Jeongguk szemszög

Meg mondom őszintén, eléggé zavart, hogy Jimin szülei ennyi mindent vettek nekem. Tudom, hogy Jimin családja nem szenved hiányt pénzben, és nem mondanám őket egy átlagos családnak a vagyonuk alapján, de akkor is zavart, hogy ilyan sokat költöttek rám. Eszem ágában sincs őket kihasználni, egyáltalán nem érdekel, hogy mennyi pénzük van, mert nem emiatt szeretek velük lenni, de ma nagyon kellemetlenül éreztem magamat, mert úgy éreztem, hogy kihasználom őket, pedig tényleg nem. Tudtam, hogy ők szívesen teszik ezt, és azért mert akarják, nem azért, mert kényszernek érzik ezt, de én mégis rosszul éreztem magamat. Egy csomó új ruhát vettek nekem, két új ágynemű huzatot is vettek, és még új cipőt is kaptam. Egész életemben nem kaptam szerintem ennyi mindent, mint ebben az egy napban, és igen, jól esett, hogy így foglalkoznak velem, de még így is rosszul éreztem magamat.

- A ruhákról vagdosd le a címkéket, és akkor kimosom őket még ma, hogy holnap magaddal tudd vinni őket! – mondta Siyeon, én pedig csak bólintottam egyet, és bementem a szobámba. Ott volt az ágyamon egy csomó szatyor és papírtáska, amiben a ma vásárolt dolgok voltak, és ahogy rájuk néztem, megint összeszorult a torkom, ahogy eszembe jutott, hogy mennyit költöttek rám. Én nem igénylem ezt, főleg nem azt, hogy márkás ruháim legyenek, mert teljesen felesleges, de Jimin szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy jó minőségű dolgokat vegyünk.

Csak ültem a nagy ágy közepén, és egy ollóval vagdostam le a címkéket a ruhákról, miközben fejben adogattam össze az árakat, amik rajtuk voltak. Vagyis egy darabig számoltam, de inkább abba hagytam, mert már így is túl sok volt, hogy csak a felét számoltam össze.

- Kész vagy? – nyitott be egy kis idő után Siyeon mosolyogva és bejött a szobába, de mögötte jött Jimin is és Hyojun is.

- Még van pár, amiről nem vágtam le, de mindjárt kész vagyok – mondtam, és közben folytattam.

- Lenne még egy dolog, amit szeretnénk neked adni – szólalt meg Hoyjun, és leültek mindannyian az ágyamra. Én csak kíváncsian pislogtam rájuk, és reménykedtem, hogy nem valami drága dolog, mert akkor falnak megyek, de tényleg. – Szeretnénk, ha tudnál velünk beszélni akkor, amikor csak akarsz, és nem csak Mijoon keresztül tudnánk kommunikálni – folytatta Hyojun, majd elővett a háta mögül egy telefont, és tényleg azt hittem, hogy leszédülök az ágyról.

- Nem teljesen új, ez az én előző telefonom, de csak munkában használtam, és nem sokat, szóval semmi baja nincs. Kértünk hozzá számot neked, és semmi egyéb dolgod nem lesz vele, csak felhívni minket, ha akarsz, és mi is tudunk majd hívni téged. Mi fizetjük a számlát, szóval ne aggódj, és korlátlan internetet kértünk hozzá. Jimin azt mondta, hogy szeretsz festeni meg rajzolni, szóval most már mindenféléket tudsz rajta nézni, meg ilyenek – magyarázta Siyeon, én pedig közel álltam hozzá, hogy elbőgjem magamat.

- Tetszik? Örülsz neki? – kérdezte Hyojun mosolyogva.

- Igen, köszönöm szépen, csak... - motyogtam, miközben a kezembe adott telefont nézegettem. – Nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy én csak azért szeretek veletek lenni, mert vesztek nekem dolgokat, mert tényleg nem így van – mondtam lehajtott fejjel, és mivel elkezdtek potyogni a könnyeim, ezért a pólóm nyakába töröltem a szemeimet.

