Lágyan mozgatta ajkait enyémen, és a meglepődöttség miatt elfelejtettem viszonozni, de mikor észbe kaptam, én is elkezdtem mozgatni párnácskáimat. Egyikünk se mélyítette el a csókot, de nem is bántam, ez így volt tökéletes. Mikor lassan, pihegve elvált tőlem, némán néztem a szemébe, és nem tudtam semmit sem szólni. El sem hiszem, hogy megcsókolt...hogy Wonho megcsókolt. Azt hittem utál, és undorodik tőlem.

-Changkyun.. -végül ő szólalt meg, ajkaink szinte súrolták egymást, ahogy halkan nevemen szólított. -Ne..ne haragudj..

-Miért haragudnék? -mosolyodtam el halványan. -Hiszen csak a húgodat védted.

-Nem.. -rázta meg a fejét. -A csókra mondtam. Ne haragudj... -suttogta a végét, én pedig végképp nem értettem miért kért ezért bocsánatot. 

Ellökte magát a faltól, ezzel szabaddá téve az utamat, majd visszament a kávézóba. Sóhajtva az égre emeltem tekintetem, majd lassan ujjamat végigsimítottam ajkaimon.

-Tényleg megcsókolt.. -sóhajtottam halkan, majd minden erőmet összeszedve mentem én is vissza dolgozni.

Gyorsan körülnéztem, de anya már nem volt sehol. Szerencsére elment, de eszembe jutott Dahyun, és el is indultam az öltözők felé.

-Hova mész? -állított meg a pultoknál Wonho csak úgy mint 5 perccel ezelőtt, de most egyáltalán nem volt mérges.

-Dahyunhoz.

-Hagyjad, majd otthon beszélek vele. Így is eleget ártottál neki. -mondta szemrehányón, mire hatalmasra nőttek a szemeim. Wonho elmosolyodott, és megsimította a vállam, ami jól esett. Szóval nem utál miatta~

-Köszönöm. -mondtam halkan, a földet pásztázva.

-Most miért lettél hirtelen ilyen félénk? -emelte fel államat Wonho, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. -Eddig olyan nagy szád volt. -vigyorodott el, mire sértődötten kikaptam fejem két ujja közül.

-Nemis! Nem vagyok félénk.. -halkultam el újra, hiszen a tekintete mélyen fürkészte az enyémet.

Annyira furcsa volt a helyzet, hiszen az eddig mindig bunkó Wonho hirtelen normálisan tudott velem beszélni... Olyan volt, mintha egy álomba csöppentem volna. 

-Na irány dolgozni, az alól nem mentelek fel. -biccentett fejével, mire elmosolyodtam, és be is álltam szokásos pénztáramhoz.

(...)

Este vigyorogva értem haza, és úgy éreztem semmi sem ronthatja el a kedvem. Ajkam akármikor a csókra gondoltam bizseregtek, és ez folytonos mosolygásra késztetett.

Úgy éreztem magam mint egy kicseszett doramában, még a buszon is megbámultak, hogy miért vigyorgok magamban.

-Anyuciiii, öcsikeee megjötteeem~ - kukorékoltam az ajtóban, majd levettem cipőimet, és beljebb mentem. 

Seokmin azonnal rohant a tévé elől, és szorosan megölelte lábaimat, hiszen csak azokat érte el. Kuncogva hajoltam le és kaptam ölembe, mire anya jött ki a fürdőből törülközővel a fején.

-Changkyunie, ne haragudj. -ölelt meg, és szegény Seokmin be lett szorítva emiatt kettőnk közé, ami miatt vinnyogott is egy sort. -Nem tudtam, hogy nem az a lány az. -biggyesztette le ajkait, de nem haragudtam rá.

Ha anya nem hoz össze Dahyunnal, Wonho se csókolt volna meg.

-Semmi baj anya, biztos nem fog haragudni. -mosolyodtam el.

-De akkor...ki az a lány, aki tetszik neked? -huzogatta a szemöldökét.

-Igazából... -sóhajtottam, majd letettem Seokmint a kezemből. -Menj vissza tévézni. -mondtam neki, majd visszafordultam anyához. -Menjünk a konyhába. 

Anya bólintva követett, majd leültünk az asztalhoz.

-Nos... -babráltam az asztalon a kezeimmel. -Igazából aki tetszik nekem, az nem... -egyszerűen nehezemre esett kimondani azt, hogy egy fiú tetszik nekem. Féltem. 

-Nem mi? -kérdezte bíztató mosollyal.

-Nem egy lány.. -fejeztem be, és félve néztem anyára, várva a reakcióját. 

