" Csendben haladni,
És kérdéseket feltenni magadban
Mindennel kapcsolatban,
És azon gondolkozni,
Hogy ki az,
Akivel most lehet több időt töltesz,
Mint ahogyan azt gondoltad volna. "

|'~(Név) szemszöge~'|

Csendben haladtunk tovább, majd egy jó 10 méter után megálltunk. Az erdő kellős középen voltunk, mindenhonnan fák néztek ránk és vettek kerül minket. Nem kell azt mondanom, hogy teljesen olyan érzés volt, mintha a semmi középen járnánk és azt sem tudjuk, hogy merre tartunk.

A szőke nem mondott semmit, csak elhúzott egy nagyobb levelet, majd maga elé húzott. Nem értettem semmit, ezért kérdően hátra néztem rá. Csendben a bejárat felé biccentett a fejével; itt fogtam fel, hogy Ő most éppen a rejtek helyére hozott el.

Bólintottam egyet és bemásztam az ajtónak szolgáló valamin, majd leültem a plac közepére, és a szőkére néztem. Utánam mászót, majd vissza is ,,zárta" az ajtót és leült velem szemben.

- Mit keversz ilyenkor az erdőben?- tette fel semmi habozás vagy kertelés nélkül a kérdését

- Az osztályommal és még egy osztállyal éppen táborozni vagyunk, aztán a másik osztályból az egyik fiú felcseszte az agyam, és muszáj voltam eljönni onnan.- magyaráztam neki a helyzetet        - És te? Te mit csinálsz ilyenkor ide kint?

- Fogadást kötöttem néhány barom haverommal, aztán elvesztettem ezért igazat kell adnom annak a hülye legendának. De már három napja nem megyek semmire.

- Arra a bábmesterre gondolsz? Segítek, ha kell, valamennyire én is azt akartam tenni, hogy bizonyítsak az egyik ökörnek.

- Én nem csapatban dolgozom. Meg vagyok egyedül is, kösz.

- Oké.. De, ha ketten dolgozunk rajta, akkor még előbb tudunk mind a ketten bizonyítani, és csak annyit kéne tenni, hogy mind a ketten biztonságban maradunk. Meg annyi elég lenne, ha mind a kettőnk kapna egy kisebb segítséget. Nem gondolod?- mondtam el neki a kisebb gondolatomat       - Hirtelen milyen kedves lettem.

- Ennyi bele fér. De akkor nem leszel mindig bajban, és én vagyok a főnök.

- Nekem aztán. Csak had tudjak végre bizonyítani és valakit porig alázni.- mosolyodtam el egy kicsit gúnyosan és a szőke arcára néztem

- Bizonyítani és porig alázni? Talán nem te vagy az a lány, akit minden nap látok az újságban?- vigyorodott el a szőke is

- (Teljes Név), ha erre gondolsz. De csak (Név).- nyújtottam felé a kezem, hogy kezet rázzak vele

- Bakugou Katsuki.- rázott velem kezet vigyorogva

- Az a Bakugou Katsuki, aki még azon is feltudja kapni a vízet, ha valaki úgy hívja, hogy Kacchan?- kérdeztem megtőle vigyorogva

- Nem vagyok, Kacchan.- szorította meg a kezem, és egy kicsit közelebb hajolt az arcomhoz

- Tehát, te vagy az a Katsuki.- mosolyogtam rá továbbra is, és elengedtem a kezét

- Ha úgy mersz hívni, akkor mehetsz vissza a táborba vagy az érőbe, és nyugdotan lehet belőled ety medve kaja vagy mit bánom én, hogy micsoda.

- Jó, jó, na. Bocsánatot kérek, akkor leszel Katsuki.

- Hülye liba.- morogta a fogai közül, majd fel állt és elindult valamerre a kisházikóban

- Nem vagyok sem hülye, sem liba. És ha még hagynád is, hogy egy kicsit megismerjelek, akkor tudom, hogy hogyan álljak hozzád, és mit mondjak neked.- álltam fel én is, majd megindultam utána, hogy azért halljuk is majd a másikat