Jeongguk szemszög

Mint ahogy mondani, szokás, egyszer minden jónak vége szakad, és ez igaz volt a nyaralásunkra is. Szép négy napot töltöttünk el a Jeju-szigeten, és az utolsó két napra össze is kaptam magamat, hogy ne csak aludjak, szóval sikerült maximálisan kihasználni ezt a kevés időt. Mióta Jiminnel lefeküdtünk, valahogy mintha sokkal szorosabb lenne a kapcsolatunk. Nem tudom, miért érzem ezt, mert semmi változás vagy ilyesmi nem történt, csak valahogy sokkal közelebb érzem magamat Jiminhez most, mint a nyaralás előtt. Benne lehet a dologban, hogy most már tényleg mindent átéltünk együtt, és nincsenek gátlásaink sem ezek után, de mindenesetre, én nagyon örülök neki, hogy most így állunk. Örülnék neki, ha most már minden rendben lenne, de ehhez az kellene, hogy Jimin szülei tisztában legyenek a kettőnk kapcsolatával, de ez nyilván nem fog megtörténni, mert Jimin még mindig nem akarja elmondani nekik. Nem tudom, hogy meddig akar titkolózni, és sunyiban csinálni a dolgokat, de kezd kicsit nyomasztó lenni, hogy nem érhetek hozzá nyilvánosan úgy, ahogy akarok, és hogy folyton arra kell koncentrálnom, hogy ne buktassam le magunkat. Biztos vagyok benne, hogy Siyeon és Hyojun nem akadnának ki, szóval nem értem, hogy Jimin miért gondolja túl ezt a dolgot ennyire.

- Pakoltam nektek egy csomó ételt, remélem elég lesz négy személynek, meg raktam be sütit is, amit délelőtt csináltam – mondta Siyeon a konyhában indulás előtt. Már pár napja haza értünk a nyaralásról, és Gahyeon felhívott egyik nap, hogy nincs-e kedvem csinálni valamit, szóval feldobtam az ötletet, hogy menjünk el négyesben valahová. Persze Gahyeon egyből igent mondott, és tisztára belelkesedett, szóval ma délután elmegyünk kirándulni négyesben. Vagyis hatosban, mert Dante is jön, meg Yubin kutyája is, ugyanis megint oda megyünk, ahová múltkor Jiminnel mentünk, csak most piknikezünk is egyet. – Egyedül innivalót nem tudtam rakni, mert vízen kívül nincs itthon semmi, szóval azt vegyetek menet közben – folytatta Siyeon, és a kezembe nyomta a kosarat. Hihetetlen, de van egy olyan piknikes kosaruk, amiket mindig a filmekben szoktam látni, és abba pakolt nekünk dolgokat.

- Jó, majd megállunk egy kisboltban odafelé – mondta Jimin, és közben megindultunk kifelé. Én vittem a kosarat, ő pedig Dantet fogta pórázon, szóval tökéletes volt a munkamegosztás.

- Legközelebb most már négyesben menjünk, jó? – kérdezte Siyeon, mire én csak elmosolyodtam.

- Rendben, legközelebb veletek megyünk – mondtam, mire Siyeon is elmosolyodott.

Még egy gyors puszit kaptunk mindketten Jiminnel, és már indultunk is, mert nem meglepő módon késésben voltunk. Jimin autójában beraktam hátra a kosarat, én pedig beültem előre, és Dantet is az ölembe vettem, bár ez már egy kicsit nehézkes volt. Már lassan egy hónapja velünk van, és azóta nagyon sokat nőtt. Esküszöm, az alatt a négy nap alatt is nőtt, amíg mi nyaraltunk. Mondjuk nem lesz olyan nagy, körülbelül a térdemig fog érni, ha teljesen felnő, de azért ahhoz képest, hogy elfért a két markomban, már most sokkal nagyobb. De ahogy nő, egyre szebb, én pedig nem győzők gyönyörködni benne.

- Mit kérsz inni? – kérdezte Jimin, mikor leparkolt a bolt előtt, ugyanis csak ő megy be, én pedig maradok itt kint Danteval.

- Tejet – válaszoltam.

- Tejet? – kérdezett vissza Jimin meglepetten, mire én csak bólintottam egyet, hogy igen, jól hallotta. – Jól van, hozok neked tejet – mosolyodott el Jimin, majd már ki is szállt az autóból, és elindult a bejárat felé. Amíg Jimin bent volt a boltban, én írtam Gahyeonnak, hogy egy kicsit késni fogunk, de az volt a válasz, hogy ők is, szóval teljesen jók voltunk. Nem is értem, hogy miért gondoltam azt, hogy két lány időben odaér, ráadásul Gahyeonról van szó, aki annyira szétszórt, hogy mindig ötször vissza kell mennie valamiért.

