Jimin szemszög

- Jeongguk! – kiáltottam el magamat, amint beléptem a házba. Anya és apa nincsenek itthon, ugyanis behívták őket a munkahelyükre valami fontos dolog miatt, nekem pedig találkoznom kellett Seonghwaval, mert megkért, hogy segítsek neki ruhát venni, így egyedül Jeongguk volt ma itthon. Kicsit rosszul éreztem magamat, amiért egyedül hagytam itthon, de nem voltam el olyan sokáig, csak pár órát, szóval remélem, hogy feltalálta azért magát.

- Igen? – jött ki Jeongguk a konyhából, kezében egy tál müzlivel, és közben azt eszegette.

- Az az ebéded? – kérdeztem tőle mosolyogva, miközben lerúgtam a cipőimet.

- Nem, már ettem rendes ebédet, ez a desszert – magyarázta teli szájjal, és közben még egy kanállal tömött a szájába a müzliből. Jeongguk egyre jobban otthonosan érzi magát nálunk, és már nélkülünk is mer enni, meg keresgélni a hűtőben. Most is éppen ez történt, és már teljesen úgy mozog itt, mintha otthon lenne. Bár, szerintem már úgy érzi, hogy ez az otthona, én pedig ennek nagyon örülök.

- Akkor, amíg te a desszertedet eszed, addig én megebédelek – mondtam, majd elindultam a konyhába, hogy merjek magamnak ebédet. Jeongguk is követett engem, és leült az asztalhoz, amíg én az ételt melegítettem, és tovább eszegette a müzlijét. – Szóval azt akartam amúgy mondani – kezdtem bele, miközben leültem Jeonggukkal szembe az asztalhoz az ebédemmel. – hogy este lesz megint egy buli ott, ahol voltunk, és, hogy nincs-e kedvünk elmenni – fejeztem be a mondatot.

- Felőlem elmehetünk. Úgyis unatkoztam ma – rántott vállat Jeongguk.

- Okés, akkor mondom Seonghwanak, hogy vegyen nekünk jegyeket – mondtam.

- Jó, de csak akkor megyek, ha nem leszel részeg, és nem hagysz magamra! – jelentette ki Jeongguk.

- Nyugi, nem iszok, és nem is hagylak el. A pasim vagy, és ha nem vigyázok rád, és nem tudják, hogy foglalt vagy, akkor mindenki rád hajt majd – nyugtattam meg Jeonggukot.

- Helyes, én is így gondoltam! – mosolyodott el, majd tovább ette a müzlijét.

Ebéd után befeküdtünk a szobámba, és úgy döntöttünk, hogy keresünk valami filmet vagy sorozatot, mert még csak délután három volt, és ebéd után amúgy is kell egy kis szieszta. Találtunk egy jónak ígérkező bankrablós sorozatot, amit már többen is ajánlottak nekem, szóval annak álltunk neki, de csak azután, hogy szereztük nasit a konyhából. Nagyon meleg volt, szóval a légkondit is bekapcsoltuk, meg lehúztuk a redőnyt is, és most kivételesen nem összebújva néztük a sorozatot, mert összeizzadtunk volna.

Megnéztünk két rész a sorozatból, de aztán Jeongguk is, meg én is bealudtunk, és egészen este nyolcig húztuk a lóbőrt. Én elfáradtam a vásárlásban, Jeongguk pedig a semmit tevésben, szóval jó is volt, hogy aludtunk egyet a buli előtt. Amúgy is csak tizenegy körül megyünk majd oda, mert addig semmi érdekes nem lesz, szóval abszolút ráérünk készülődni. Mindketten elmentünk zuhanyozni, aztán megvacsoráztunk anyával meg apával, utána pedig gyorsan elvittük Dantet sétálni egyet. Miután hazaértünk, kiválasztottuk, hogy mit veszünk fel, és nekiálltunk úgy rendesen készülődni. Én egy sima fekete farmert meg egy fehér, mély kivágású fehér pólót vettem fel, Jeongguk pedig szintén egy fekete farmert, és egy piros, lenge inget. Hagy ne mondjam, hogy mennyire dögösen nézett ki benne, hát még akkor, amikor a haját is beállította – ami egyébként csak annyi volt, hogy beletúrt.

- Röpke egy hónap alatt egy igazi férfit csináltunk belőled – öleltem át Jeongguk derekát, mikor végzett az öltözködéssel.

- Hát azért egy igazi férfitől még messze állok, de határozottan nem vagyok már olyan szerencsétlen, mint voltam – mosolyodott el Jeongguk, majd nyomott egy puszit az ajkaimra, de nekem ennyi nem volt elég, szóval utána hajoltam, hogy egy rendes csókot is kaphassak. – Milyen kis mohó valaki – vigyorodott el Jeongguk, mikor elhajoltam tőle.

- Hát ha az embernek ilyen kinézetű barátja van, akkor persze, hogy nem tud betelni vele – rántottam vállat, miközben kezeimet a csípőjén pihentettem.

