" Ketten megtenni, s talán jól teljesíteni
Lehet, hogy könnyebb, de lehet nem,
Viszont, ha megpróbálod,
Akkor tedd is meg.

Gyávák elbuknak,
Bátrak feltámadnak,
Egyszerre ketten mondanak talán igazat.

Igazat, hogy van egy mese,
Igazat, hogy igaz is a benne rejlő félelem. "

|'~(Név) szemszöge~'|

Sóhajtottam egyet, és lassabbra vettem a lépteimet. Ideges vagyok, de muszáj lesz most lenyugodnom, meg egy kicsit össze szednem a gondolataimat, hogy másra tudjak gondolni, ne pedig az előbb történt dolgokra. Utálom Monoma-t, nem is vagyunk barátok, sem olyan jóban, de azért egy kicsit mégis csak kevesebb lehetne.

Egy kicsit elgondolkodva mentem tovább az erdőben, majd egy kisebb idő után már meg is álltam. Oda értem volna a házhoz ilyen gyorsan? Felnéztem a lábamról, és csak akkor néztem, hogy éppen valaki előttem van.

Hamvas szőke haj, rubint vörös szemek, fekete póló, nadrág és ugyan ilyen színű cipő, benne narancssárga csíkok. Korom beli lehetett, vagy egy-két évvel idősebb, mint én.
Nyeltem egy kicsit, és hátrébb léptem tőle, hogy ne legyek a magán szvérájában, és egy, hogy ki tudjuk egymást kerülni.

- Elnézést, nem láttam magát.- mondtam egy kicsit halkan, és meghajoltam az idegen előtt

- Tch.. Figyelj oda jobban.- szólt vissza kicsit sem kedvesen, de még bunkóbban, mint Monoma

- Ha nem lenne ilyen vak sötét, akkor még láttalak is volna.- morogtam vissza neki a fogaim közül

- Van egy olyan, hogy zseblámpa, de idióta liba.

- Liba?! Mindjárt adok én neked egy olyan– - akadt el a szavam, mert az előttem álló srác befogta a számat   - Mi a franc?!

- Maradj csendben.- mondta halkan, és körbe nézett

Nem értettem, hogy mi az, ezért én is ugyan azt tettem, amit ő is. Körbe néztem, és megláttam kelet felé egy idős ember árnyékát, miközben lapátol. Az erdőben vagyunk, nem pedig a városban, hogy itt legyen az a beteg öreg ember.
Nyeltem egy kicsit, és a szőke arcára néztem, ami nem nagyon volt egy boldog arc kifejezés. Elvette a kezét a számról, majd megfogta a csuklom és lassan elindult nyugatra.

- Hé! Te mit művelsz?!- kérdeztem halkan, de azért egy kicsit felháborodva    - Nem is ismersz, ahogyan én sem téged.

- Az most nem fontos, hogy ismerjük egymást, vagy sem. Csak maradj csendben, és gyere.- nézett rám hátra a szeme sarkából

- Bocsánat.- mondtam halkan, és magam mögé néztem

Továbbra is láttam egy kicsit azt az árnyékot, ahogyan valaki ás valamit. Távol vagyunk a várostól, meg az a mese egy 62 éves öreg emberről szól, aki a temető mellett lakik pár méterre.

Nem értem ezt az egészet, főleg nem így. Lehet nem is igaz az a mese, és csak egy favágót látnak az emberek minden nap? Nem tudom mire kéne gondoljak, vagy mi re nem, de már teljesen kezdem azt érezni, hogy megvagyok bolondulva vagy az emberiség.

- Azért egy kicsit lassíts.- szólaltam meg egy kisebb idő után, mikor már jóval távolabb voltunk az idegentől

- Mindjárt ott vagyunk, tudj egy kicsit várni.- mondta egy kicsit morogva, de továbbra a halkan

Válaszul bólintottam egyet és inkább csendben maradtam, nehogy baj legyen ebből az egészből, és miattam bukjunk le, hogy amúgy itt vagyunk mi is.