- Ó, édesem... Egy percig sem gondoltuk ezt! – sóhajtott nagyot Siyeon, és közelebb csusszant hozzám, hogy meg tudjon ölelni. – Azért vettünk neked ennyi mindent, mert úgy éreztük, hogy szükséged van ezekre a dolgokra, és szerettük volna, ha kicsit jobb életed lehetne még úgy is, hogy az otthonban élsz – mondta Siyeon, miközben a hátamat simogatta.

- Tudjuk, hogy nem ezért szeretsz itt lenni, szóval ne aggódj emiatt! – mosolygott továbbra is Hyojun, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről, hogy nem hiszik azt, amitől féltem. Úgy néz ki, hogy már megint sikerült túlgondolnom a dolgokat...

- Egy csomó dolgot tudok neked mutatni majd rajta – szólalt meg Jimin először azóta, hogy bejöttek. – Tölthetünk le rá neked zenéket, tudsz vele fényképezni, meg tényleg a művészetis dolgokba is bele tudod ásni magadat majd. Tök hasznos lesz ez a telefon, és hát, velünk is akkor tudsz majd beszélni, amikor csak akarsz – sorolta a dolgokat Jimin boldogan.

- Ennek örülök a legjobban, hogy beszélhetek majd veletek akkor is, mikor nem itt vagyok – szipogtam egyet, de már én is mosolyogtam.

- Tényleg ne gondolkodj olyanokon, hogy rosszakat gondolunk rólad, mert egyáltalán nem. Már olyan vagy, mintha a fiunk lennél, annak ellenére is, hogy még csak másodszorra vagy itt – mondta Siyeon, nekem pedig újra bekönnyezett a szemem, pedig csak most hagytam abba a bőgést. – Most miért sírsz? – kérdezte Siyeon, és közben két keze közé vette az arcomat.

- Nekem még az igazi szüleim sem mondtak ilyet, nem is tekintettek a fiúknak – mondtam Siyeon szemeibe nézve, mire ő nem mondott semmit, csak magához húzott, hogy megöleljen. Tényleg nagyon meghatott, amit mondott, és nem tudtam elhinni, hogy van valaki, aki a fiának tekint, pláne úgy, hogy egyébként nem vagyok az.

- Ne sírj, oké? Már te is családtag vagy, szóval szokj hozzá, hogy veszünk neked dolgokat, és, hogy szeretünk téged, jó? – kérdezte Siyeon, miután elhajolt tőlem, én pedig csak bólintottam egyet.

Még egy kicsit bent volt az egész Park család a szobában, majd kettesben hagytak engem Jiminnel, aki segített befejezni nekem a címkék levagdosását. Kicsit beszélgettünk közben, de nem sokat, mert én teljesen elmerültem a gondolataimban, és próbáltam felfogni, hogy Siyeon és Hyojun miket mondtak nekem az imént. Családtagnak tekintenek, és szeretnek engem. Ezeket talán még sosem mondták nekem, ezért tényleg nagyon sokat jelentett nekem ez a dolog, és egyszerre akartam sírni és ugrálni örömömben, de inkább nyugton maradtam, hogy ne nézzenek bolondnak.

Délután megnéztünk négyesben egy filmet, utána pedig vacsoráztunk. Segítettem Siyeonnak főzni, ugyanis mivel az otthonban szinte minden nap főznöm kell, ezért volt némi tapasztalatom, és amúgy jól is éreztem magamat Siyeon közelében. Mindig nagyon aranyos velem, folyton boldog, és ezzel rám is átragad a jó kedve. Vacsora után leültünk társasozni, és természetesen én nyertem, ugyanis az otthonban sokat szoktam játszani a kisebbekkel, és már ismertem minden csínját-bínját a játéknak. Nagyon élveztem, hogy négyesben játszottunk együtt, és tényleg úgy éreztem, hogy egy család része vagyok.

Kilenc körül Jimin szülei elmentek aludni, ezért Jiminnel mi is elmentünk a szobáinkba fürdés után. Kicsit unatkoztam egyedül, és a telefonnal sem tudtam elfoglalni magamat, mert nem tudtam használni, ezért úgy döntöttem, hogy átmegyek Jiminhez, és megkérem, hogy mutassa meg nekem, hogy hogyan lehet használni.

- Hát te? – kérdezte Jimin mosolyogva, mikor kopogás után benyitottam hozzá. Az ágyában ült, és a telefonjával babrált.

