Jimin szemszög

Úgy felébredni, hogy Jeongguk a fülembe szuszog, azt hiszem, hogy a világ legjobb dolga. Alapvetően utálom, ha valaki az arcomba liheg, és egyszerűen nem tudom elviselni, ha érzem valaki leheletét és lélegzetvételét, de Jeongguk hangos szuszogása szabályosan megnyugtatott. Tudtam, hogy itt biztonságban van, nem bánthatják a szülei, és természetesen az is nagyon jó érzés volt, hogy tegnap megbeszéltük a dolgokat, és hozzá bújva aludhattam. Normális esetben mindig hozzám szoktak bújni, és nem én másokhoz, de Jeongguk csak háton tud feküdni, így most kivételesen én voltam az, aki átdobta rajta a kezeit meg a lábait. Meglepően jó volt, pedig mindig is úgy voltam vele, hogy én vagyok a domináns, így esélytelen, hogy én bújjak máshoz, de úgy néz ki, hogy érdemes új dolgokat kipróbálni.

Jeongguk olyan békésen és mélyen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni. Mikor lefeküdtünk, azt mondta, hogy az elmúlt héten nem aludt többet három óránál sosem, mert olyan fájdalmai voltak, hogy folyton felébredt. De szerintem ma éjjel sikerült végig aludnia az éjszakát, mert nagyjából ugyanabban a pózban feküdt, mint mikor este lefeküdtünk, annyi kivétellel, hogy most tátva volt a szája. Ha lehet, akkor ettől még aranyosabb volt, és kedvem támadt megnyomkodni az arcát, de lehet, hogy a sérülései ezt nem díjaznák annyira, ezért amellett döntöttem, hogy csak megsimogatom arcát, hátha arra felébred. Pechemre annyira mélyen aludt, hogy meg sem rezdült az érintésemre, így új technikához kellett folyamodnom. Felültem az ágyban, és Jeongguk teste fölé másztam, kezeimet és lábaimat a teste két oldalán tartva, és az egyik kezemmel állánál fogva összecsuktam a száját, hogy összeérinthessem az ajkainkat. Nem csak egy rövid puszit akartam, de nem is egy rendes csókot, mert hát, egy alvó emberrel az nehéz lenne, így csak aprókat mozdítottam az ajkaimon, de Jeongguknak ez is elég volt ahhoz, hogy ébredezni kezdjen. Először csak kicsit nyitotta ki a szemeit, majd visszacsukta őket, de nem sokkal később ismét kinyitotta őket, és belemosolygott a puszinkba.

- Jó reggelt! – mondtam neki, miután elhajoltam a szájától.

- Neked is! – mosolygott továbbra is, és nem csinált mást, csak a nagy boci szemeivel bámult az én szemeimbe. Jeongguk egyébként egy hihetetlenül helyes srác, szóval fogalmam sincs, hogy hogyan nem csapot még le rá senki, de igazából nem is bánom annyira.

- Jól aludtál? – kérdeztem, és közben visszafeküdtem mellé.

- Ebben az egy hétben most először aludtam három óránál többet. Sőt, egyszer sem ébredtem fel éjjel – mesélte Jeongguk, és nagyon örültem, hogy mellettem sikerült rendesen kipihennie magát.

- Ennek nagyon örülök – mosolyodtam el, és ismét hozzá bújtam. – Anya ma minden áron el akar menni neked ruhákat vásárolni, de ha nem vagy még jól vagy nincs kedved, akkor nem muszáj – mondtam.

- Már sokkal jobban vagyok, mert itt vagyok veletek – motyogta Jeongguk, miközben nyújtózott egyet, nekem, pedig ha lehet, még szélesebb lett a mosolyom.

