" Nem tudni, hogy mit rejt a holnap,
Azon merengeni,
Hogy halott lesz-e a nap.

Arra kelni, hogy síri csend honol,
Majd azt hallani, hogy valaki sikolt.

Messze jár, de mégis közel,
Senki sem tudja,
Hogy hol bukkan fel közelebb. "

|'~(Név) szemszöge~'|

Becsuktam a szemem, és egy kicsit még jártattam az agyam, aztán úgy lettem vele, hogy inkább alszok egy kicsit. Fáradt is vagyok, meg már későre járt. Egy jó kis alvás majd egy kicsit eltereli a gondolataimat.

- Oi. Holnap reggel korán kelünk, szóval ne maradj fent olyan sokáig, ha nem tudnál aludni.- keltett fel a szőke hangja, mikor már majdnem elnyomott végleg az álom

- Kurva szádat... Most akartam volna aludni, de így miattad most nem tudok.- néztem rá egy kisebb gyilkos pillantással, és feltornáztam magam az ágyon

- Nem láttam, bocs. De ha lehet, akkor tényleg ne maradj fent addig, hogy már kelni kell.

- Inkább azzal foglalkoz, hogy te feltudj kelni, ne pedig velem. És most miattad úgyis fent fogok maradni egy kicsit.

- Engem ez nem érdekel, csak ha lehet, akkor ne nekem gyere majd holnap reggel, hogy miattam nem tudtál aludni.- morogta a fogai közül, és azzal nem is foglalkozva, hogy én is itt vagyok, fogta magát és levette a pólóját

- Azért annyi tisztelet lehetne benned, hogy arra figyelsz, amit én mondok, vagy éppen csinálok. Mert én sem keltelek fel, csak úgy, miközben te nyugdotan tudnál aludni.- mondtam az arcát nézve, miközben Ő oda jött az ágyhoz, majd leült rá

- Amint valamivel eltudod nyerni, a tiszteletem, és a bizalmamat, egyből kedvesebb leszek veled. De ha nem sikerül, akkor ne várd el, hogy kedves legyek, és megbízzak benned.

- Jól van, csak mondtam.- enyhült meg a hangerőm, és egy kicsit körbe néztem a szobában

- Gyere feküdni. Addig is csendben maradsz, és nem kell hallanom a hangodat.- feküdt el, majd fordított nekem hátat az ágyon

Sóhajtottam egy kicsit, és én is elfeküdtem, majd a bal oldalamra fordultam, neki háttal. Becsuktam újra a szemem, és egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy most mi lehet a táborban.
Vajon utánam jöttek a srácok? Érdekel valakit, hogy nem vagyok ott? Keresnek? Lehet már nincsenek is ott? Nem is lennék fontos nekik?

Jártak a fejemben sorban az ilyen, és az ehhez hasonló gondolatok, amikkel nagy nehezen, de sikeresen úgy érzem, hogy eltudtam aludni. Valamennyire sikeresen ja. Amúgy meg, ki tudja, hogy mennyire tudtam aludni.

|'~Másnap reggel~'|

Másnap, ahogyan felkeltem, Katsuki már kiabálta is egy másik helyiségből, hogy keljek fel. Morogva fogtam magam, és kimentem a szobából, majd elkezdtem keresni.

- (Név) Kelj Fel!- kiabált továbbra is, de még mindig ugyan onnan, ahol eddig volt

- Fent vagyok már!- kiabáltam neki vissza, vagy már ezerszer, de úgy látszik, hogy még mindig nem fogta fel

Gyorsabbra vettem a lépteimet, és bementem abba a helyiségbe, ahol Ő is volt. Egy mosó szoba szerüség lehetett, szóval most kezdett el mosni, ezért nem hallja, hogy én vissza szólok neki.

Na nagyon szép, már csak ez hiányzott. Biztos vagyok benne, hogy ezzel akart engem felkelteni, nem pedig egy jó pohár hideg vízzel. Katsuki, de egy bunkó member vagy.