Miután Wonhoval összekaptuk magunkat, és nagyjából rendet csináltunk magunk után, bezártuk a kávézót, és előtte állva elbúcsúztunk egymástól.

-Ne kísérjelek haza? -vezette kezét nyakamra, és végigsimította, felvezetve kezemet arcomra. Úgy bújtam a simogatásába, mint egy kiscica.

-Biztos, pár sarokra lakom csak. -mosolyogtam.

-Akkor holnap találkozunk. Siess munkába. -vigyorodott el, mire én is azt tettem. 

Lassan ajkaimra hajolt, majd egy rövid csókot nyomott ajkaimra, de nekem ez nem lesz elég holnapig, ezért nyakába vezettem karjaimat, és hosszabb csókot követeltem tőle. Akaratosságom miatt belemosolygott csókunkba, majd mikor elengedtük egymást, arcom két tenyere közé fogta, és nyomott egy puszit az orromra is.

-Nem tudom mit tettél velem, de túl kedves vagyok. -nevetett fel Wonho.

-Én se tudom, de ezekszerint jó vagyok benne. -fogtam rá kezeire, amik az arcomon pihentek. -De most már indulnom kéne. Nem akarom, hogy anya aggódjon.

-Még csak hat óra. De menj. -eresztette el arcomat. -Jó éjt, Changkyun. 

-Jó éjt. -mosolyogtam vissza rá, majd gyors léptekkel hazaindultam. 

Pár sarokra voltam a lakástól, mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem anya az, de mikor elővettem, Minhyuk neve villogott a képernyőn. Beharapott ajkakkal vettem fel.

-Halló?

-Changkyun. -hallottam meg Minhyuk kétségbeesett hangját, és kicsit lihegett is. Fut? -Changkyun segítened kell! -lihegése egyre gyorsabb lett, és a telefonba hallottam a szél süvítését, szóval most már biztos, hogy fut.

-Mi? Mi a baj? Hol vagy Minhyuk? -hangom aggódóvá vált, nem tudtam mi van vele, és nem akartam, hogy baja essen. 

-Tudod van az iskolától pár méterre az az utca, tele elhagyott házakkal és sikátorokkal.. -lihegett tovább, de úgy hallottam már megállt.

-Igen. Mit keresel te ott?! -néztem körül az úttesten, hogy átszaladjak, vissza ahhoz a buszmegállóhoz, ami a sulihoz visz.

-Majd mindent elmagyarázok, csak kérlek segíts. -hangja egyre kétségbeesettebb volt, én pedig már futva mentem a buszmegállóhoz.

-Sietek Minhyuk, nem tudom mi van veled, de tarts ki. -nyomtam ki a telefont, és felpattantam a buszra, ami szerencsére pont akkor jött.

Nem mondom hogy kellemes volt futni, meg alapból járni is azután a menet után, amit lenyomtunk Wonhoval, de jelen esetben nem is akartam foglalkozni vele. Minhyuk bajban van, én pedig borzalmasan aggódom érte. 

Rettentő sok időnek tűnt, mire a busz bedöcögött a suli elé, én pedig azonnal lepattantam róla, és a sulitól pár száz méterre lévő gettóba siettem. Fogalmam sem volt, mit kereshet ott. 

-Minhyuk! -kiáltottam el magam, mikor beértem a kis elhagyott utcába. -Minhyuk, hol vagy?!

Hirtelen valaki a kezem után kapott, majd behúzott az egyik épület mögé, és annyira meglepődtem hogy még kiáltani is elfelejtettem, de végül csak Minhyuk volt az.

-Shh, ne kiáltozd a nevem. -tette mutatóujját számra suttogva. -Köszönöm, hogy eljöttél. -mosolyodott el, majd félve körülnézett, mintha keresne valamit.

-De mi történt? -váltottam én is suttogásra. 

-Igazából...volt pár ismerősöm, akik által tudtam rendelni pár arctól drogot, de mikor oda adták, sokkal többet kértek érte, mint amennyiben megegyeztünk, és nem volt nálam annyi, ezért el akarnak kapni, mert utálják a "kamu vásárlókat". -mutatott az ujjaival idéző jelet, de én egy szónál akadtam le.

