" Néhány napot együtt lenni,
S közben terveket szőni,
És a másikat megismerni.

Annak ellenére,
Hogy ezt nem is akarod,
Teljesen olyan lesz,
Mint aki miattad változott. "

|'~(Név) szemszöge~'|

Ahogyan utol tudtam érni, egy szobába mentünk, ahol egy ágy volt és a mellette egy éjjeliszekrény, azon pedig egy lámpa. Az egész szoba úgy volt berendezve, mint egy rendes szoba, annyi különbséggel, hogy itt nem volt ablak, függöny, kicsi szekrény volt, és nem fért be olyan sok minden, csak ami nagyon kellett oda. [Írói mg.: Még tanulók fogalmazni és helyesen írni TwT]

- Katsuki, legalább egy kicsit hagyd majd, hogy megtudjalak ismerni.- jelentettem ki, semmi gondolkozás nélkül, és megálltam a szoba középen - Még csak most ismertük meg egymást, és egy kicsit szeretnék többet tudni rólad, hogy egy kisebb fogalmam legyen hogyan kéne veled viselkednem.

- Add magadat aztán megvan oldva. Nem az fog majd engem érdekelni, hogy kit mutatsz, vagy kit nem. Ha magadat adod, akkor több dolgot tudok meg rólad, mint te azt hiszed.- mondta felém fordulva - Te alszol a jobb oldalon, én pedig a balon.- tette hozzá, és elment mellettem engem ki kerülve

Mi lett hirtelen? Még csak a nevét tudtam meg, de már egyből többet akarok róla megismeri. Mintha ittam volna valamit, és csak így varázs ütésre ilyenné váltam volna.

- Olyan furcsa lettem hirtelen, de miért?- tettem fel magamban azt a szokásos kérdést, és egy kicsit elgondolkoztam ezen az egészen.

- Oi! Ha már itt vagy, és csak vagy. Akkor legalább mozditsd meg azt a nagy segged, és vagy feküdni menj, vagy fürödj és utána feküdj.- jött vissza a szobába Katsuki, ezzel is vissza rántva engem a gondolat menetemből

- Bocsánat, csak egy kicsit elgondolkoztam.- néztem rá egy kisebb kínos mosollyal az arcomon

- Ezt ne igazán csináld, mert ha úgy van, akkor ott maradsz vacsorának a medvének az erdőben.- mondta vigyorogva, aztán elnevette magát a mondata végén

- Nagyon vicces vagy. Inkább menj fürödni, ha már annyira beszélsz itt nekem.- szóltam neki vissza, és oda mentem az ágyhoz, majd leültem rá

Puha volt, és jól lehetett rajta pattogni. Jaj, de hiányzott ez már egy kicsit. A föld és a hálózsák nem volt annyira kellemes és finom, puha fekvő hely.

Sóhajtottam egy kicsit, majd elfeküdtem az ágyon és elkezdtem nézni a plafont.

Néhány napot együtt kell lennem, egy olyan személlyel akit nem is ismerek, és egy kicsit jó is lenne megismerni, hogy tudjam mennyire is kéne benne bíznom.
Viszont, kell egy kisebb bizalom alapból is, mert ha nincsen, akkor nincsen rendes csapat munka. Tehát, ha akarja, ha nem, akkor is egy szinten megkell bennem bíznia, ahogyan nekem is benne, hogy azért egyikünk se haljon meg.

Nagyon szép napoknak fogunk az elébe nézni, és egy jó kis éjszakáink lesznek, tele hülyeségekkel és vitatkozásokkal. Nagyon jó, nekem is marcsak ez hiányzott.

Nem, amúgy nem. Csak nyugdotan akartam volna ülni a seggemen, és egy kicsit kimozdulni emiatt a tábor miatt. De hiába, de már tök mindegy. Legalább lesz egy jó kis táborom, egy helyes fiúval az oldalamon, akit tudok majd basztatni, ha nagyon olyan kedvemben vagyok.