- Akkor jó, majd mondjuk anyának, hogy mehetünk vásárolni. Nekem se ártana néhány új ruha – mondtam, és közben kimásztam az ágyból. Jeongguk is követett engem, csak neki kicsit lassabban ment ez az ágyból kikelés. Mielőtt viszont kimehettem volna, Jeongguk elkapta a karomat, ezért kérdőn fordultam felé vissza, hogy mit szeretne, ám egyáltalán nem számítottam arra, hogy nem mond semmit, csak megcsókol. Nem tudom, hogy mikor és hogyan bátorodott fel ennyire, de egyáltalán nem bánom. – Ahhoz képest, hogy ez életed harmadik csókja, rohadt jól csókolsz – mondtam meglepetten, mikor Jeongguk méltóztatott elválni az ajkaimtól.

- Ne haragudj, hogy csak így letámadtalak, de erre most szükségem volt – kezdett el szabadkozni Jeongguk, én pedig rohadt aranyosnak találtam, hogy a magabiztos Jeonggukból milyen gyorsan ismét félénk lett.

- Semmi baj, örülök neki, hogy kezdesz felbátorodni – villantottam meg ezer wattos mosolyomat.

- Bátornak kell lennem, ha meg akarom szerezni, amit akarok, és amire szükségem van – rántott vállat, és komolyan nehezen tudtam felfogni, hogy milyen hamar tud változni Jeongguk viselkedése.

- Ezzel egyet értek – bólintottam. – Viszont anyáéknak erről nem kellene tudniuk. Nem hiszem, hogy örülnének neki, ha megtudnák, hogy elcsábítottalak – húztam el a számat.

- De én kezdeményeztem – vágta rá Jeongguk, és ebben igaza is volt.

- Az lehet, de szerintem anyáék csalódottak lennének, szóval maradjon ez a kettőnk kis titka – magyaráztam. – De ha nem látnak minket, azt csinálunk, amit csak akarunk – tettem hozzá, mire Jeongguk magabiztos énje ismét felszívódott, és helyette csak a zavarban lévő lénye jött elő.

Miután Jeonggukkal tisztáztuk a helyzetet, kimentünk apához és anyához reggelizni. Kilenc óra volt, így pont időben voltunk, és anyáék is nem sokkal előttünk keltek fel, ezért őket sem várattuk meg nagyon. Anya egész reggeli közben azt magyarázta és sorolta, hogy milyen boltokba kell majd bemenni a plázában, miből mennyit kell venni Jeongguknak, és azt is felvázolta, hogy a holnapi napunk hogy fog alakulni. De meg mondom őszintén, nem igazán figyeltem rá, mert elterelte a figyelmemet, hogy Jeongguk jóízűen evett. Tegnap este még visszafogott volt, enni is alig mert, de most már nem félt másodszorra sem venni a reggeliből. Tényleg nagyon boldog voltam, hogy már ennyire otthonosan érzi magát nálunk.

Reggeli után felöltöztünk, meg fogat mostunk, és már indultunk is a plázába. Olyan fura volt ismét négyen menni vásárolni. Mióta Jihyun meghalt, nyilván mindig csak hárman mentünk, és úgy egy kicsit unalmas volt, de most itt van Jeongguk is, és nem érzem magamat egyedül. Nem tudom elképzelni, hogy az egyke gyerekek hogyan tudnak létezni, mert számomra ez a négy év kész katasztrófa volt Jihyun nélkül. De lehet azért szenvedtem ennyire, mert Jihyunnal szinte össze voltunk nőve, és nem csak szimplán elköltözött a testvérem meg ilyenek, hanem meghalt, és azért az kicsit más. De most itt van Jeongguk, aki bár nem helyettesíti Jihyunt, ugyanis őt soha senki sem fogja pótolni, de legalább újra élvezem az otthon töltött időt is, és van kivel beszélgetnem. Vagyis, Jeonggukkal kicsit többet is csinálunk, mint beszélgetés, de ez részletkérdés.