- Azt mondtad, hogy tudsz mutatni rajta jó dolgokat – mutattam fel a telefont, amit a kezemben szorongattam. – És amúgy is teljesen tudatlan vagyok, mert nem volt még telefonom – folytattam, miközben leültem az ágya végébe.

- Akkor gyere közelebb, és megmutatom, hogy hogyan kell használni – mondta Jimin, és megpaskolta maga mellett az ágyat. Egy kicsit zavarban voltam most körülötte, ugyanis folyton eszembe jutott, amiket a próbafülkében mondott még délelőtt, de most nem akar mást, csak megmutatni, hogy hogyan kell használni a telefont. Nem azt mondom, hogy ellenemre lenne, ha bármit is akarna csinálni, csak egy kicsit félek.

Jimin vagy egy órán keresztül mutogatta, hogy miket tudok csinálni a telefonon, én pedig igyekeztem mindent megjegyezni. Nem volt olyan bonyolult a dolog, ezért zenéket is töltöttünk le nekem, meg azt is megmutatta Jimin, hogy hol tudok neki írni, ha esetleg beszéli nem tudunk majd. Jimin azt mondta, hogy felregisztrálhatunk engem különböző közösségi oldalakra is, de nem tartottam fontosnak ezt, mert nincsenek barátaim, és ismerkedni sem szeretnék senkivel, szóval ezt visszautasítottam.

- Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól kijössz a szüleimmel is – szólalt meg Jimin, mikor már nem a telefonról beszélgettünk, hanem csak az ágyában feküdtünk. Úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza a szobámba, mert nem akartam egyedül lenni, és amúgy is szeretek Jiminnel lenni szóval...

- Én is. Tényleg nagyon boldog vagyok – mosolyodtam el, és közben kicsit feljebb csúsztam ülésbe, hogy a hátamat Jimin ágyának támlájának tudjam dönteni.

- Azt sajnálom, hogy én sosem tudom nyilvánosan kimutatni feléd az érzelmeimet. Anyáék agyon puszilgatnak téged meg ölelgetnek, és ma legszívesebben én is agyon csókoltalak volna, mikor sírtál, de nem tehettem – sóhajtott nagyot Jimin.

- De most ki tudod mutatni az érzelmeidet – mondtam halkan, miközben óvatosan beharaptam az alsó ajkamat, ugyanis még mindig sebes volt.

- Szeretnéd? – mosolyodott el Jimin, én pedig csak bólintottam egy aprót. Azt hittem, hogy majd megcsókol, de rettentően meglepődtem, mikor Jimin fogta magát, és a csípőmre ült. Úgy hajolt közelebb hozzám, és rajtam ülve csókolt meg engem, de egyáltalán nem zavart ez. – Mutassak neked valami olyat, amiről már délelőtt is meséltem, és százszor jobb érzés, mint egy sima érintés? – suttogta Jimin az ajkaimra, és közben mélyen a szemeimbe nézett. Egy kicsit izgultam, és féltem, hogy valamit elrontok, de valahol mindenkinek el kell kezdenie, nem? Végül nyeltem egy nagyot, és bólintottam egyet, mire Jimin csak elmosolyodott, és újra az ajkaimra hajolt. Közben kezeit bevezette a pólóm alá, és ismét az oldalamat kezdte cirógatni. Nagyon váratlanul ért, mikor Jimin hirtelen megmozdította a csípőjét, ezzel elérve, hogy összeérjenek a férfiasságaink nadrágon keresztül, de amennyire váratlan volt, annyira jó érzés volt. Éreztem valami újat, amit eddig még sosem, és talán úgy tudnám ezt jellemezni, hogy vágytam Jiminre? Azt akartam, hogy hozzám érjen, és még több ilyesmit csináljon, mert iszonyúan jó érzés volt. – Levehetem a pólódat? Akkor látnám, hogy hol érhetek hozzád úgy, hogy ne okozzak neked fájdalmat – mondta Jimin, én pedig mint egy bólogatós kutya, csak bólintottam egyet, mert képtelen lettem volna bármit is mondani. Jimin nagyon hamar megfosztott a pólómtól, de egyből vissza is hajolt az ajkaimra, és újra hevesen csókolt, miközben kezeivel a mellkasom különböző pontjait térképezte fel. Egy kis idő után Jimin újra megmozdította a csípőjét, belőlem pedig kiszakadt egy kisebb nyögés, ami miatt kicsit zavarban éreztem magamat, és Jimin is belemosolyogott a csókunkba. Kezeivel egyre lejjebb és lejjebb vándorolt, egészen addig, hogy elért a nadrágom derekához. Ujjait elkezdte bevezetni a nadrágom alá, én pedig egyre jobban izgultam, de közben vágytam is az érintésére. – Magadnak csináltad már, igaz? – kérdezte Jimin, mikor kiszabadította a nadrágból a férfiasságomat. Én csak mélyen belenéztem a szemébe, és ezzel próbáltam utalni rá, hogy nem, de nem esett le neki.

