Jimin szemszög

Pénteken Jeongguk érezhetően távolságtartóbb volt velem, mint azelőtt. Sejtettem, hogy a tegnap délutáni incidens miatt, pedig mondtam neki, hogy emiatt nem kell zavarban lennie meg ilyenek. Ha nem lenne nekem Wooyoung, akkor ezer százalék, hogy megcsókoltam volna Jeonggukot, de így eszemben sem volt. Vagyis de, elgondolkodtam rajta, de szerintem a megcsalás a legundorítóbb dolog a világon. Nem fogom megcsalni Wooyoungot, akármennyire is vonzódom Jeonggukhoz. Hiába nem beszéltem a barátommal szerda óta, és hiába van most mosolyszünet köztünk, attól még ez nem jogosít fel arra, hogy félrelépjek. Igen, bejön Jeongguk, kár lenne tagadni, de addig, amíg nem rendeztem mindent Wooyounggal, addig nem fogok lépni.

Mát bőven elmúlt a fürdés idő, a szobánkból már mindenki letusolt és az ágyában feküdt, de én még nem vettem rá magamat, hogy lemásszak az emeletről, és én is elmenjek fürödni. Szerintem este hét óta csak fekszek az ágyban, és zenét hallgatok, mert semmi máshoz nem volt kedvem. Ez az utolsó esténk itt, így még vacsorát sem kellett főznünk, szóval mondhatni, hogy majdnem unatkoztam.

- Jimin, úgy hallottam, hogy fél tizenegykor bezárják a fürdőket, szóval, ha nem mész el most zuhanyozni, akkor büdös maradsz! – szólt fel Seonghwa.

- És ha én büdös akarok maradni? – kukucskáltam le a fejemet lelógatva hozzá.

- Akkor a folyosón alszol – szólt közbe Mingi is, aki már aludni próbált szerintem.

- Jól van, akkor elmegyek gyorsan – sóhajtottam nagyot, majd nagy nehezen lekecmeregtem az ágyból, és összeszedtem a pizsamámat, meg a fürdős cuccomat. Belebújtam a papucsomba, majd szépen ráérősen indultam el a zuhanyzóba. Nem volt túl sok kedvem fürdeni, amúgy sem a szívem csücske ez a tevékenység, de már negyed tizenegy van, szóval ennél tovább már nem húzhatom el.

Éppen az imént hallgatott dalt dúdoltam halkan, mikor beléptem a fürdőbe, de egyből el is hallgattam, ahogy szembesültem azzal, hogy Jeonggukot megint bántalmazzák a helységben, ráadásul egyszerre hárman is. A már jól ismert srác, aki Jeongguk tegnapi elmondása szerint minden bizonnyal San lehetett, könyörtelenül térdelt bele Jeongguk hasába, aki ennek következtében térdre rogyott, de a fiú még ekkor sem állt le. Ismét lendítette a térdét, így sikeresen Jeongguk arcába térdelt bele, és a földet másodpercekkel később már vércseppek díszítették, én pedig eddig bírtam szó nélkül, de már így is lehet elkéstem.

- Mi lenne, ha a saját dolgoddal foglalkoznál, és nem azzal, hogy másokat versz meg? Feltételezem, hogy soha semmit nem ártott neked Jeongguk, szóval lennél szíves, és abbahagynád? Különben is, rohadtul nem fair, hogy hárman vagytok az egy ellen – szóltam hozzájuk idegesen, a három fiú pedig egyből felém fordult.

- Te ki a fene vagy? – kérdezte az egyik srác.

- Az nem tök mindegy? Csak fejezzétek be, és takarodjatok innét, vagy idehívok egy nevelőt! – fenyegettem meg őket, San pedig egyből ellépett Jeongguk mellől.

