Vissza érve a szobába, össze kaptam a táskám, és megnéztem, hogy minden benne van-e. Semmi nem hiányzott, max zsebkendő, de az meg ilyenkor minek. Kivettem belőle a fésümet, majd megfésültem a hajam és fel kötöttem egy lófarokba.
Meg igazítottam magamon a ruhámat, és vissza tettem a táskámba a fésüt.

- Te, mi van a tarkóddal?- ért hozzá hirtelen Katsuki, mire megugrottam

- A szívbajt hoztad most rám Katsuki.- néztem magam mögé, hátra rá

- Bocs. De mi ez a vörös folt a tarkódon?- tette fel újra a kérdését, amire nagyon nem akartam válaszolni, de azt hiszem, hogy muszáj lesz

- Azt még 6 éves koromban szereztem, mert részeg volt az anyám és a forró vízzel leöntötte a tarkómat.  A nagy része meggyógyult, de  az a kisebb rész már nem.- magyaráztam neki és egy kicsit lesütöttem a tekintetem

- Gyere. A Muter adott sok gyógy kenőcsöt még tavaly, és mindenhova köteles vagyok magammal vinni. Megnézzük, hogy az egyik milyen hatással lesz a sebedre.- simogatta meg finoman a tarkómat, amitől valamiért halványan zavarba jöttem

- Nem kell, nincsen semmi bajom. Már megszoktam, hogy az ott van.

- Én csak segíteni akartam, de legyen ahogyan azt te akarod. Na gyere akkor.- mondta kedvesen, majd el lépett tőlem

Felkaptam a hátamra a táskát, és Katsuki féle fordultam. Halványan rá mosolyogtam, és elindultam ki a szobából, hogy akkor haladjunk és egy kicsit jussunk valamire.

Csendben, egy szó nélkül, jött utánam, majd mászott ki mögöttem a rejtek helyről. Vissza tettük az ajtót fedő leveleket, és elindultunk észak nyugatra.

Katsuki ment előttem, én pedig mögötte. Ő szerintem jobban ismeri az egész erdőt, mint én, mert csak egyszer voltam itt, az is most a táborral. Nem igazán szoktan otthonról kimozdulni, de nem is annyira bánom. Inkább otthon vagyok, és meresztem a seggem, minthogy össze- vissza mászkáljak, és olyan emberekkel találkozzak, akikkel nem is akarok.

- Hova megyünk?- tettem fel a kérdésemet, és Katsuki mellé álltam

- Látod ott azt a házat?- mutatott egy régi házra, aminek a falai már kopottak voltak, az ablakai bevoltak törve és tele volt a házfalai grefitivel

- Igen.

- Abban a házban lakik az a bábmester öreg fasz. Az a mese, amit mindenki mond, félig igaz, félig nem. A háza itt van az erdőben, és reggel teljesen üres, este pedig senki nem tudja. Még csak ennyit tudtam meg erről az egészről, többet nem.- mondta suttogva, és rám nézett. Ismét találkozott a tekintetünk.    - Mi az?

- Ne mozdulj.- egyenesedtem ki lassan, majd a válla fölött lévő póknak a vékony hálóját elhúztam az ujjamal, aminek következtében a pók Katsuki vállára került. Lesöpörtem onnan, majd mikor a földre került egy gyors mozdulattal már össze is tapostam     - Gyilkos pók, a mérge halálos, ha 20 percen belül nem kap ellátást a megmart ember. Ritka egy faj, nem mindenhol lehet látni. A nevét viszont nem tudom.

- Ügyes, és kösz.

- Nincs mit. Viszont, érdemes körül nézni, hogy mikor van a pofádban.- mosolyogtam rá egy kicsit gúnyosan

- A következőnek oda adlak, aztán te leszel a vacsorája.- hajolt az arcomba, ismét

- Nem ezért nem hagytam, hogy megöljön téged.- morogtam vissza a fogaim közül