Ajkai elnyíltak egymástól, és lefagyva bámult rám. Azt hiszem ő sem igazán erre számított, de én türelmesen vártam, remélve, hogy nem paterol ki üvöltve a házból.

-Szóval.. -szedte össze erejét, és elkezdett beszélni. -Azt mondod, hogy egy fiúba vagy szerelmes? 

-Azt. -bólintottam magabiztosan. Szívemet hangosabban hallottam dobogni, mint a beszédhangom. 

-Nem lehet, hogy csak nagyon jóba vagytok, és összetéveszted az érzéseket? Ilyen korban gyakran előfor...

-Nem anya. Nem keverem össze.

-De..

-Anya.. -sóhajtottam. -Én meleg vagyok. Már három éve tudom, hogy meleg vagyok. -néztem a szemébe, mire kicsit csillogni kezdtek azok. Remélem nem kezd el sírni.

-Miért nem mondtad el ezt eddig? -kérdezte, majd amit gondoltam, beteljesedett. Sírni kezdett.

-Mert féltem..

-De ne félj. Te a fiam vagy, és így is a fiam maradsz. De azért remélem Seokmin részéről lesznek unokáim. -törölte le a könnyeit nevetve anya, mire mosolyogva felálltam, és megöleltem anyát. -És rendes srác?

-Igen. Tele van meglepetésekkel. -válaszoltam, majd nyomtam egy puszit anya arcára, és elengedtem.

(...)

Se Jooheonnak, se Minhyuknak nem mondtam el a tegnapi esetet, hiszen még én se voltam biztos benne, pontosan mit is akar Wonho.

Mindenesetre levakarhatatlan vigyorral érkeztem reggel a suliba, amit a két jómadár is észre vett.

-Na mivan, végre megfektetett valaki? -vigyorogta Jooheon, mire vállba ütöttem.

Kikérem magamnak. Még nem fektetett meg, csak fog. Vagyis semmi. Csúnya, rossz Changkyun.

-Hülye.

-Na de tényleg, mitől van ilyen jó kedved? -kérdezte Minhyuk is.

-Mondjuk azt, hogy a szám kipróbált valami olyat, amit eddig nem. -válaszoltam ajkam beharapva, mire a fiúk egyszerre vágták rá:

-Cigiztél?

-Szoptál?

-Mivan? -néztem Jooheonra visszafojtott röhögéssel.

-Most mivan, kinézem belőled. Legalább nagy volt? 

-Jooheon, állj le, nem szoptam le senkit. -nevettem el magam az abszurd feltevésén.

-Akkor tényleg cigiztél? -kérdezte aggódva Minhyuk, mire mosolyogva megráztam a fejem. -Akkor?

-Ezt rátok hagyom. -kacsintottam, majd leültem a helyemre, és a csók miatt még mindig vigyorogva vettem elő a cuccom.

-Tuti szopott.. -hallottam mögüllem Jooheon hangját.

-Szerintem is.. -egyezett bele immár Minhyuk is. Minhyuk! Ne már..

-NEM SZOPTAM ... -kezdtem ingerülten hátrafordulva, de mikor az egész osztály felém nézett, inkább félbehagytam a mondatom. -...mármint irodalomból, mert négyes lett a dogám. -próbáltam bénán kivágni magam, mire azt hittem beégek, de lassan mindenki elnézett rólam, csak Jooheon és Minhyuk próbálták visszatartani a levegőt.

-Szóval nem szoptam le senkit. -mondtam most már suttogva a fiúk felé.

-Igen, én meg lány vagyok. -helyeselt Jooheon, mir hozzávágtam a tolltartóm, és majdnem leesett a padról. 

-Kuss. -néztem rá szúros szemekkel. -Majd úgy is beavatlak titeket. -mondtam titokzatosan, mire Jooheon megforgatta a szemeit.

-De hogyha a nagy sztorid az lesz, hogy megkostóltad az epres nyalókát, én eskü fejberúglak.

.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Először is nagyon szépen köszönöm az 1K megtekintést és a sok-sok szavazatot❤❤❤❤ szuperek vagytok😍😍❤

Másodszor OMG LÁTTÁTOK AZ ÚJ MV-T?😍😍 ÚRISTEN NÁLAM REGGEL ÓTA EZ MEGY, IMÁDOM😍😍 aki esetleg még nem látta, beszúrtam fölülre👆👆

(Amúgy imádom hogy a SVT és MX cb-k egymás után vannak, had dögöljön a nép:)))))))

Na de nem is húzom tovább a szót, ha tetszett nektek ez a kis jelentéktelen rész, jelezzétek nekem, és legyen gyönyörű napotok/estétek❤❤

Puszi: Niki~~