Jeongguk szemszög

- Jeongguk, én már öreg vagyok ahhoz, hogy sminkeljem magamat, nincs alapozóm – mondta Siyeon, miközben a szendvicsemet csinálta.

- Dehogy vagy öreg! – vágtam rá, mire Siyeon elmosolyodott.

- Akkor sincs alapozóm – ismételte meg magát, mire én csak sóhajtottam egy nagyot, és lehuppantam egy székre az étkező asztalnál.

- És most komolyan menjek be így iskolába? – kérdeztem, miközben kezemet a nyakamra csúsztattam, amin két lila szívásfolt is ékeskedett, amit Jimin két nappal ezelőtt csinált, mielőtt haza utaztunk volna. Nagyon hamar eltelt az egy hét. Olyan gyorsan szaladt az idő, hogy kettőt pislogta, és sajnos már szombat is volt, és indulnunk kellett haza. Sok közös programot csináltunk, meglátogattunk egy csomó helyet, és persze Jiminnel is sikerült néha kettesben lennünk... Ennek az eredménye a két folt a nyakamon, amiket az egyenruhám ingjének gallérja sem takar el, így tökéletesen szem előtt van.

- Kellett neked engednek Jiminnek, hogy piócáskodjon – rántott vállat Siyeon.

- Gondolod, tudok arra figyelni, hogy mikor szívja ki a nyakamat, ha éppen együtt vagyunk... - morogtam, ugyanis tényleg szinte sosem veszem észre. Olyan sokszor puszilgatja meg harapdálja a nyakamat, hogy fingom sincs, mikor szívja meg, mert sosem azzal vagyok elfoglalva.

- Hogy őszinte legyek, annyira nem érdekel, hogy mi történik köztetek, ami miatt nem tudsz figyelni arra, hogy ne szívja ki a nyakadat – mondta Siyeon mosolyogva, majd a kezembe nyomta a becsomagolt tízóraimat.

- Jó, de nem ez volt a lényeg – sóhajtottam ismét egy nagyot.

- Jeongguk, tizenhét éves nagy fiú vagy, úgy gondolom, hogy senkinek nem kellene elítélnie téged azért, mert együtt voltál valakivel. Ez a te életed, azt csinálsz, amit akarsz, és szerintem meg pont jó korban vagy ahhoz, hogy belekezdj ezekbe a dolgokba. Az már más kérdés, hogy Jimin egy kis seggarc, amiért ezt csinálta veled, és biztos kellemetlen helyzetbe fogsz kerülni, de ne foglalkozz vele! Igyekszünk december végéig elköltözni, az csak másfél hónap, utána meg sosem látod őket többet. Ha meg egy tanár szól be, akkor meg hívjon fel engem, és elmondom neki ugyanezt, mint amit neked most – mondta mosolyogva Siyeon, és közben a hajamat piszkálta, mert ez a mániája.

- Most tényleg seggarcnak hívtad a fiadat? – kérdeztem mosolyogva, mire Siyeon csak megforgatta a szemeit.

- Hogy téged idézzelek, nem ez volt a lényeg... Inkább menj, és szedd össze magad, mert el fogsz késni! – mondta Siyeon, nekem pedig egyet kellett vele értenem, mert már negyed nyolc volt.

Összepakoltam a sulis cuccaimat, megigazítottam a hajamat meg felvettem a kabátomat és a bakancsomat, majd már indultam is a metróra. Azért elég erős váltás volt a nagykabát meg a bakancs múlt héthez képest. San Mateoban kabát sem kellett, csak a hét vége felé egy pulcsi, mert, ahogy beléptünk a novemberbe, kicsit elkezdett ott is lehűlni a levegő, de még úgy is melegebb volt ott, mint itt. Hogy őszinte legyek, nagyon várom már, hogy kiköltözzünk Amerikába, mert egyrészt ezt a nagyon hideget sem szívlelem annyira, plusz egy csomó új dolog és kaland vár ott. Na meg természetesen Jimin is ott lesz, de azért az is csábító, hogy pár év múlva tökéletesen fogok beszélni angolul, ugyanis addig tervezünk maradni, amíg Jimin nem végez az egyetemmel, ami öt-hat év lehet, pontosan nem tudom. Azért durva belegondolni abba, hogy Jiminék ezt megengedhetik maguknak, mert ehhez nem kevés pénz kell, de azt hiszem, hogy Siyeon és Hyojun rendesen megdolgoztak a pénzükért, és biztos, hogy nem csak az ölükbe hullott.

Már majdnem háromnegyed nyolc volt, mire beértem a suliba, de ez pont tökéletes idő volt, szóval teljes nyugalomban tettem le a kabátomat a szekrényben, és cseréltem át a cipőmet. Gondolkodtam rajta, hogy gyorsan felhívom Jimint is, mert náluk délután van, és tudnánk beszélni egy kicsit, de végül elvetettem az ötletet, mert itt nem tudnék nyugodtan beszélgetni vele. Úgyis lesz osztályfőnöki órám ötödik órában, azon meg úgysem csinálunk majd semmi különöset, szóval tudok majd írni neki.

