Jeongguk szemszög

Másnap reggel olyannyira zavarban voltam, hogy nagyjából ránézni sem mertem Jiminre, a szüleire meg pláne nem, pedig nekik aztán halványlila gőzük sincs arról, hogy mi történt tegnap este köztem és Jimin között. Nem azt mondom, hogy megbántam, mert nem, egyáltalán nem bántam meg, csak tényleg zavarban voltam amiatt, ahogy viselkedtem. Sosem tudtam elképzelni magamról, hogy valaha át fogok élni ilyeneket, mert jóformán abba sem mertem belegondolni, hogy nekem valaha lesz valakim, aki szívesen csinálna ilyeneket velem. De itt van Jimin, aki tényleg saját akaratból teszi ezeket velem, nem nevet ki, csak mert tapasztalatlan vagyok, és odafigyel mindenre velem kapcsolatban, hogy jól érezzem magamat. Tényleg nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki őt, mert Jimin bárki mást választhatott volna ezzel a kinézettel, ami neki van, mégis engem, egy szerencsétlen, árva fiút választott.

- Minden rendben van Jeongguk? – kérdezte Siyeon reggeli közben, ugyanis nagyon elbambultam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak, mert ha csak ránéztem valamelyikükre, az jutott eszembe, hogy mit műveltünk tegnap este, és küzdenem kellett az ellen, hogy elpiruljak.

- Tegnap este sokáig mutogattam Jeongguknak a telefonján a dolgokat, és keveset aludtunk – szólalt meg Jimin, ezzel megmentve engem.

- Értem. De azért remélem, nem akartok most visszaaludni reggeli után, mert megyünk a nagyiékhoz ebédre. És kettőkor már indulnunk kell vissza, mert Jeonggukot viszik az orvoshoz – mondta Siyeon. Nekem teljesen kiment a fejemből, hogy ma vissza kell menni az orvoshoz. Bár most már jó lesz, ha kiszedik a varratokat és nem lesz egy hatalmas sebtapasz a szemöldökömön, mert eléggé érdekes látványt nyújtok így.

Reggeli után segítettem elpakolni a tányérokat, és mosogatni is segítettem, mert nem akarta kettesben maradni Jiminnel. De sajnos negyed óra alatt végeztem mindennel, ezért muszáj volt bemennem a szobájába, mert néhány cuccom ott volt nála. Mikor bementem a szobájába, Jimin éppen nekem háttal állt, és a pólóját vette fel. Ami azt illeti, kicsit irigy voltam Jiminre. Nem csak azért, mert izmos volt a háta, és az egész felső teste, hanem azért is, mert szinte hibátlan volt a bőre. Az én testem nem csak most néz ki undorítóan, hanem mindig, ugyanis a hátam teli van maradandó sebhelyekkel, amik sosem fognak teljesen eltűnni, maximum elhalványodni, de az sem biztos. De Jimin fehér bőre olyan, mint a porcelán, egyetlen egy karcolás sincs rajta, és tényleg jó ránézni.

- Figyelsz rám? – szakított ki Jimin hangja a gondolataim közül.

- Tessék? Ne haragudj, nem figyeltem – mondtam zavartan, ugyanis annyira el voltam foglalva a teste bámulásával, hogy egyáltalán nem hallottam, hogy beszél hozzám.

- Azt kérdeztem, hogy mi a baj? – sóhajtott nagyot Jimin, és közelebb sétált hozzám olyannyira, hogy a kezeit a derekamra tudja tenni.

- Nincs semmi baj – nyeltem egy nagyot, majd inkább elfordítottam a fejemet oldalra, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

- Mi lenne, ha őszinte lennél velem? Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. A tegnap estével kapcsolatos? – kérdezte Jimin, nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy túl jól kiismert már engem Jimin. Én csak bólintottam egyet, és még mindig igyekeztem kerülni vele a szemkontaktust. – Megbántad? Nem volt jó? Rosszul érzed magadat miatta? Ha nem beszélsz, akkor nem tudok segíteni – magyarázta Jimin.

- Egyáltalán nem bántam meg, és nagyon is jó volt, csak annyi az egész, hogy zavarban vagyok – nyögtem ki nagy nehezen a problémámat, és hallottam, ahogy Jimin elkuncogja magát.

- Ennyi? – kérdezte, mire én ismét csak bólintottam egyet. – Nem kell zavarban lenned, mert ez egy teljesen normális dolog volt, amit csináltunk. Te is élvezted, én is élveztem, szóval nincs miért zavarban lenned – mondta Jimin.

- Jó, de attól még zavarban érzem magamat – vágtam rá, de most már képes voltam Jimin szemébe nézni.