- Azért ne feledkezz meg róla, hogy nem lesz itt mindig a szőke herceged! – mondta még a fiú Jeongguknak, majd fogták magukat, és kisétáltak a fürdőszobából. Természetesen nem bírták megállni, hogy ne vállaljanak belém, de igazából teljesen hidegen hagyott, hogy mit csinálnak.

- Jól vagy? - térdeltem le Jeongguk mellé, aki továbbra is csak lehajtott fejjel térdelt a földön, és hagyta, hogy a vére oda csöpögjön.

- Persze, soha jobban – motyogta, én pedig megelégeltem, hogy nem tudom mi a baja, ezért az állánál fogva feljebb emeltem a fejét. A szemei könnyesek voltak, az orrából enyhén csurgott a vér, és szerintem a száját is elharapta, mert az is vérzett.

- Gyere, kelj fel innen! – nyújtottam felé a kezemet, ő pedig el is fogadta, és kicsit nehézkesen, de felállt. Odakísértem őt a csapokhoz, és leültettem őt az ott lévő egyetlen székre, amíg én bevizeztem pár darab kéztörlőt. – Meg ne próbáld hátra hajtani a fejedet, mert meg fogsz fulladni! – szóltam rá, mikor észrevettem, hogy mit tervez csinálni. Persze Jeongguk egyből megállt a hadműveletben, mert elég erélyesen szóltam rá. Az orra már alig vérzett, szinte el is állt, így csak letöröltem onnét a vizes kéztörlővel a vért, meg a szájáról is, és a sebeit álltam neki tanulmányozni. Az orra már egy picit be is dagadt, és a szája is, ahogy elharapta, de szerencsére belül harapta el, így nem látszódott a seb. – Van itt valahol jég? – kérdeztem, mire Jeongguk csak megrántotta a vállát. – Oké, akkor maradj itt, mindjárt jövök! El ne merj menni! – mondtam, Jeongguk pedig csak bólintott egyet.

A fürdőből kifordulva egyből Mijoo szobája felé vettem az irányt, ami legnagyobb pechemre a földszinten volt, így négy emeletet le kellett lépcsőznöm. Mijoonak aztán beadtam, hogy egy osztálytársunk beletérdelt az ágyba és ahhoz kel jég, így teljesen hihető volt a dolog. Mijoo azt mondta, hogy nyugodtan menjek be a konyhába és onnét hozzak, szóval el is indultam oda. Eléggé ijesztő volt a hely így sötétben, ezért a lehető leggyorsabban dobáltam bele pár darab jeget egy tálba, majd már sprinteltem is vissza a negyedikre. Jeongguk szerencsére ugyanott ült, ahol hagytam, ezért megnyugodtam, mikor odaértem. Mivel a jeget nem tehetem csak így az orrára nehogy megégesse, ezért jobb híján a törölközőmbe csomagoltam be pár jégkockát, és azt tettem Jeongguk orrára. Kicsit felszisszent, de egyébként tűrte, amit vele csináltam.

- Ez hideg – szólalt meg nem sokkal később a fiú.

- Miért, milyen legyen a jég? – kérdeztem tőle, mire ő csak vállat rántott. – Inkább nyisd ki a szádat! – mondtam neki, ő pedig eléggé furán nézett rám, mikor egy jégkockát vettem a kezembe.

- Minek jég a számba? – kérdezte.

- Mert azt is rendesen elharaptad, és ha nem akarsz úgy kinézni holnap, mint egy kacsa, akkor beveszed a szádba a jeget. Plusz attól még, hogy a szádban van, ugyanúgy kihatással van az orrodra, és ezzel elkerülhetjük, hogy krumpli orrod legyen reggelre – magyaráztam neki, ő pedig végre hajlandó volt bevenni a szájába a jeget. Percekig csak bámultunk egymásra néma csendben, ugyanis Jeongguk szája tele volt jéggel, nekem pedig nem volt mit mondanom. Ha egy kicsit előbb jöttem volna, akkor elkerülhető lett volna ez az egész, de azért így is örülök neki, hogy közbe tudtam avatkozni. Ki tudja mik történtek volna még, ha nem jövök.