Jimin nagyjából öt perc alatt végzett a boltban, ezért már indulhattunk is tovább. Fél óra kellett, mire odaértünk az erdőhöz, de Gahyeon és Yubin még nem voltak ott, szóval nem késtünk. Pár perccel később ők is megérkeztek, ezért bemutattuk egymásnak Jimint és Yubint, valamint Gahyeon is bemutatkozott neki, mert még vele sem találkozott. Dante is összeismerkedett Yubint Golden Retriever kutyusával, Lanaval, szóval ezek után el is indultunk befelé az erdőbe. Jimin egyik kezében hozta a kosarat, én Dante pórázát fogtam az egyik kezemben, a másik kezünk pedig össze volt kulcsolva, és így sétálgattunk. Yubin volt olyan kedves, és bevállalta, hogy hozza a pokrócot, de az ő kezük is össze volt kulcsolva, így teljesen egyértelmű volt az embereknek, hogy ki kivel van. Néhányan jöttek csak szembe velünk, és kicsit aggódtam, hogy esetleg megszólnak minket, de ilyen szerencsére nem történt. Dante is jól elvolt Lanaval, igaz, hogy néha bedarálta őt a lány kutyus, mert vagy négyszer akkora, mint ő, de nagyon jól elkergetőztek ketten. Közben mi minden féléről beszélgettünk, többek között arról, hogy mi hogyan jöttünk össze Jiminnel, valamint arról is, hogy Gahyeon hogyan cserkészte be Yubint. Mindenki jól kijött egymással, aminek nagyon örültem, mert jó dolog az, ha az ember párja és barátai jóban vannak, mert innentől kezdve szervezhetünk majd több közös programot is. Persze nem csak négyesben fogunk mindig randizni, mert azért kettesben Jiminnel mégis csak jobb.

Vagy két órán keresztül csak sétálgattunk, és a kutyákkal játszottunk, mert még éhesek sem voltunk, és a kutyákat is ki akartuk fárasztani, hogy nyugton legyenek, amíg mi eszünk. Ez olyan este hét felé be is következett, Dante és Lana már csak fáradtan baktatott mellettünk, ezért megindultunk fölfelé, hogy szép kilátás mellett tudjunk enni. Szándékosan kicsit később jöttünk most, mint múltkor, mert sötétben is meg akarjuk nézni a kilátást, plusz napnyugtakor lehet a legjobb képeket csinálni. Jimin megemlítette, hogy már ő is szeretne valami közös képet, mert csak a közös, családi képeink vannak, meg néhány gagyi szelfink, szóval elhatároztuk magunkat, hogy ma addig nem megyünk haza, amíg nem születik minimum egy normális kép rólunk.

- Ezt mind anyukád csinálta? – kérdezte Gahyeon tátott szájjal, mikor meglátta, hogy mennyi mindent csomagolt nekünk Siyeon. Csinált aranyos kis melegszendvicseket, sima szendvicseket, gyümölcsöt is pakolt egy dobozba, és természetesen süti is volt. Szerintem ő lelkesebb volt, mint mi Jiminnel.

- Igen. Szeret rápörögni a dolgokra, de ez jelen esetben egyáltalán nem baj – mondta Jimin, és már le is csapott egy melegszendvicsre. Erre mindenki felbátorodott, ezért nekiálltunk enni a szép naplementében, miközben a két kutya boci szemekkel bámult minket. Nem tudom sosem megállni, hogy ne adjak valamit Dantenak, ezért most is kapott egy falat szendvicset, de így Lananak is kellett adnom, akinek egy falat kicsit nagyobb, mint Dantenak, szóval egy fél melegszendvicset ők ettek meg. De volt még bőven, szóval nem nagyon hatott meg a dolog.

Miután elpusztítottuk a szendvicseket, a gyümölcs és a süti következett, és hagy ne mondjam, hogy én egyből a sütiért nyúltam. Már alig vártam, hogy ehessek belőle, mert csokis süti, és ehhez kértem a tejet is, szóval ahogy beleharaptam a sütibe, már nyitottam is a kis dobozos tejemet, hogy igyak belőle. Nem tehetek róla, de a csokis sütit csak tejjel lehet enni, mert attól nem lesz olyan tömény a süti, ez alapszabály.

- Hogy nézel ki? – kérdezte Jimin mosolyogva, miután beleittam a tejbe, de nem igazán értettem, hogy mire céloz, ezért csak egy kérdő nézést kapott tőlem. – Tej bajuszod van, gyere ide! – mondta Jimin kuncogva, mire én csak közelebb hajoltam hozzá, de én egyáltalán nem számítottam arra, hogy megcsókol. Azt hittem, hogy majd letörli az ujjával vagy nem tudom, de eléggé meglepett, mikor lecsapott az ajkaimra, és úgy csókolt meg, hogy biztos lenyalja a tejet a számról. Kicsit zavarban voltam, mert nem szoktam hozzá, hogy mások előtt csókolgat, most meg két lány is végignézte az egészet.