- Az otthonban hatan vagyunk egy szobában, szerinted lett volna esélyem rá? De ha egyedül voltam sem éreztem késztetést rá – motyogtam zavartan.

- Nem baj, legalább tényleg mindent én mutathatok meg neked – villantotta ki a fogait Jimin, és nyomott egy csókot az ajkaimra, ezzel egy időben pedig a kezébe vette férfiasságomat. Pusztán ennyitől is csillagokat láttam, és azt hittem, hogy ezt nem lehet tetézni, de mikor Jimin elkezdte mozgatni a kezét a tagomon, beláttam, hogy tévedtem. Teljesen tapasztalatlan voltam, így minden új volt nekem, még ez az egyszerű folyamat is. Kicsit rosszul éreztem magamat, hogy Jimin már nem is szűz, és ő szinte már mindent tapasztalt, de úgy vettem észre, hogy őt nem zavarta, hogy én ennyire tudatlan vagyok, ezért elhessegettem a rossz gondolatokat, és helyette csak az élvezetre koncentráltam.

Jimin folyamatosan csókolt, ahogy a kezeivel is kényeztetett, én pedig nem tudtam mást csinálni, csak az örömök miatt eléggé esetlenül visszacsókolni, és Jimin haját markolgatni óvatosan. Igyekeztem csendben lenni, nehogy Jimin szülei meghalljanak valamit, de szerencsére Jimin szája teljesen elnyelte a nyögéseimet a csókolózás miatt.

Nem sokkal később ismét egy ismeretlen érzés keletkezett az alhasam és az ágyékom táján, de nagyon is jó volt. Sokkal erőteljesebb volt ez élvezet, mint eddig, és nem sokkal később egy jó nagyot nyögtem Jimin szájába, ugyanis valószínűleg elélveztem. A mellkasom hihetetlenül gyorsan emelkedett fel és le, mert kapkodtam a levegőt, és egy kicsit le is izzadtam. Csak feküdtem hanyatt csukott szemekkel, és próbáltam összekaparni magamat, miközben Jimin egy zsepivel letörölte a hasamat, és valószínűleg a saját kezét is, mert azt is összekenhettem. Aztán lefeküdt mellém, és a hajamba túrt, ezért kinyitottam a szemeimet, és oldalra fordítottam a fejemet, hogy Jimin szemébe nézhessek. Jimin az oldalán feküdt, és könyökével az ágyon támaszkodva tartotta meg a fejét, míg a másik kezével a hajamat babrálta.

- Jó volt? – kérdezte mosolyogva Jimin.

- Eléggé – nyögtem ki nehezen, mire Jimin csak elkuncogta magát.

- Ez még csak a kezdet Jeongguk. Ennél sokkal jobb dolgok is vannak, szóval készítsd magadat, mert mindent meg szeretnék mutatni neked – mondta Jimin, majd újra az ajkaimra hajolt, hogy most egy lágy csókot adhasson.

Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna anno, mikor találkoztunk, hogy Jiminnel ilyesmik fognak történni közöttünk. Én csak abban reménykedtem, hogy barátok lehetünk, de ennél sokkal több minden történt, és határozottan több van közöttünk, mint szimpla barátság, és egyáltalán nem bánom ezt. Örülök neki, hogy Jimin vezet be mindenbe, ugyanis teljesen megbízom benne, és érzem hogy ő a tökéletes fiú számomra.

2024.01.23.