- Nagyon szarul nézek ki? – kérdezte Jeongguk, miközben elvette az orráról a jeget. Egy kicsit be volt dagadva az orra meg az ajka, de nem volt vészes.

- Nem. Helyes vagy! – mosolyodtam el, Jeongguk pedig egyből le is hajtotta a fejét.

- Nem akarok visszamenni a szobánkba – sóhajtott nagyot a fiú.

- Akkor ne menj vissza. Gyere hozzánk! – javasoltam neki.

- Amúgy is nyolcan nyomorogtok ott, nem kellek még én is oda – válaszolta.

- Elférsz mellettem. Vékony vagyok, és te is, szóval miért ne? – dobtam fel az ötletet, mire Jeongguk egyből felkapta a fejét.

- Ezt most komolyan gondolod? – nézett rám meglepetten a fiú.

- Persze, engem nem zavarnál – rántottam vállat.

- Nem akarom, hogy miattam kényelmetlenül aludj – motyogta Jeongguk, és ismét lehajtotta a fejét. Kicsit elegem lett belőle, hogy sosem néz a szemembe, ezért nagyot sóhajtva léptem elé, kicsit berogyasztottam, hogy arcunk egy szintben legyen, és ismét felemeltem a fejét.

- Ha akarnék, se tudnék kényelmesen aludni, mert egy rugó a matracban át akarja szakítani a vesémet. Csak mondj igent, és menjünk aludni, mert késő van már – mosolyodtam el, Jeonggukon pedig látszott, hogy nagyon őrlődik magában, de végül ő is csak elmosolyodott, és bólintott egyet. – Helyes válasz! – villantottam ki a fogaimat, és hatalmas késztetést éreztem arra, hogy egy puszit nyomjak Jeongguk sebes ajkaira, így meg is tettem. Csak egy nagyon gyengéd, pár pillanatig tartó puszi volt, de így is hatalmas hatással volt rám is, és szerintem Jeonggukra is. Az ajkai jég hidegek voltak a jégtől, de talán ettől volt olyan jó érzés, mikor találkozott az én meleg ajkaimmal. – Menjünk! – mondtam halkan, és Jeongguk egyből fel is állt a székről, és elindultunk a szobánkba. Ahogy benyitottam a szobánkba, koromsötétség fogadott, ezért a lehető leghalkabban osontunk be a szobánkba, ugyanis Mingi már biztos az igazak álmát aludta, mert horkolt. – Mássz te elsőnek! – suttogtam Jeongguknak, ő pedig kitapogatta a létrát, és fel is mászott.

- Nem mondod komolyan, hogy te most becsempészted Jeonggukot... - hallottam meg Seonghwa suttogását mellőlem.

- Lehet... - suttogtam vissza.

- Jól van, de ne csináljatok semmit, mert belereng az ágy – tette még hozzá drága barátom.

- Na,inkább aludj! – szóltam rá, mire ő csak elkuncogta magát, de nem szólalt meg többet, így én is fel tudtam mászni végre az ágyamba. Egy kicsit szűkös voltí gy a hely, de ha elég közel feküdtünk egymáshoz, akkor kényelmesen elfértünk.Mivel takarónk is csak egy volt, így a lehető legközelebb feküdtünk egymáshoz,annyira, hogy éreztem Jeongguk meleg leheletét a nyakamon, de egyáltalán nemvolt ellenemre. Ahogy így egymáshoz bújva feküdtünk, és Jeongguk szuszogását hallgattam, tudatosult bennem, hogy mit is tettem. Én tulajdonképpen most megcsaltam Wooyoungot... Pont erről papoltam, hogy milyen undorító dolog a megcsalás, én most mégis megtettem. És az a legrosszabb az egészben, hogy nincs is bűntudatom, sőt, még vagy százszor meg akarom ismételni azt az apró puszit.

2021.11.28.