Jimin szemszög

- Jeongguk egy nagyon aranyos fiú – ismételte el anya megint azt, amit tegnap este. Mióta hazajöttünk, csak rá tud gondolni, és folyton Jeonggukról van szó, meg ő van a középpontban, de engem ez egyáltalán nem zavar. Megérdemli, hogy végre vele is törődjenek, és, hogy neki is legyen egy rendes anyukája, még akkor is, ha csak egy hétig lesz itt.

- Tudom, szerintem is – mosolyodtam el, miközben megterítettem a reggelihez.

- Nem fogadhatjuk örökbe most azonnal? – kérdezte anya, én pedig annyira meglepődtem, hogy elejtettem egy evőpálcikát.

- Tudtommal Jeonggukról nem mondtak le a szülei, szóval nem lehet őt örökbe fogadni. De miért kérdezed? – néztem rá kérdőn, miközben felvettem a pálcikát a földről, és lemostam.

- Nem tudom, csak olyan jó, hogy babusgathatom őt, és ennyire örül minden apró dolognak. Meg nagyon jó érzés segíteni neki, és, hogy miattunk végre tényleg úgy élhet, mint ahogy minden gyereknek kellene – magyarázta anya.

- Engem is tudsz babusgatni – morogtam halkan, és folytattam a megterítést.

- Mikor engedted te utoljára, hogy megbabusgassalak? – kérdezte anya felém fordulva.

- Mikor próbáltad utoljára? – kérdeztem vissza, mire anya csak elnevette magát.

- Gyere ide te nagyra nőtt óvodás! – tárta ki a karjait anya, hogy öleljem meg, én pedig nem is haboztam, egyből a karjai közé vetettem magamat. Igen, tény és való, hogy nem sokszor igénylem az ölelgetéseket meg a puszikat, de sosem utasítottam vissza őket. Tizenhét éves vagyok, de attól még szeretem, ha az anyukám ölelget meg puszilgat. – Most pedig menj, és keltsd fel Jeonggukot, addig én befejezem a reggelit! – mondta anya mosolyogva, majd adott még egy puszit a homlokomra, és elengedett engem, én pedig, mint aki jól végezte dolgát, elindultam Jeongguk szobája felé.

Halkan nyitottam be a szobába, és nem lepődtem meg, mikor egy még mindig teljesen sötét szobával találtam szembe magamat. Jeongguk még az igazak álmát aludta, szóval próbáltam minél halkabban felhúzni a redőnyt, hogy szegény ne arra ijedjen fel. Miután csináltam egy kis világosságot a szobában, körbenéztem, és egyből elmosolyodtam, ahogy megláttam Jeongguk összegömbölyödött lényét az ágyban. Az egész ágynemű teljesen fehér volt, és Jeongguk úgy magára húzta a takarót, hogy csak a lehunyt szemei és a fekete hajkoronája látszódott ki alóla.

Leültem az ágy szélére, és azon gondolkodtam, hogy hogyan ébresszem fel. Nem akarom megrázogatni, szóval marad az az opció, hogy megsimogatom őt, vagy megpuszilom. Nem tudom, hogy ez mennyire lenne rámenős vagy nem, de hatalmas késztetést érzek rá, hogy ismét megpusziljam azokat a kissé még sebes, de annál puhább ajkakat. Tisztában vagyok vele, hogy undorító, amit Wooyounggal teszek, és ezelőtt mélységesen elítéltem ezt, de egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni magamat. Jeongguk egyszerűen vonzz engem, és nem tudok ellenállni neki. Van benne valami, ami szerintem minden épeszű embert elkápráztat, és ez alól én sem vagyok kivétel. Nem hiába imádja anya is ennyire őt. Egyszerűen nem lehet nem szeretni őt.

Végül nem érdekelt, hogy mit csinálok és mi lesz a következménye, mert tegnap este sem zavarta Jeonggukot, hogy megpusziltam, ezért most is azt tettem. Igaz, csak az arcát értem el, de az is bőven elég volt. Már az első puszira ébredezni kezdett, majd mikor beletúrtam a hajába és adtam a homlokára is egy puszit, kinyitotta a szemeit, és egyből elmosolyodott, ahogy meglátott engem.

- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva.

- Neked is – motyogta Jeongguk, és ásított egy hatalmasat.

- Jól elrejtőztél a takaró alatt. Azt hittem, hogy eltűntél, mikor bejöttem – mondtam neki.

- Csak nagyon jó illata van az ágyneműnek és nem tudom, így sikerült elaludni – rántott vállat mosolyogva.

- Kérsz kakaót, teát vagy kávét a reggelihez? – kérdeztem tőle, mire Jeongguk szemei felcsillantak.

- Lehet? – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Jeongguk, ebben az egy hétben mindent lehet, oké? Tanulj meg kérni, mert nem fogunk nemet mondani – magyaráztam neki, ő pedig csak bólintott egyet.

- Akkor kakaót szeretnék, és hidegen – mondta, és most rajtam volt a sor, hogy bólintsak.

- Más valamit kérsz esetleg? – mosolyodtam el.

- Kérek még egy puszit! – nézett rám aranyosan, én pedig teljesen ledöbbentem, hogy ezt kéri tőlem. Mármint, nagyon szívesen adok neki akár száz puszit is, csak meglepődtem, hogy tényleg volt bátorsága ezt kérni. Mosolyom csak még szélesebb lett, és boldogan hajoltam ajkaira, hogy ismét adhassak neki egy puszit.

