-Oppa! -hallottam a lányok sikongató hangját, ahogy beléptem az osztályterembe.

Elég népszerű vagyok a lányok körében, szóval elég sokan futkosnak utánam. Ja, ha hetero lennék, talán még örülnék is neki, de így, hogy a saját nememhez vonzódok, inkább irritál. Igaz, az osztályomban senki nem tudja, hogy meleg vagyok, csak Jooheon.

Nos, Jooheon a gyerekkori legjobb barátom, ezért természetes volt, hogy egy iskolába megyünk továbbtanulni. 

Azt hiszem nyolcadik évvégén döbbentem rá, hogy a fiúkat szeretem. Még Jooheon-nak sem akartam elmondani az elején, mert féltem, hogy a barátságunk végét jelentené. Féltem, hogy a másságom miatt kirekesztenek, és nem lesz senkim, ezért nyolcadik után nyáron senkit sem kerestem. Egész nap ki sem léptem a szobámból.

Jooheon minden nap keresett, írt és hívott, de én nem válaszoltam neki. Mikor elege lett, átjött hozzánk, anya pedig természetesen beengedte. Kérdőre vont, hogy miért tűntem el, én pedig teljesen kibuktam magamból. A semmiből zokogni kezdtem, és elsírtam neki az igazat. 

Így tudta meg Jooheon a másságom, de nem ítélt el. Akkor megölelt, és ott volt mellettem. A lelkemre kötötte, hogy ugyan olyan értékes vagyok, mint bárki más. Rengeteget köszönhetek neki, és sosem szeretném elengedni őt a barátaim közül. 

-Jó reggelt. -huppantam le a középső padsor leghátsó padjába, Jooheon mellé, mire nyomott fejjel nézett rám.

-Ez neked jó reggel? Alig aludtam valamit. -nyüszített, és fáradtan döntötte vissza homlokát a padra. 

-Miért, mit csináltál este? -vigyorodtam el, oldalba lökve, mire kicsit megugrott.

-Tanultam.. -sóhajtott, mire hangosan elnevettem magam, és mindenki hátranézett rám. 

Krákogtam egyet, majd mikor mindenki visszafordult, újra Jooheon felé fordultam.

-De most komolyan, mit csináltál?

-Mondom, hogy tanultam. -nézett rám komoly szemekkel, mire majdnem megint elnevettem magam, de aztán rájöttem, hogy komolyan mondja.

-Öhm..wow. -biccentettem egyet elismerően, mire Jooheonie elmosolyodott.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, és az osztályfőnökünk, Mrs. Kim azonnal belépett a terembe.

-Jó reggelt gyerekek!

-Jó reggelt! -köszönt vissza az egész osztály, mire a tanárnő leült, és azonnal a mondandójába kezdett.

-Nos, nemrégiben az iskolánk új projekt indított, méghozzá a segítsünk önzetlenül nevezetű projektet. A lényege, hogy két hétig iskola után minden nap, egy adott helyen kell dolgoznotok, minimum négy órában, fizetés nélkül. -hadarta el az ötletet a tanár, mire az osztály egyként mordult fel.

Összeráncoltam a homlokom. Mi értelme, hogy az iskola utáni szabadidőnket egy olyan munkahelyen töltsük, ahol még fizetést se kapunk a munkánkért?

-Ez mekkora faszság... -mormogta Jooheon az orra alatt, de a tanárnő folytatta.

-Természetesen ebben a két hétben elmaradnak az iskolai dolgozatok, valamint a házi feladatok. -amint ezt kimondta az osztályfőnök, az osztálytársaim sokkal boldogabb arckifejezést öltöttek magukra, de nekem még így sem volt szimpi a dolog.

Még mindig elvesznek tőlem négy óra szabadidőt. Engem amúgy se zavar a házi, úgyse csinálom meg..

-Az, hogy hol, és mit dolgoztok, azt eldönthetitek, de papírt kell hoznotok minden nap, hogy elvégeztétek az aznapra kiszabott időt. Aki tisztességesen elvégzi az 56 órát ebben a két hétben, az három tantárgyat választhat, amiből feljebb kerekítem a jegyét. -közölte mosolyogva a tanár, mire az egész osztály ovációban tört ki.