- Woah, ezt csináljátok még egyszer, nagyon aranyos volt! – mondta Gahyeon tisztára bepörögve, mire Jimin csak elnevette magát, én pedig összébb húztam magamat, mert zavarban voltam.

- Jó, de akkor légy szíves fotózd is le! – mondta Jimin, és egyből oda is nyújtotta a telefonját Gahyeonnak.

- Most tényleg erről akarsz képet? – kérdeztem meglepetten.

- Erről is – mosolyodott el Jimin, majd újra az ajkaimra hajolt, és megcsókolt. Nem azt mondom, hogy nem esett jól, de kettesben sokkal romantikusabb csókolózni, és sokkal bátrabb is vagyok.

- Gyerekek, látszik, hogy művészetis vagyok. Olyan jó fotót csináltam rólatok, hogy csak na – mondta Gahyeon büszkén, és visszaadta a telefont Jiminnek, mi pedig meg is néztük, és tényleg nagyon jó lett.

- Ha hazamentünk, kiteszem Instagramra – mosolygott rám Jimin, én pedig csak bólintottam egyet.

Még vagy este kilencig elvoltunk ott fent, mert beszélgettünk, meg képeket csináltunk egymásról, de ekkor már nagyon csíptek a szúnyogok, szóval elindultunk vissza a kocsikhoz. A parkolóban aztán elbúcsúztunk a lányoktól, és megbeszéltük, hogy biztos lesz még ilyen dupla randink, mert mindenki jól érezte magát.

Tíz óra volt, mire haza értünk, és ekkor Siyeon már tűkön ülve várt minket, hogy hol vagyunk már. Nos, igen, neki nem szóltunk, hogy ilyen sokáig elleszünk, de nem volt annyira mérges. Ők el is mentek aludni, miután haza értünk, mert csak ránk vártak, mi pedig Jiminnel elmentünk gyorsan zuhanyozni, és bevetődtünk Jimin ágyába, mert eszem ágában sem volt máshol aludni.

- Csinálunk neked Instagramot? – kérdezte Jimin, mikor már az ágyában feküdtünk, és a telefonját nyomkodta.

- Minek? – néztem rá kérdőn, ugyanis nem éreztem fontosnak.

- Hát, tudnál kirakni magadról képeket, kettőnkről is, a barátaidat is be tudod követni, és én is meg tudlak jelölni akkor a képen, és mindenki látni fogja, hogy ki a pasim, és, hogy foglalt vagy – magyarázta Jimin, én pedig csak elmosolyodtam rajta.

- Ha szeretnél, akkor csinálhatunk – egyeztem bele, mire Jimin egyből belelkesedett, és elvette a telefonomat, hogy letöltse az Instagramot, és csináljon nekem egy fiókot. Nem tartott sokáig, mert Jimin ebben profi, és egyből be is követte magát, meg Gahyeont is nekem. Aztán a saját profiljára ki is tette a közös képünket, és meg is jelölt rajta. – Azt a, nagyon népszerű vagy – mondtam meglepetten, mikor észrevettem, hogy egyből jött egy csomó like a képére. Most hogy jobban megnézem, tényleg nagyon jó lett az a kép rólunk.

- Nem tudom miért vagyok ilyen népszerű, de legalább jó sokan látják, hogy foglalt vagy – rántott vállat Jimin. Közben a telefonom hirtelen többször is felvillant, és ekkor vettük észre, hogy nagyon sokan elkezdtek követni engem, gondolom Jimin képe miatt. – Most már te is népszerű leszel – nevette el magát Jimin, majd arrébb dobta a két telefont, és hozzám bújt.

- A szüleid nincsenek fent Instagramon igaz? – kérdeztem rá azért, mert fő az óvatosság.

- De igen, de le vannak tiltva. Azt mondtam nekik, hogy nem nagyon vagyok aktív instán, és nincsenek kint képeim, ezért nem zavarja őket, hogy nem látnak semmit a profilomon – magyarázta Jimin, mire én csak elkuncogtam magamat ezen.

- Akkor jó – mondtam, és közben Jimin hátát simogattam, ugyanis most kivételesen ő feküdt az én mellkasomon.

- Annyira boldog vagyok, hogy vagy nekem – motyogta Jimin egy ásítás közepette, nekem pedig nagyon megmelengette a szívemet ez a kijelentése.

- Én is nagyon boldog vagyok Jimin – válaszoltam, és közben nyomtam egy puszit Jimin jó illatú hajába.

- Akkor jó – motyogta Jimin, és ekkor már tudtam, hogy félig alszik, ezért nem is mondtam semmi többet, csak lekapcsoltam a kislámpát, és elhelyezkedtem úgy, hogy Jiminnek, és nekem is kényelmes legyen. Tényleg nagyon boldog vagyok én is, hogy Jimin belecsöppent az életembe, és szerintem soha az életben nem fogom elengedni őt, és csak reménykedni merek, hogy ő is így gondolja.

2024.01.28.