ajtót, majd ezer wattos vigyorral sétáltam vissza a pultokhoz az öcsémért.

-Hyuuung! -futott oda hozzám, mint aki ezer éve nem látott. -Naa? -csillogó szemekkel nézett rám, mire elmosolyodtam.

-Felvettek, szóval holnaptól itt dolgozok. -vettem fel Seokmint az ölembe, majd a pultos fiúra néztem. -Köszönök mindent!

-Hát akkor majd találkozunk...kolléga. -fordított nekem hátat, majd elkezdte törölgetni a kávégépeket.

Elmosolyodtam, majd hátat fordítva kimentem a kávézóból, Seokminnal az ölembe.

Szóval akkor StarDoll kávézó. Még nem tudom milyen lesz a beosztásom, vagy hogy egyáltalán ki tanít be, de még sose volt ilyen - várom, hogy dolgozhassak.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Nem úgy sikerült ezt a részt megírnom ahogy terveztem, meg nem igazán vagyok vele elégedett, de nagyon fáradt vagyok, sajnálom~

De mégis szerettem volna hozni nektek egy részt, mert lassan egy hete nem volt új, és nem akarom hogy már itt az elején ilyen sok kimaradás legyen😦

Azért remélem egy kicsit is élvezhető volt, próbálom gyorsan hozni a következőt,és ennél jobban megírni❤❤❤

Legyen gyönyörű napotok vagy estétek drágáim! Puszil titeket Niki~~~😋