- Te komolyan Amerikában voltál a múlt héten? – hallottam meg egy hangot, mikor beléptem a termünkbe, és egyből tudtam, hogy nekem szánta ezt a kérdést Doyoung.

- Igen – válaszoltam, és közben lepakoltam az asztalomhoz. Senkinek nem mondtam, hogy hová megyek, mert nem is akartam, hogy tudják, és nincsenek is barátaim, de akkor gondolom az osztályfőnök mondta el nekik.

- Menten beszarok baszki... - morogta Doyoung.

- És tényleg Park Jimin a barátod? – szólalt meg egy lány, Mina is, mire konkrétan az egész osztály felém fordult. Fogalmam sem volt, hogy ezt honnan tudják, mert ezt meg pláne nem mondtam senkinek, csak Gahyeon tudja, de ő nem hiszem, hogy beszélt rólam. – Ő van azon a képen, amit kiraktál Instagramra, nem? – kérdezte Mina, és így már egyből tisztább volt a dolog. Rengetegen követtek be múlt héten a kép miatt, így valószínűleg nem vettem észre, hogy esetleg az osztálytársaim is, bár mondjuk be se kell követniük engem ahhoz, hogy lássák a képeimet.

- Igen, Jimin a barátom – bólintottam végül.

- Nem hinném, hogy az a srác kikezdene veled. Nálad ezerszer jobb pasikat is befűzött már, nem kell kamuzni – szólt közbe egy másik lány osztálytársam.

- Sőt, még velem is csókolózott egyszer – mondta Mina büszkén, én pedig nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, de végül egy apró nevetés szaladt ki a számon. – Mi az? Nem hiszel nekem? – kérdezte Mina sértetten.

- Pont annyira hiszek neked, mint ti nekem – sóhajtottam egy nagyot, ugyanis kizártnak tartottam, hogy Jimin csókolózott volna egy lánnyal.

- Ha valóban ismered őt, és a barátod, akkor rajta, kérdezd csak meg! – rántott vállat Mina vigyorogva, és mivel az egész osztály ránk figyelt, nem akartam végre olyan nyomorultnak tűnni, ezért elővettem a telefonomat, és megkerestem Jimin számát.

- Videóhívásban hívd, úgy mi is látjuk, hogy nem hazudsz-e! – mondta Doyoung, én pedig eleget tettem a kérésének, és elkezdtem Jimint hívni. Szerintem három kicsengés után fel is vette, de valami olyan eszméletlenül hülye fejet vágott közben, hogy egyből el is nevettem magamat.

- Vágj normális képet, mások is látnak! – szóltam rá nevetve, mire ő egyből normálisabb fejet vágott, és közelebb hajolt a telefonhoz, hogy jól megnézze.

- Közönségünk van? – kérdezte Jimin, miközben engem kémlelt. – Anya az? Mond neki, hogy esküszöm véletlen szívtam ki a nyakadat, és megígérem, hogy többet nem csinálom iskola időben, csak ne bántson! – magyarázta egyből Jimin, én pedig majdnem elsüllyedtem szégyenemben, hogy még ő is lejárat.

- Ami azt illeti, suliban vagyok, és lenne egy kérdésem – mondtam végül, miután összekapartam magamat a szégyenemből, Jimin pedig csak egy kellemetlen „ohh"-t hallatott. Na, igen... - Csókolóztál valaha egy Jung Mina nevű lánnyal? – tettem fel a kérdést, miközben Minára sandítottam, aki még mindig büszkén mosolygott, a többiek pedig csupa fülek voltak.

- Pff, sosem smároltam lánnyal – nevette el magát Jimin, és hallottam mellőle Taehyung nevetését is, szóval egyértelmű volt, hogy együtt vannak.

- De részeg voltál, persze, hogy nem emlékszel! – vágta rá Mina, Jimin pedig elég meglepett fejet vágott a lány hangja hallatán, én meg közel álltam ahhoz, hogy elröhögjem magamat. Szánalmas, amit művelnek.

- Részegen is ugyanolyan meleg vagyok, mint józanon, szóval kétlem, hogy ráfanyalodtam volna egy lányra – mondta Jimin magabiztosan, mellette Taehyung meg már szinte fuldokolt a röhögéstől.

- Ez elég bizonyíték volt arra, hogy Jimin a barátom, és, hogy sosem csókolózott Minával? – fordultam a többiek felé, akik eléggé meg voltak illetődve.

- Mi van, nem hitték el, hogy együtt vagyunk? – kérdezte Jimin, aztán utána elmotyogott pár dolgot angolul is, gondolom valaki kérdezett tőle valamit.

- Nem, szerintük én nem vagyok elég extra hozzád – mosolyodtam el, mire Jimin felhorkantott.

- Te vagy eddig a legextrább barátom, és nem csak kinézetre, de még az ágyban is te vagy a legjobb – magyarázta Jimin full komolyan, én meg majdnem elsüllyedtem szégyenemben már megint.

- Oké, szerintem tényleg elég volt belőled ennyi mára – mondtam, mire Jimin elnevette magát.