- Oké, ez mondjuk normális, mert ez volt az első alkalom, hogy bárki hozzád ért, de remélem, hogy legközelebb már nem leszel ilyen visszafogott – kacsintott egyet Jimin, majd nyomott egy rövid puszit a számra, és elkezdett pakolászni a szobában. – Készülődj te is, mert nem sokára indulunk a nagyiékhoz – mondta még Jimin, én pedig ismét bólintottam, bár ő ezt nem láthatta, és elhagytam a szobáját.

Mivel Jimin nagyszüleitől egyből megyünk majd az otthonba, ezért mindenemet össze kellett pakolnom, de ez koránt sem ment ilyen egyszerűen. Minimum kétszer annyi dolgom volt, mint amivel jöttem, és esélytelen volt, hogy beférjen minden a táskámba, ezért a fele cuccomat egy másik táskába pakoltuk, amit Siyeon adott nekem. Bele kerültek az új ruháim, az ágyneműhuzatok, és az új cipőm is, és csak ezek után indultunk el.

Jimin nagyszülei egyáltalán nem laktak messze, mindössze negyed órára laktak autóval. Kicsit azért izgultam, mert megint új emberekkel kell megismerkednem, ráadásul most még szét is vagyok verve, ezért aggódtam, hogy nem fognak kedvelni, de nem így volt. Jimin nagymamája, aki egyébként Siyeon anyukája, agyon puszilgatott, és pontosan ekkor jöttem rá, hogy bizony a nagyi és Siyeon rokonok, mert teljesen ugyanúgy viselkedtek. Jimin nagypapája is nagyon aranyos volt, így teljes mértékben megértettem, hogy Jimin szülei, és ő is miért ilyen kedves és aranyos. Az egész család konkrétan ilyen tipikus minta család, mint amiket a tévében mutatnak mindig, és egyenlőre még számomra is nehéz elhinni, hogy ilyen valóban létezik.

Amíg nem készült el az ebéd, addig Jiminnel kint voltunk az udvaron, és megetettük a már amúgy is nagyon dagadt macskát, meg játszottunk a kutyával. Aztán eszembe jutott, hogy megint egy hétig nem voltam bent matek órán, ezért leültünk kicsit matekozni, hogy azért valami fogalmam legyen róla. Igazából annyira nem is volt vészes, mint hittem. A szögfüggvényeket kezdtük el venni, és teljesen el voltam veszve a szinuszok meg a koszinuszok között, de Jimin elmagyarázta, hogy csak azt kell megjegyeznem, hogy mikor melyik oldalt kell használni, és mit mivel osztunk. Ezt még az én gyenge agyi kapacitásommal is képes voltam felfogni, szóval lehet, hogy jövő héten megkérem Seo tanár urat, hogy hagy feleljek belőle. Remélem továbbra is ilyen kedves lesz, mint hétfőn volt.

Az ebéd nagyon finom volt, de ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen a nagymamák főztje mindig finom. Sajnos ebéd után már nem sok időnk volt, mert menni kellett vissza az otthonba, de azért egy kártyapartira még volt idő. Az egész család játszott, és nagyon jól éreztem magamat közöttük. Nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk, és még in is be tudtam szállni a beszélgetésekbe, mert igyekeztek bevonni engem. Jimin családja tényleg tökéletes, ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna.

Siyeon megbeszélte Mijooval, hogy majd ők elvisznek az orvoshoz, ezért délután háromkor már négyesben ültünk a váróban, és vártuk, hogy Jihoo engem szólítson. Még sosem volt összevarrva semmim, ezért nem tudtam, hogy mire számítsak, szóval kicsit féltem, hogy fájni fog, de Siyeon és Jimin is bejönnek velem. Igaz, mindjárt tizenhét éves vagyok, már egyedül meg kellene oldanom ezeket, de azért mégis csak jobb, ha valaki ott van az ember mellett.

Jihoo nagyon profi volt, és pár perc alatt fájdalommentesen kiszedte a varratokat. Csak egy kicsit kellemetlen volt, de teljesen túlélhető. Nem volt túl szép a seb, nagyjából egy három centis heg volt, de pont áthaladt a szemöldökömön, így elég feltűnő volt. Jihoo azt mondta, hogy majd halványodni fog a heg, de azt nem ígéri, hogy azon a kis helyen vissza fog nőni a szemöldököm, szóval lehet, hogy életem végéig lesz egy kis rés a szemöldökömben. Nem igazán repestem az örömtől, de nem tudtam vele mit csinálni, így kénytelen voltam beletörődni.