- Azért én sem panaszkodhatok – mért végig tetőtől-talpig Jeongguk, ráadásul beharapott ajkakkal.

- Ha ezt most nem fejezzük be, akkor nem megyünk ma buliba – sóhajtottam nagyot, majd távolabb léptem Jeongguktól, ugyanis éreztem, hogy a testem kezd reagálni a túl nagy szexuális feszültségtől.

- Jól van, a buliban úgyis sötét lesz, és senki nem fog ránk figyelni – kacsintott egyet Jeongguk, majd ellépett tőlem, és még egyszer belenézett a tükörbe.

- Komolyan nem hiszem el, hogy a megszeppent, félénk és visszahúzódó Jeonggukból egy ilyen fenevadat kreáltam – kuncogtam el magamat, ahogy barátomat néztem.

- Változnak az idők Jimin... - mondta Jeongguk vigyorogva, én pedig még jobban elnevettem magamat rajta, és ő is csatlakozott hozzám. Istenem, de imádom ezt a fiút...

Fél tizenegykor indultunk el otthonról, de természetesen szokásosan csak az után, hogy anya a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak Jeonggukra, meg magamra is. Megígértem neki, hogy nem iszok, és épségben hazajövünk, aztán rohantunk is a buszra, mert most nem autóval mentünk. Tény és való, hogy nem akarok inni, de attól még egy kevéske alkohol lehet le fog csúszni, és nem akarok úgy vezetni majd, szóval most buszozunk. Még mindig jobb, mint fél órát sétálni, bár így is húsz perc alatt érünk oda, de legalább nem fáradunk el, mire odaérünk. Menet közben Jeongguk nem bírt magával, és a kezével egész úton a combomat simogatta, ezért rá kellett szólnom, hogy bírjon magával, mert így nem leszünk jóban. Komolyan kezdek attól félni, hogy ez a kis szaros még a végén átveszi a domináns szerepet... Nem az lenne a bajom, hogy ő lenne a domináns, hanem az, hogy nagyon tapasztalatlan, és előbb még sok dolgot meg kell tanulnia. Majd ha lesz elég tapasztalata, akkor esetleg beadom majd a derekamat, de majd még át kell ezt gondolnom.

Ahogy odaértünk a buliba, Seonghwa, és az újonnan szerzett barátnője már ott vártak minket. Náluk volt a jegyünk, szóval meg kellett minket várniuk, de szerencsére nem sokkal előttünk értek oda, így nem vártak olyan sokat. Feltettük a karszalagokat, előhalásztuk a személyieinket, majd csak így indultunk a bejárathoz. Egy kicsit megijedtem, mikor Jeonggukot kicsit feltartották, de csak annyi volt, hogy nem hitték el, hogy csak tizenhat éves, és nem minimum tizenkilenc. Én ezen csak jót mosolyogtam, mert egyébként most tényleg idősebbnek néz ki, mint tizenhat. Ez a stílusváltás nagyon jót tett neki.

- Iszunk egy kört? – kérdezte Seonghwa, miután leadták a szükségtelen dolgaikat a ruhtárban.

- Aha – bólintottam, de éreztem Jeongguk tekintetét magamon, ezért hátra pillantottam rá.

- Azt mondtad, hogy nem iszol – morogta Jeongguk.

- Csak egyet! Ez csak kedvcsináló, semmi bajom nem lesz tőle – mondtam neki, majd egy puszit nyomtam az ajkaira.

Seonghwaval valóban ittunk egy kört, majd köszöntünk a többi osztálytársunknak meg ismerősöknek. Közben egy pillanatra sem engedtem el Jeongguk kezét, mert nem akartam, hogy elvesszen, mert jóformán senkit nem ismer itt, csak úgy látásból. Aztán nagy nehezen elszakadtunk a barátoktól, és végre sikerült kicsit kettesben lennünk, ezért neki is álltunk táncolni. Jeongguk eleinte nagyon feszengett, de aztán feloldódott pár csók után. Sajnos túl sokan figyeltek minket, ugyanis a suliban mindig nagy hír, ha van valakim – még mindig nem tudom miért – és ez egy idő után kezdett zavaró lenni. Igyekeztem mindig arrébb osonni az ismerősöktől, és szerencsére sikerült is úgy elvesznünk a tömegben, hogy senki sem bámult minket.

Egy idő után Jeonggukkal sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint a kezdetekkor, és konkrétan minden második percben egymást faltuk. Jeongguk látványa teljesen beindított, és kikészített engem, de annyira, hogy abban a pillanatban képes lettem volna ölni azért, hogy otthon legyünk, és azt csináljak vele, amit csak akarok. Már így is kiszívtam a kulcscsontját, véletlen véresre haraptam a száját, de még ez sem volt elég, mert csak még jobban beindított ez a látvány.

- Gyere utánam! - súgtam Jeongguk fülébe, miután elváltam tőle egy újabb csókból. Jeongguk nem ellenkezett, hagyta, hogy oda vezessem, ahova csak akarom, ez pedig jelen esetben nem volt más, mint a mellékhelység.

