-Hogy mivan? -sokkolódott le Wonho a kijelentésem után.

-Jól hallottad. Azt mondtam szeretlek. -mondtam ki újra, minden mindegy alapon, hiszen most már nincs mit vesztenem.

-Hogy szerethetsz meg valakit pár nap alatt, aki ráadásul bunkó volt veled? 

-Wonho..én nem barátilag szeretlek. Én vonzódom hozzád. -kijelentésemre teljesen ledermedt, és még pislogni is elfelejtett. 

A kínos csend szinte percekig állt közöttünk, én pedig zavartan nyeltem egyet.

-Akkor...azt hiszem én most...hazamegyek. -mutattam a hátam mögé, és meg akartam fordulni, de elkapta a csuklóm. Kíváncsian néztem hatalmas szemeibe.

-Akkor te most..szerelmes vagy belém? -kérdezte meg kereken.

-Én..én nem tudom. De az biztos, hogy tetszel nekem. -néztem rajta végig, mire zavartan kapta el tekintetét, és elengedte a csuklómat.

-De én szinte minden nap leszídtalak. Utálnod kéne. -nézett a szemeimbe, mire halványan elmosolyodtam.

-Tudom. De nem megy. Magam sem értem miért, de még ez is tetszik benned. 

Ő is halványan elmosolyodott, de mikor észrevette, újra felvette a komoly arckifejezését.

-Végeztünk mára. Tanuld meg a kávékat. -került ki, majd az öltözők felé menve otthagyott engem.

Egy sóhaj kiséretében támaszkodtam a pultra, majd kezeimbe temettem arcom. Jobb lett volna ha nem mondom el neki? De annyira...annyira kikívánkozott belőlem, egyszerűen ahogy a szemeibe néztem, ahogy éreztem testét közel az enyémhez, ahogy szinte a fülembe suttogott...mind mind olyan reakciót váltottak ki belőlem, hogy úgy éreztem, ha nem vallom be neki, engem fog szétmarrni az érzés belülről.

De vajon most ő mit gondol? Undorodik tőlem, csak nem akart megbántani, ezért nem vágta az arcomba a "büdös buzi" jelzőt? Vagy egyszerűen ő se fogta fel a helyzetet? Nem tudom mi járt az agyában, mert semmi jele nem mutatkozott az arcán érzelmeinek. Ha mégis kiült rá egy kicsi, azt azonnal eltűntette.

(...)

Fáradtan dőltem be az ágyba a plafont nézve. Tényleg fáradt voltam, de nem tudtam aludni. Folyton azon kattogott az agyam, hogy mekkora egy idióta voltam, hogy ezt elmondtam neki. 

Órák óta csak a fehér falat bámultam, mikor úgy éreztem muszáj elmondanom valakinek. Az a valaki pedig természetesen Jooheon volt. 

Felvettem magam mellől a telefonomat, és reménykedve hogy hajnali egykor fent van a drága barátom, ráírtam KakaoTalk-on.

Changkyun😎: Jooheon...

Joohoney🐻: Hmm?

Changkyun😎: Elmondtam neki..

Joohoney🐻: Kinek, mit?

Changkyun😎: Wonhonak..

Joohoney🐻: ???

Changkyun😎: Bevallottam neki hogy szeretem

Joohoney🐻: MIAFASZ

Joohoney🐻: ÚRISTEN

Joohoney🐻: MIVAN VELED????

Joohoney🐻: OK SZERINTEM KÖLTÖZZ EZEK UTÁN AFRIKÁBA

Changkyun😎: Köszi a megértést😐

Joohoney🐻: Ne haragudj de neked teljesen elment az eszed. Csak úgy bevallod neki, hogy azt sem tudod mi az identitása. És ha utálja a melegeket? Ha világgá kürtöli hogy az vagy? Changkyun, több mint 10 éve barátok vagyunk, én csak féltelek..

Changkyun😎: Tudom hogy utálod ha ezt mondom, de szeretlek❤

Joohoney🐻: Ritka pillanatok egyike, de én is szeretlek.

Changkyun😎: 😍😍😍

Joohoney🐻: Holnap suli után sétálunk egyet, és csak utána mész munkába, értve?

Changkyun😎: Értettem.

Örültem hogy Jooheon ott volt mellettem, és mindig amikor szükségem volt rá. Igaz barát, aki elfogad engem úgy, ahogy vagyok.

(...)

Másnap iskola után ahogy megígértem Jooheonnak, vele mentem sétálni, de hozott egy vendéget is, Minhyuk személyében. Bírom az új fiút, úgyhogy nem bánom, ha megtudja az identitásomat.

-Szóval Minhyuk, először is Changkyun meleg. -vázolta fel egyszerűen a témát Jooheon, mire az említett elmosolyodott és rám nézett.

-Ne haragudj, de gyanítottam.

-Mi? Honnan? Pedig nem is viselkedek annyira úgy. -döbbentem le.

-Van érzékem ehhez. -nevetett fel, mire Jooheon folytatta.

-Szóval, ennek a drágának -paskolta meg a vállam. -Tetszik egy pultos srác a kávézóból, és tegnap szerelmet vallott neki.

-Mi? -kerekedett ki Minhyuk szeme

-Ugye?! -csattant fel Jooheon is. -Én is ezt mondtam! Annyira meggondolatlan! És azért hívtalak, hogy együtt beszéljük ki Wonhot. -fonta karját a másik karjába, mintha valami ezer éves barátnők lennének, én pedig felnevettem ezen.

-Imádlak Jooheon. -vigyorogtam, mire döbbent képpel bámult rám, és felmutatta mutatóujját.

-Csak semmi buzulás. Addig maradok itt fikázni Wonhot, ameddig nem hajtasz rám. -kalinpált ujjával, mire mosolyogva megráztam a fejem.

(...)

A kávézóban Wonho hozzám se szólt egész munkaidő alatt, és mintha került is volna engem. Kicsit rosszul esett, de meg tudom érteni. Ő se lehet könnyű helyzetben, hogy egy alig ismert ember közölte vele hogy "hé tetszesz!"

De valamennyire felvidít az, hogy délután Jooheon annyi hülyeséget összehordott Wonhoról attól kezdve hogy ő is szerelmes belém csak nem meri bevallani, egészen odáig hogy igazából egy homofób faszkalap és le kell szarnom, hogy mindig mosolyogtam ha ezekre gondoltam.

Jooheon tényleg mindig ott volt és itt van mellettem. Még akkor is, amikor Wonho kerül engem, pedig miatta tanultam meg a kávékat, amiket mostmár gond nélkül ki tudok vinni az asztalokhoz.

Néha elkaptam ahogy engem néz, de igazából nem nagyon foglalkozott velem, mintha ott se lettem volna. Őszíntén, kicsit hiányzik az, amikor minden miatt belém kötött. Így olyan üres a munka, hogy nincs kinek megfelelni. 

Csak tudnám mi jár abban a gyönyörű fejében...

.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Yeee 10.rész(^.^) nem tudom miért, de a sztorikban szeretem ezt a számot~ ilyenkor bontakoznak ki a dolgok😋

Gondoltam így este hozok nektek egy részt, remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodálatos napotok/estétek drágáim!

Puszi: Niki~