Najó, bevallom, ez nem is rossz dolog...Nem ártana egy-két tantárgyból a jobb jegy.

(...)

-Na, van már ötleted hova mész dolgozni? -álltam Jooheon szekrénye mellett, míg ő bepakolt, hogy végre hazaindulhassunk.

-Nem, egyáltalán, és amúgy sincs sok kedvem ehhez. Te? -csapta be a szekrényét, majd vállára kapva a táskát kiindult az épületből, én pedig követtem.

-Nekem sincs sok, majd nézek valamit a neten, vagy nem tudom...Engem csak ez a jegyes szarság hajt, meg két tantárgyból bukásra állok. -húztam el a számat, majd kiléptünk az épületből.

-Kajak? Miből? -ráncolta a homlokát Jooheon.

-Aha..Kémia és fizika. Utálom őket. -sóhajtottam szemforgatva.

-Szívás. Na, írj ha hazaértél. Csáo. -pacsizott le velem, majd sarkonfordulva hazaindult.

Én is hasonlóképpen tettem, csak az ellenkező irányba indultam. Vajon hol tudnék dolgozni nem teljes munkaidőben? Ilyen újságkihordáshoz, meg hasonló fárasztó dolgokhoz semmi kedvem, ezért teljes ötlethiányban szenvedek.

(...)

-Halihó. -nyitottam be a lakásba, választ várva bárkitől, aki otthon van.

-Hyuuung! -futott ki a szobájából Seokmin, a 8 éves öcsém. Imádom a kis törpét. 

-Szevasz haver! -dobtam le a táskám a földre, és lehajoltam, hogy az ölembe vehessem a kis öcsikémet, és adhassak az arcára egy puszit. -Na hogy telt a napod? Anya ment érted a suliba? -mosolyogtam rá, ahogy a karjaimban tartottam.

-Igeen! Nagyon jó volt, a tanárnéni megdícsért, hogy milyen ügyesen olvasok! -vigyorgott a kistesóm, ami engem is mosolygásra késztetett.

-Szia fiam. -jött ki anya mosolyogva a konyhából, és adott az arcomra egy puszit. -Seokmin, már most nyaggatod a bátyádat? Fáradt, most jött haza a suliból. -vette át tőlem az öcsémet anya, majd visszasétált vele a konyhába.

-Dehogy nyaggat, én vettem föl. -követtem őket, majd leültem a konyhaasztalhoz. Anya letette Seokmint, aki szintén felszenvedte magát egy székre.

-Nem baj, viszont spagettit csinálok, jó lesz? -kevergette anya a szószt, mire bólintottam.

-Uh anya, jut eszembe...Nem tudsz semmilyen helyet, ahol lehetne iskola után dolgozni, mondjuk négy órát? -kérdeztem bizakodva, mire anya értetlenül hátrafordult. -Iskolai feladat. -adtam választ fel nem tett kérdésére, mire felvilágosodottan bólintott.

-Áh. -fordult vissza a szószhoz, hogy tovább kavargassa. -Mintha pont láttam volna a sarki kávézóban, hogy felszolgálót keresnek..Nézd meg, hátha.

-A StarDoll kávézóra gondolsz? De az olyan...nehéz, nem? 

-De hyung, te olyan ügyes vagy mindenben. -mászott le a székéről Seokmin, és hozzám sétálva átölelte a lábaimat.

-Édes vagy öcsi. -mosolyogtam rá.

-Na látod, egy próbát megér. -mosolyodott hátra anya is, mire sóhajtottam egyet.

Lehet hogy meg kéne érdeklődnöm, lenne-e lehetőségem ott dolgozni. Végülis, mit veszíthetek?...

Sziasztok csibéim!🐥❤

Elég sok idő eltelt az első könyvem óta, de végül belekezdtem az újba, ahogy ígértem Monsta X❤

Remélem tetszett ez a kis bevezető rész, és hogy ebbe a könybe is velem tartotok~

Legyen szép napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~