Ahhoz hogy a két hetet mihamarabb le tudjam dolgozni, úgy döntöttem hogy hétvégén is bemegyek a kávézóba. Utána már felszívódhatok, mint aki sosem dolgozott itt...

Úgy gondoltam korán megyek be, hogy korán is végezzek, ezért 11 körül már az öltözőben voltam.

-Changkyun-ah... -szólt halkan Dahyun, mire rá emeltem tekintetem. -Ha..haragszol rám? -nézett rám szomorú szemekkel.

-Dehogy haragszom, csak... A bátyád.

-Mi van vele?

-Megtiltotta, hogy találkozzunk munkán kívűl.

-Hogy mi?! -kerekedtek ki a szemei. -Mi jogon tilt el a barátaimtól? De én...Changkyun..én szeretek veled lenni, és nem akarom hogy csak itt lássalak. -sütötte le szemeit szomorúan.

Rosszul éreztem magam amiatt, hogy ennyire a szívére vette. De Wonho azt mondta, nem akarja hogy velem találkozzon...azt hiszem félti a húgát a csalódástól.

Közelebb léptem Dahyunhoz, majd a fejére téve kezem magamhoz húztam egy ölelésre. Görcsösen szorította derekamat, beszívva illatomat a mellkasomon. 

-Én... -kezdte a mellkasomba beszélve. -Én azt hiszem szeretlek, Changkyun...

-Nem...nem szerethetsz. -tettem az állam a fejére.

-Miért? 

-Mert... -nem tudtam, mit mondjak neki. Nem akartam neki is rögtön elmondani, ha ő is olyan lenne velem utána mint Wonho, azt nem bírtam volna ki. -...Mert Wonho megtiltotta. -sóhajtottam, remélve, hogy ez elég.

-Kit érdekel Wonho?! -engedett el, és felnézett a szemembe. -Mi köze van hozzánk Wonhonak?! Te szeretsz engem? -támasztotta kezét mellkasomnak.

-Kedvellek. Szeretek veled lenni Dahyun.

-De...szeretsz engem, Changkyun? 

-Én...

-Umm bocsi, ha megzavartam valamit. -csapódott ki az ajtó, és az egyik alkalmazott fiú jött be rajta. Dahyun egy méterrel messzebb állt tőlem. 

-Nem zavartál semmit..én akkor asszem megyek. -mutattam az ajtóra, mire a lány egy aprót bólintott, én pedig kimentem a pénztár mögé.

Nem is tudom mit mondhattam volna. Nem akarom megbántani, de az érzéseit akkor sem tudnám viszonozni, ha akarnám..

-Üdvözlöm. -köszöntem az új vásárlónak. -Mit adhatok? -mosolyogtam kedvesen, várva a két fiatal lány rendelését.

-Két latte-t kérnénk. 

-Igen. -nyomkodtam a kijelzőt. -10.000 won lesz. 

Amint kifizették és leültek egy asztalhoz, hátrafordultam és megpróbáltam elkészíteni a kávét. Aish, miért nem figyeltem akkor, amikor Wonho mutatta?

-Mit szeretnél Changkyun? -lépett mellém az egyik dolgozó fiú, mire rápillantottam. Neki nem volt névtábla az ingjén, de hasonló barna haja volt mint nekem, és kedves mosolya.

-Öhm..hogyan kell Latte-t készíteni? -kérdeztem félénken, mire elmosolyodott és mellém állt.

-Először a lefőtt kávét öntöd bele, és ebbe kevered el a karamell szószt, de ne hagyd hogy csomók legyenek be...

-Kihyun, Changkyun, mit szórakoztok itt? Nézzetek körül mennyi vendégünk van. -lépett mellénk Wonho, éles tekintetét enyémbe fúrta.

-Csak megmutattam neki, hogyan készítsen Latte-t. -tette le a kanalat kezéből, ezekszerint Kihyun.

-Majd én megmutatom neki. 

Kihyun bólintott majd otthagyott minket, én pedig nyeltem egyet. Remélem nem tervez megint mögém állni, mint múltkor...

Wonho gyorsan elkészítette a Latte-t, én pedig igyekeztem megjegyezni, és magamtól megcsinálni a másikat. 

-Gyorsan vidd ki, mert türelmetlenek a vendégek. -hagyott ott, én pedig felkapva a tálcát a lányok felé siettem.

-Egészségetekre. -hajoltam meg kedvesen, és vissza akartam menni a pultokhoz, de valaki ráugrott a hátamra.

-Changkyunie~ -hallottam meg Jooheon hangját, és le is szállt rólam. Nevetve fordultam felé, és Minhyuk is ott volt az oldalán.

-Sziasztok. -mosolyogtam boldogan. -Mi járatban erre?

-Gondoltuk szebbé tesszük a nyomorult életed. -karolt át Jooheon.

-Köszke. -forgattam meg a szemem.

-És elmegyünk a Han folyóhoz és rendelünk csirkét és elfelejted azt a bunkó Wonhot. -ölelt meg Minhyuk, mire a tálcával a kezemben nehezen, de vissza öleltem. Örülök, hogy idejöttek, szeretem az ilyen pillanatokat.

-Azt a bunkó Wonhot nem fogja egy hamar elfelejteni. -hallottam meg a roppant ismerős hangot, mire Minhyuk elengedett, és hátrafordultunk. -Ma Changkyun bent marad velem a raktárba pakolni. Bocsi fiúk.

-De...

-Menj dolgozni. -szakított félbe, mire bólintottam.

-Megyek már. Ne haragudjatok fiúk, a mai nap nem jó. -néztem rájuk szomorúan.

-De mi van ezzel? -nézett Jooheon fintorogva Wonho után. -Csak úgy idejön és tönkre teszi a terveinket. 

-Nem baj, majd bepótoljuk. -küldtem feléjük egy kedves mosolyt. -Megyek fiúk, sziasztok. -integettem, majd visszasiettem a pult mögé.

"Ma Changkyun bent marad velem a raktárba pakolni." 

De..miért én? És miért ma? ...aish.

.

Sziasztok csibéim🐥❤

Holnap egy olyan hétfő amikor végre nem kell suliba menni😍

Ennek örömére hoztam egy esti kis rövid részt, remélem tetszett nektek, ha igen akkor hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~