- Ha ez vígasztal, akkor szerintem így is nagyon helyes vagy – súgta a fülembe Jimin, mikor már az otthonban lépcsőztünk fel a szobámba. Siyeon minden áron segíteni szeretett volna felhúzni az új ágyneműt, meg elpakolni a ruháimat, ezért most éppen mindenki az én szobámba tart.

- Igen, ettől most sokkal jobb a lelkem, de attól még mindig két darabban van a szemöldököm – sóhajtottam nagyot.

- Szerintem tök menő. Mostanában úgyis egy csomóan belevágnak így szándékosan a szemöldökükbe, nem olyan vészes – lelkesített továbbra is Jimin, és azért valamennyit segített a helyzeten.

A szobámban aztán Siyeon nekiállt a dolgoknak, és nagyon lelkesen pakolászott össze-vissza. A ruháimat kiszanálta, a nagyon elnyűtteket kidobta, és helyére az újakat rakta be, valamint a régi, szakadt ágyneműmet is száműzte. Nem tudom, hogy ennek Mijoo mennyire fog örülni, de annyira csak nem fog haragudni.

- Kész is! Most van két ágyneműhuzatod, szóval le tudod cserélni minden hétvégén. A ruháidat láttad, hogy hova pakoltam be, szóval remélem, hogy megtalálod majd – magyarázta Siyeon.

- Rendben, köszönöm szépen! – mosolyodtam el.

- Igazán nincs mit! Aztán majd esténként felhívunk, és beszélhetünk, pénteken meg majd jövünk érted, oké? – lépett hozzám közelebb Siyeon, és átölelt engem.

- Rendben – válaszoltam halkan, és én is átöleltem őt. Hirtelen nagyon rossz kedvem lett, ahogy tudatosult bennem, hogy öt napig ismét nem fogunk találkozni, és utána csak két napot fogunk tudni együtt tölteni.

- Vigyázz magadra, és ha bármi baj van, akkor hívj minket, rendben? – lépett oda hozzám Hyojun is, mire én csak bólintottam egyet, és megöleltem őt is. – Lent megvárunk Jimin! – mondta még Jiminnek Hyojun, majd Siyeonnal egyetemben elhagyták a szobámat.

- Nem akarom, hogy elmenj – néztem Jiminre szomorúan, és egyből meg is öleltem őt.

- Én sem szeretnélek itt hagyni, de muszáj. Csak öt napot bírj ki, oké? – kérdezte Jimin, miközben a hajamat simogatta.

- Jó, majd valahogy kibírom – motyogtam. Jimin még egy kicsit ölelgetett engem, majd egy idő után eltolt magától, és az ajkaimra hajolt. Érzelmesen csókolt, és most nem volt annyira gyengéd, mint lenni szokott, de ez határozottan bejött nekem. Már nem voltak annyira durvák a sebek a számon, ezért most már én is bátran visszacsókoltam, ami Jiminnek nagyon is bejött a reakciói alapján. Azonban ezt a tökéletes pillanatot az ajtó nyitódása zavarta meg, ezért Jiminell elváltunk egymástól, mert féltünk, hogy a szülei jöttek vissza, de csak San és a többi fiú volt. Számomra ez is elég kellemetlen volt, mert tudtam, hogy miután Jimin elment, ebből baj lesz, de azért jobb volt, mint ha Jimin szülei nyitottak volna ránk.

- Oh... bocs – mondta San meglepetten, majd bejöttek a szobába.

- Semmi baj, úgyis menni készültem – mosolyodott el Jimin, majd nyomott még egy puszit az ajkaimra. – Ja, és ha megtudom, hogy bármelyikőtök kezet emelt Jeonggukra, ide jövök, levágom a karjaitokat és feldugom a seggetekbe őket! Remélem elég világos voltam, és nem nyúltok hozzá! – mondta Jimin teljesen komolyan, és egy kicsit még én is megijedtem tőle. – Szia Jeongguk! Akkor majd beszélünk, és pénteken jövünk érted! – fordult felém ismét mosolyogva Jimin, majd egy utolsó puszi után kisétált a szobámból.

- El kell ismernem, hogy elég jó pasit szedtél össze magadnak – szólalt meg San a hátam mögül. – Nem tudom, hogy mivel csábítottad el, de rohadt jól csináltad – folytatta, majd elfeküdt az ágyán, és nem szentelt nekem több figyelmet, úgy, ahogy a többi fiú sem.

Eléggé meglepett, hogy San békén hagyott, és nem piszkált Jiminnel. Eddig minden alkalmat megragadott, hogy belém kössön, de most nem tette, ami fura. De addig örülök neki, amíg ilyen, és reménykedem, hogy ilyen is marad. Csak öt napot kell velük kibírnom, és utána újra Jiminékkel tölthetem a hétvégét.

2024.01.23.