- Amúgy is mindjárt kezdődik az előadásom, szóval mennem kell. Sziasztok, vagy mi – kiabálta a végén Jimin, majd bontotta is a vonalat, én pedig csak mosolyogni tudtam rajta, annak ellenére, hogy kétszer is lejáratott.

- Nem fog sokáig tartani a nagy szerelem. Mindenki csak szexre kell neki, hamar meg fog unni téged is – mondta teljesen megsértődve Mina, majd elbattyogott a helyére.

- Majd meglátjuk – mondtam vigyorogva, majd én is visszaültem a helyemre. Nem szerettem volna behozni a magánéletemet a suliba, mert így is eléggé utálnak, de meg mondom őszintén, nagyon meglepett, hogy nem azon akadtak fenn a legjobban, hogy meleg vagyok, hanem azon, hogy Jimin a barátom. Nem tudom, hogy miért olyan elképzelhetetlen ez, de azt hiszem, hogy ezzel most bebiztosítottam magamat. „Híres" barátom van, szinte a város legjobb pasija, szóval remélem, hogy ezek után nem fognak velem kötekedni.

Az óráim hála Istennek nagyon gyorsan haladtak, mert egész nap Jiminnel írogattam, és ez felgyorsította az időt. Lecsesztem, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozott engem, de azt mondta, hogy szándékosan tette, és, hogy szerinte vicces volt. Így utólag, azért tényleg az volt. Elvégre, itt nem nagyon beszél senki a szexuális életéről, Jimin meg konkrétan kijelentette, hogy jó vagyok az ágyban – annak ellenére, hogy még csak ötször feküdtünk le körülbelül – szóval tényleg vicces volt a többiek feje.

- Nocsak, az elkószált báránykánk is haza tévedt! – mondta nem túl kedvesen az osztályfőnököm, mikor belépett a termünkbe az órájára. – Jó volt Amerikában? – kérdezte a nő, miközben helyet foglalt az asztalánál, én meg nem igazán értettem, hogy miért akar erről beszélgetni, mert láthatóan nem nagyon kedvel engem.

- Igen, nagyon jó volt – mosolyodtam el, de szerintem csak a hülyének nem volt egyértelmű, hogy mennyire erőltetett volt az a mosoly.

- Tulajdonképpen mit is csináltál ott? – kérdezte, és közben feltette a szemüvegét.

- A barátom ott jár egyetemre, és meglátogattuk őt – mondtam.

- Egyébként a nevelő szüleid komolyan elvittek téged Amerikába, csak, hogy lásd a barátodat? – fordult hátra Mina.

- Ami azt illeti, a barátom a nevelőszüleim vérszerinti gyereke, ezért ők is szívesen eljöttek, mert látni akarták a fiúkat – magyaráztam, mire szinte mindenki teljesen döbbenten nézett rám. Engem egyáltalán nem érdekel a többiek véleménye, Jiminnek is ezt magyaráztam anno, mikor elment, szóval nem éreztem magamat kellemetlenül, hogy ezt elmondtam.

- Jézusom, akkor te tulajdonképpen a testvéreddel jársz! – mondta Doyoung undorodva.

- Nem, nincs köztünk semmilyen rokoni kapcsolat, és akármennyire is hihetetlen, attól még, hogy a szülei örökebe fogadtak, nem lettünk rokonok – sóhajtottam nagyot.

- Engem nem érdekel, hogy kivel jársz, csak az, hogy számítsak-e arra, hogy minden hónapban eltűnsz egy hétre? Csak mert az nagyon sok hiányzás lenne – szólt közbe az osztályfőnök is újra.

- Nem, mert december végéig ki fogunk költözni Amerikába, legkésőbb január elejéig – mondtam, mire konkrétan az egész osztály egyszerre fordult hátra felém.

- A nevelő szüleidre rászakadt a bank, vagy mi a fasz? – csattant fel Doyoung, én pedig csúnya, vagy nem, de nagyon élveztem a kialakult helyzetet.

- Nem, csak rengeteget dolgoztak, hogy ilyen jól keressenek, és megengedhessék maguknak ezt – mondtam mosolyogva.

- Komolyan nem hiszem el, hogy ilyen jó életed lett – morogta Mina, mire nekem csak még szélesebb lett a mosolyom.

- Beszéljünk inkább másról, mert annyira fájdítja a szívemet ez a sok jó, ami nem velem történik, hogy mindjárt mentőt kell hívni – sóhajtott nagyot az osztályfőnök, én pedig csak magamban vigyorogtam továbbra is. Hiába csúnya dolog mások orra alá dörgölni az ilyeneket, de azt hiszem, hogy azok után, amik velem történtek, megtehetem ezt. Érezzék csak, hogy nekem sokkal jobban bejött az élet, mint nekik, és legyenek csak féltékenyek. Ilyen az, ha a fagyi visszanyal. Basztathatnak engem, röhöghetnek rajtam és bánthatnak is, de a végén úgyis nekem van a világon a legjobb családom, és nem nekik. És szerintem ez sokkal boldogabbá teszi az embert, mint az, ha megalázhat másokat. Tényleg csinálhatnak velem azt, amit akarnak, de én akkor is boldogan fogok minden egyes nap hazamenni a családomhoz.

2024.06.18.