- Mit szeretnél? - kérdezte Jeongguk, mikor berángattam az üres mosdóba. Szerencsére itt nem olyan a mosdó, hogy egy helységben van több fülke, hanem három különálló, zárható mosdó van. Igaz nem túl nagy a hely, de jelenleg nem is kell nekünk olyan sok.

- Mit nem? - mosolyogtam Jeonggukra, majd újra lecsaptam az ajkaira, és közben a lehető legközelebb préseltem magamat hozzá, annyira, hogy a már dudorodó ágyékaink összeértek.

- De Jimin komolyan, mit szeretnél? - tolt el magától Jeongguk, én pedig kicsit beparáztam, hogy akkor most mégse lesz semmi.

- Mit gondolsz, mit szeretnék csinálni, mikor teljesen felizgulva berángatlak a mosdóba? - sóhajtottam nagyot.

- Jó, oké, de te nem fogsz semmit sem csinálni. Most én következek, és azt mondtad múltkor, hogy most csinálhatom a számmal - magyarázott Jeongguk aranyosan, nekem pedig egy jó nagy kő esett le a szívemről.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem tőle, miközben egyik kezemmel az arcára simítottam.

- Igen! Azt mondtad férfit csináltál már belőlem, de egyáltalán nem érzem magamat annak, mikor mindig csak te csinálsz dolgokat - mondta Jeongguk.

- Jól van, nem állok az utadba. De tudod, hogy hogy kell csinálni? - kérdeztem, de közben valaki megrángatta a kilincset, de szerencsére bezártam kulcsra az ajtót.

- Nem lehet olyan nehéz, nem? - mosolyodott el Jeongguk, mire én elkuncogtam magamat.

- Nem nehéz, de van egy-két dolog, amire figyelned kell. A legfontosabb szabály az az, hogy a fogadat ne használd, mert az nem kellemes. Nyilván biztos van akinek igen, de nekem nem. Több szabály pedig nincs, csak tudnod kell, hogy a párod, jelen esetben én, mit szeret - meséltem el a legalapabb dolgokat.

- Oké, és mit szeretsz? - kérdezte Jeongguk, miközben újra közelebb húzódott hozzám.

- Majdnem mindent. Ne fogazz, használd a nyelvedet is, az is jó ha néha megszívod, bő nyállal csináld, és ne próbáld meg elsőre az egészet bevenni a szádba, mert nem fog sikerülni és csak öklendezni fogsz - magyaráztam.

- Ez egyszerre kicsit sok információ, de oké, megpróbálom. De légyszi ne várj csodát - mondta Jeongguk zavartan, mire én csak elmosolyodtam.

- Ne aggódj, bármit csinálsz, tetszeni fog! - mondtam neki, majd ajkaira hajoltam, hogy folytathassam azt, amit kint elkezdtünk.

Még egy jó pár percig csak faltuk egymást, itt-ott kiszívtuk a másik nyakát, vagy ahol éppen értük egymást, és Jeongguk csak akkor kezdett neki a dolgoknak, mikor gyűjtött elég bátorságot. Szerencsére a padló még tiszta volt, nem volt összehányva, ezért Jeongguk nyugodtan le tudott térdelni a földre. A kezei remegtek, mikor az övemet csatolta ki, ezért meg is állítottam, hogy nem kell ha nem akarja, de azt mondta, hogy szeretné, szóval engedtem, hogy tovább menjen.

Jeongguk kicsit határozatlan volt, alig mert hozzám érni, de aztán felbátorodott, és mindent bevetett, amit javasoltam. Először csak a nyelvét használta, aztán szépen fokozatosan haladt tovább azokon a pontokon, amiket soroltam neki. Természetesen kicsit ügyetlen volt még, de ahhoz képest, hogy először csinálta, egyáltalán nem volt rossz. Még párszor gyakorol, aztán már menni is fog neki.

Mikor éreztem, hogy el fogok élvezni, el akartam tolni Jeongguk fejét, szóltam is neki, de ő szokásosan makacs volt, és nem hallgatott rám, mikor azt mondtam neki, hogy ez nem jó ötlet. Aztán nem nagyon tudtam rá koncentrálni, mert éppen csillagokat láttam az élvezettől, szóval már csak azt láttam, hogy nagyon fintorog, és nekiáll kimosni a száját. Hiába voltam teljesen széthullva, nagyon kellett nevetnem rajta, mert olyan aranyos volt, hogy az egyik pillanatban még milyen határozott volt, aztán a következőben meg mint egy kisfiú, úgy szenved.

- Nem ízlett? - kérdeztem viccesen, miután visszagomboltam a nadrágomat, és becsatoltam az övemet.

- Ez undorító - mondta Jeongguk fintorogva.

- Majd megszokod! - mondtam mosolyogva, majd az ajkaira hajoltam, hogy egy jó nagy csókot adjak neki. - Most pedig én jövök! - néztem a szemeibe jó mélyen, majd még egy csók után elkezdtem letérdelni Jeongguk előtt, hogy megkapja a jutalmát, elvégre keményen megdolgozott érte.

2024.01.26.