Eleinte Jeongguk kicsit feszengett, és nem szívesen próbált fel ruhákat, mert nem szerette volna, ha rá költünk, de miután apa is ráparancsolt, hogy válasszon ruhákat, kicsit felszabadultabban nézelődött. Plusz együtt nézegettük a ruhákat, kikértük egymás véleményét az adott ruhákról, és egyébként tökre úgy éreztem magunkat, mint a csajok, amikor shoppingolnak, de egyáltalán nem bántam. Én mindent élvezek, ha Jeonggukkal vagyok közben.

Az egyik ruha üzletben csak olyan fülke volt szabad, amibe minimum ketten beférnek, de talán hárman is, ezért Jeonggukkal egyszerre mentünk be. Nekem egyáltalán nem volt ellenemre, hiszen látott már engem egy szál alsónadrágban, de Jeonggukon láttam, hogy zavarja a dolog. Pedig csak pólót próbált, de így is éreztem, hogy feszeng és kényelmetlenül érzi magát.

- Elfordulok, ha szeretnéd – mondtam neki halkan, ugyanis nem akartam, hogy anyáék is hallják.

- Nem kell csak... Igazából alapból nem zavarna a dolog, hogy látsz engem, de most tiszta zúzódás az egész felső testem, és nagyon undorító – magyarázta Jeongguk.

- Ne aggódj, engem nem zavar, oké? – mosolyogtam rá, ugyanis tényleg nem zavar a dolog, és kíváncsi is voltam, hogy mennyire verték meg otthon. Tegnap este végül csak a jeget rakta magára, de azt is pólón keresztül, így nem láttam a sérüléseit.

Jeongguk csak bólintott egyet, majd elkezdett megszabadulni a pólójától. Ahogy levette a ruhadarabot, az állam valahol a padlón lehetett, ugyanis azért nem számítottam rá, hogy ennyire csúnya lesz. A bal bordáinak táján teljesen színes volt a bőre, és jobb oldalt sem kímélték, valamint az oldalán is volt egy nagy zúzódás.

- Nagyon fáj? – kérdeztem tőle suttogva, miközben közelebb sétáltam hozzá, és kezeimet derekára tettem, és úgy nézegettem tovább a sérüléseit.

- Még eléggé fáj, de már sokkal jobb a múlt hétvégéhez képest – motyogta Jeongguk, én pedig mindkét kezemmel az oldalát kezdtem cirógatni, és mindezt teljesen akaratlanul. Csak úgy reflexből jött a dolog, de úgy tűnt, hogy nem volt rossz, amit tettem, mert Jeongguk egyből libabőrös lett. Tudom, hogy teljesen érintetlen, és, hogy soha senki sem közeledett felé még semmilyen szexuális értelemben, ezért egyáltalán nem lepődtem meg, hogy ilyen heves reakciókat váltottam ki belőle egy sima gyengéd érintéssel.

- Ez jó érzés? – kérdeztem tőle halkan, mire ő csak csukott szemmel hümmögött egyet. – Tudod, majd ha kicsit jobban leszel, még rengeteg olyan dolgot tudok neked mutatni, ami ennél százszor jobb érzés. Sőt, ha úgy érzed, akkor már este mutathatok dolgokat – suttogtam a fülébe, Jeongguk pedig mindkét kezét a csípőmre tette, és megmarkolta a pólómat. Aranyosnak találtam, hogy tényleg ennyire tapasztalatlan és érzékeny az érintéseimre, és örültem neki, hogy remélhetőleg tőlem tanulhat meg mindent.

Mielőtt elengedtem volna őt, még váltottunk egy kisebb csókot, de nem húztuk el nagyon, ugyanis anya jó szokása, hogy türelmetlen, és bármikor benézhet a fülkébe. Egyáltalán nem így képzeltem el ezt a vásárlást, de bevallom őszintén, ez így sokkal jobb volt, mint egy sima, monoton és unalmas bevásárlás. Jeongguk a fülkében történtek után kicsit zavarban volt, és sokáig meg sem szólalt, de kíváncsi leszek majd, hogy este is ennyire csöndben lesz-e majd...

2023.06.17.