-Drog?! -vontam kérdőre barátomat. -Miért akarsz te drogot venni? Eszednél vagy? 

-Én csak.. -kezdett volna magyarázkodni, de elkaptam vállait és erőszakosan nyomtam a falnak. 

-Te csak mi?! Miért akarsz drogozni Minhyuk? Azt hiszed az olyan vicces? Függő lehetsz egy alkalom után is, tönkre akarod tenni az egész életedet?! Én nem fogom végignézni, ahogy tönkrevágod magadat. -vágtam a fejéhez, mire szemei könnybe lábadtak. 

Nem akartam letámadni, de nem hagyhatom neki, hogy felelőtlen legyen.

-Sajnálom. -kezdett zokogni, majd vállamra hajtotta fejét. -Én csak..én csak enyhíteni akartam valamivel a fájdalmam. -sírta a vállamnak. -Egyszerűen nem tudtam elfelejteni azt, ahogy Wonho úgy csókolt téged, ahogy én akartalak volna. -szipogott, én pedig erősen átöleltem.

Szavai martak belülről, és nehezteltem magamra, hogy nem vettem észre Minhyuk érzéseit. Ő annyira tiszta lelkű. Nem azt érdemli, hogy az érzéseit csak úgy hagyjam elrohadni. A szívem szakadt meg, ahogy mellkasomba fúrt fejjel adta ki magából érzelmeit. Egyszerűen fájt, és úgy éreztem elárulom őt. 

-Tuti ő az! -hallottuk meg valaki hangját a távolból, majd sok-sok cipőkopogást, ahogy egy csapat futva indult felénk.

-Ők azok. -kapta fel Minhyuk a fejét a hangokra, én pedig kinéztem az épület mögül, ahol négy huszonéves srác tartott ide.

-Gyere. -kaptam csuklója után, majd balra elfutottunk, lehetőleg olyan helyre, ahol nem találnak azonnal ránk. 

Egy nagyon keskeny utcához értünk a gettón belül, ahol a falhoz támaszkodva leültünk a földre, kifújni magunkat. Talán nem vették észre hova futottunk.

-Minhyuk, fuss el, majd én feltartom őket. -néztem barátomra, mire aggódó pillantásokkal jutalmazott.

-Mi? Ne tedd, menjünk el együtt. 

-Akkor tuti utánunk jönnek, de így lesz időd elmenni, és nem fogják tudni hova mentél. -adtam gyors magyarázatot, de megint meghallottam, ahogy a csapat ide tart.

-Changkyun.. -nyögte könnyes szemekkel.

-Indulj! -rángattam fel a földről. -Indulj már! -kiáltottam rá, és végre megmozdult, én pedig megfordultam, várva, hogy szembenézzek a csapattal.

Pár másodperc múlva befordultak, majd sietős léptekkel jöttek oda hozzám. Az egyik elkapta a pólóm nyakát, úgy húzva közelebb magához.

-Hol van?! -kiáltotta arcomba.

-Kicsoda? -adtam a hülyét, mire mérgesen elengedte a pólóm, és azzal a lendülettel le is vágott a földre.

-AZT KÉRDEZTEM HOL VAN?! -ordította el magát, amitől kissé megremegtem. 

-Ne..nem tudom. -dadogtam, mint egy szerencsétlen, mire a fickó intett, és a három mögötte álló egyszerre esett nekem.

Esélyem se lett volna felállni a földről, csak egyre nehezebben vettem a levegőt, a végtagjaim pedig fájtak. 

Minhyuk, vigyázz magadra. 

Sziasztok csibéim!🐥❤ Itt tyúkanyó jelentkezik😂😂

Remélem nincs túl késő, de most fejeztem be a részt, és még ma ki akartam rakni😊

Remélem nem bánjátok, hogy viszonylag sok kép van benne, de az új MV részletei annyira ide passzolnak hogy ahw😍 így még talán ezt a gettót is jobban el tudjátok képzelni, mivel nyomorékul írtam le😂😂

Remélem tetszett ez a rész, ha igen, akkor hagyjatok nyomokat❤❤

És a szokásos monológom, legyen csodás napotok/estétek drágaim! Puszi: Niki~