Már délután három óra volt, ami azt jelentette, hogy lejárt a négy órás munkaidőm, de nem mehettem el, mert Wonho pakolni akar a raktárba, amit még mindig nem értek.

-Wonho.. -léptem oda a lehető legcukibb kiskutya fejet vágva, mutatóujjaimat összeérintve. -Lejárt a munkaidőm, és...

-Este pakolunk zárás után. -törölte le a pultot, majd rám emelte tekintetét. -Ha nem akarsz addig maradni, gyere vissza hétre.

-De...

-Nincs de. Ha kell az igazolópapír, visszajössz érte. -hagyott ott, egy tálcával a kezében.

Pff. Miért kell nekem úgy táncolnom ahogy ő diktálja? Még csak nem is a főnök...chh.

(...)

-Vissza kell menned hétre? -ráncolta a szemöldökét Minhyuk, a hintában ülve.

Eljöttünk a játszótérre egy kicsit beszélgetni addig, ameddig nem kell visszamennem.

-Aha. Tudjátok, a pakolás.

-Van ott vagy 10 dolgozó rajtad kívűl, de neki a te estédet kell tönkretennie. -sóhajtozott Jooheon, és szájába dobott egy chipset.

-Ez van. Azóta nem bír amióta megjöttem, és miután bevallottam neki az érzéseimet szerintem még jobban utál. -emeltem az égre tekintetemet.

-Dehogyis! -csattant fel Minhyuk. -Téged nem lehet utálni. Te túl aranyos és kedves és vicces és jófe...

-Elég lesz Minhyuk. -szakította félbe Jooheon mire elnevettem magam.

-Wonho egy másik faj. -mosolyogtam beletörődve.

-Amennyiben élnek ilyen állatok mint ő a Földön. -morogta barátom.

-Végülis feleslegesen vagyunk kiakadva, nem követelhetem tőle hogy szeressen.

-De azt se, hogy ilyen bunkó és lekezelő legyen.

-Igaz. -helyeselte Minhyuk is, mire felsóhajtottam.

-Nem számít. Menjünk. -álltam fel a földről, mire ők is kiszálltak a hintából, és a Han folyó felé vettük az irányt.

Letelepedtünk egy viszonylag üres területre, és tovább boncolgattuk Wonho témáját. Hogy mennyi mindent képesek vagyunk összehordani róla...

-Pill, keresek egy szimpi bokrot és meglocsolom. -állt fel mellőlünk Jooheon, és el is száguldott a növények felé.

Én addig a chipset fogyasztottam, de feltűnt hogy Minhyuk olyan szomorúnak tűnt. 

-Minhyuk, bánt valami? -kérdésemre felkapta a fejét, és heves tiltakozásba kezdett.

-Neem, nincs semmi, csak... -szomorodott el újra, mire közelebb másztam hozzá és megsimítottam a hátát.

-Csak mi? -kérdeztem kedvesen, mire sóhajtva rámnézett.

-Changkyun én..

-Ki zabálta meg a chipset?! -ült vissza Jooheon puffogva, mire arrébbmásztam Minhyuktól.

-Én voltam. Sorry bae~ -utánoztam Rap Monster-t a Cypher-ből.

(...)

Szívesen maradtam volna még a fiúkkal, de vissza kellett mennem a kávézóba, hiszen már elmúlt hét óra, Wonho meg befogott pakolászni. Szuper..

-Igen anya, sietek haza, de nem tehetek róla hogy bent kell maradnom. Oké, vigyázok. Én is, szia. -tettem le a telefont, és abban a pillanatban értem be a kávézóba, ahol már csak halványan égtek a fények.

-Végre itt vagy. -jött ki a pult mögül Wonho, és megfogva a csuklóm elvezetett balra, és egy hosszú folyosó végén benyitott a kicsi raktárba.

-Ez itt a raktár. Tegnap jöttek sütik, kávék, cukrok, tejszínek meg minden szarság, úgyhogy azokat pakoljuk a helyükre. -lépett oda egy dobozhoz, és felkapta, majd a polcra tette azt.

-És ehhez miért én kellek? -követtem példáját, és egy kávés dobozt a kávés polcra helyeztem.

-Mert közben beszélgetnék veled egy-két dologról. -vált komolyabbá arca, mire önkéntelenül is nyeltem egy nagyot.

Szorgosan pakoltuk a dobozokat, majd mikor már csak kevés maradt hátra, Wonho leült az egyikre, és maga mellé invitált engem is.

-Hallottam pár dolgot a húgomtól. -nézett rám, és próbálta velem felvenni a szemkontaktust.

-Micsodát? 

-Azt hiszem bejössz neki. És pont emiatt tartsd magad tőle távol. -tekintete és hangja komoly volt, ami nem kis félelmet keltett bennem. -Hiszen hiába szeret téged, ha te nem tudod őt szeretni. És semmit sem utálok annál jobban, ha valaki miatt sír Dahyun.

-De mit tegyek? ..Teljesen abban a hitben van hogy én is viszont szeretem.. -sütöttem le szemeimet.

-Erre egyszerű a megoldás. Mondd el neki az identitásod.

-Mi? -kaptam rá a tekintetemet. -Ennyi erővel mindenkinek elmondhatnám, aki szembejön velem. Nekem ez nem egyszerű, rengetegen elítélnek és..

-Akkor nekem miért mondtad el? -emelte meg szemöldökét.

TALÁN MERT AZT HITTEM HOGY TE IS MELEG VAGY ÉS VISZONT SZERETSZ KÖCSÖG.

Najó, ezt azért nem mondtam.

-Mert valami reményt fűztem hozzád.. -suttogtam.

-Igazából. -fordult felém teljesen. -A remény hal meg utoljára. -állt fel, és állam alá fogott.

Maga felé fordította a fejemet, és úgy néztem fel rá, hevesen dobogó szívvel. Elmosolyodott, és lassan hajolt felém. Fel se fogtam mi történik, csak behunytam szemeim, és vártam forró ajkait, ahogy enyémhez érnek. 

De hiába vártam, nem akartak jönni, ezért kinyitottam szemeimet, és Wonho vigyorgó képével találtam szembe magamat. 

-Azt hitted, hogy megcsókollak, mi? -nevetett, és elengedte az állam, mire mérgesen néztem rá. -Mára végeztünk, menj haza. -fordított hátat, és kiment az ajtón.

-Ó hogy rohadnál ketté. -álltam fel, és belerúgtam az egyik dobozba, de nem volt jó ötlet, mert eléggé fájt.

Képes volt Wonho palira venni? Én meg elhittem? Aish, hogy lehetek ilyen hülye. Most teljesen egy bolond buzinak néz, aki elhiszi hogy tündérmesékben él. Ezek után jobb lesz ha tényleg nevet változtatok afrikában.

.

Sziasztok csibéim🐥❤

Tudom, most milliónyi dolognak elhordtok engem magatokban, dehát na😂

Azt hiszem nem elégítettem ki a raktáras vágyaitokat, de ne siessetek annyira előre~  Wonho drága még nem siet sehova😂

Azonban ha tetszett a rész, ne felejtsetek nekem kommentet és csillagot hagyni, nagyon köszönöm ezeket🌟💬

Holnap mindenszentek, ne felejtsetek el gondolni azokra a szeretteitekre, akik nem lehetnek veletek:)..

Legyen csodás napotok/estétek! Puszi; Niki~