- Öltözz fel, aztán gyere ki a konyhában, megvárunk! – mondtam neki a puszi után, majd egyedül hagytam a szobában, hogy átöltözhessen.

Reggeli közben anya felvázolta az ötletét, miszerint ebédre menjünk el piknikezni a közeli parkba, nekünk pedig nem volt ellenünkre, mert szép volt az idő, és amúgy is szeretek a szabadban lenni, meg a családommal tölteni az időt. Most pedig még jobb ötlet ez, mert Jeongguk még jobban úgy érezheti, hogy van egy családja, ha közösen megyünk valamilyen programra. Még csak vasárnap van, amúgy sem tudnánk mit csinálni itthon, szóval szerintem jó ötlet volt ez anyától. Apa sem dolgozik szerencsére, szóval négyesben fogunk menni. Teljesen olyan lesz minden, mint a régi szép időkben, csak Jihyun helyett most Jeongguk lesz velünk.

- Megkérdezted Wooyoungot, hogy nincs-e kedve jönni? – kérdezte anya, mikor már a cipőinket vettük fel. Anya Wooyoungot is imádja, amit amúgy megértek, mert neki is van egyfajta bája, csak sajnos én mostanában nem nagyon találkoztam ezzel az oldalával.

- Igen, de nem ér rá. Elvileg az öccsének lesz foci meccse, és oda megy az egész család – mondtam, és kicsit azért örültem neki, hogy nem ér rá, mert jobban szeretnék most a családommal lenni.

- Akkor négyesben leszünk – rántott vállat apa, és úgy éreztem, hogy neki sincs ellenére, hogy nem jön Wooyoung.

Igazából a házunkhoz közel van egy elég nagy park, ahol mindig sokan szoktak lenni, főleg így május közepe felé, amikor már nagyjából turista szezon is van, így mindössze öt percet autóztunk, és már ott is voltunk. Ahogy gondoltam, nagyon sok család volt ott kis gyerekekkel, nagyon sokan bicikliztek, és az étel árusok is kinyitottak már, így nagyon jó hangulat volt.

Jeonggukkal leterítettük közösen a magunkkal hozott plédet, és anya már le is pakolt rá. Az árnyékban kerestünk helyet, mert nem lenne tanácsos leégni, meg elég meleg is van már, szóval pont tökéletes helyet találtunk magunknak.

Miután szépen nyugiban megebédeltünk és egy csomót beszélgettünk, anya feldobta az ötletet, hogy hoztunk magunkkal tollaslabda készletet, szóval Jeonggukkal kerestünk egy olyan helyet, ami nincs is messze anyáéktól, viszont nem is zavarunk senkit, és neki is álltunk játszani. Nagy meglepetésemre Jeongguk olyan jól játszott, mintha profi játékos lenne, vagy én nem tudom. Tökre bénának éreztem magamat mellette, de jókat nevettünk azon, amikor mellé ütöttem, vagy éppen hasra estem, miközben meg akartam menteni az adogatásunkat. Jól éreztem magamat, és örültem neki, hogy Jeongguk is boldog volt.

- Hé Jimin! Az nem Wooyoung ott? – kérdezte apa, mikor odamentünk hozzájuk inni egyet, mert rendesen elfáradtunk.

- Hol? – kérdeztem vissza meglepetten, és közben abba az irányba fordultam, amerre apa nézett. Egyből kiszúrtam barátomat, ugyanis halvány rózsaszín haja van jelenleg, és nem kicsit döbbentem le, mikor megláttam őt. Nem az volt az egyetlen probléma, hogy hazudott nekem, hogy hol lesz, hanem az is, hogy egy számomra ismeretlen srác kezét fogta. Komolyan nem akartam hinni a szememnek. Wooyoung komolyan megcsalt? De mióta, és miért? Folyton rajtam lógott, megadtam neki mindent, amit kért, szóval tényleg nem értem értettem, hogy most akkor mi van. Oké, én is megpusziltam párszor Jeonggukot, szóval én is ugyanolyan görény vagyok, mint Wooyoung, de én legalább nem ilyen nyilvánvalóan csináltam.

- Menj oda hozzá! – mondta egyből anya, de én egyáltalán nem tartottam ezt jó ötletnek.

- Nem, add oda a telefonomat! – fordultam anya felé, ő pedig egyből elő is kereste a telefonomat, és nekem adta. Csináltam pár képet róluk, és, ha még nem lett volna egyértelmű, hogy megcsal, még smároltak is egyet, szóval sikerült azt is lekapnom, így volt bizonyítékom is.

Nem tudom miért éreztem magamat ilyen hihetetlenül szarul, mikor már nem is voltam szerelmes Wooyungba, és fontolgattam, hogy szakítok vele, de egyszerűen tényleg nagyon fájt látni ezt az egészet. Wooyoung volt az első normális párkapcsolatom, ha az egy éjszakás partnerek nem számítanak annak – már pedig nem számítanak annak – szóval eléggé szarul esett, hogy Wooyoung ki tudja, mióta csal meg és hazudik a szemembe.

- És most mi lesz? – kérdezte Jeongguk óvatosan.

- Nem tudom. Még át kell gondolnom – sóhajtottam nagyot, miközben ingerülten a hajamba túrtam.

- Mit kell ezen átgondolni? Megcsalt – mondta apa egyszerűen.

- Most inkább menjünk csak haza – morogtam, és közben nekiálltam pakolni, mert teljesen elment a kedvem ettől az egésztől. 

2022.01.25.