Mosolyogva tettem le a telefont, majd néztem az ajtó felé. Katsuki ott állt egy kérdő tekintettel az arcán, karbatett kezekkel maga előtt.

- Mi az?- kérdeztem egy kicsit oldalra fordítva a fejem

- Mit csináltál a telefonommal?- kérdezett vissza, ami egy kisebb mosolyt csalt elő belőlem

Csendben felálltam az ágyról és lassú léptekkel oda mentem hozzá. Összezárt lábakkal megálltam előtte és a bal kezemet rá tettem a mellkasára.

- Egy Yumi Akachi nevű liba, az imént rád írt. Az nem fontos, hogy mit írt, csak az, hogy írt valamit. Visszaírtam neki, aztán szépen elküldtem a faszba. Nem tetszett, amiket írt neked, ezért visszaírtam neki azt, hogy megölöm, ha még több ilyet ír. Ettől beíjedt és azt mondta, hogy ezek után békén hagy téged. Megtanulta egy életre, hogy nem tudja tőlem azt elvenni, aki már az enyém.- mondtam el mosolyogva a mondatomat és az utolsó mondat után egy halk kuncogás keretében megcsókoltam az előttem álló szőkét

- Néha elszoktam azon gondolkozni, hogy mire is válalkoztam veled. De eddig még egyszer sem bántam meg.- karolta át a derekamat, majd egy kisebb vigyorral az arcán közelebb húzott magához

- Ezt most vegyem bóknak?- nevettem fel halkan és átkaroltam a nyakát

- Aminek akarod, annak veszed.- hajolt újra ajkaimra

Mosolyogva viszonoztam neki a csókot, majd túrtam a hajába. Azokat az eper ízű párnácskákat nem lehet visszautasítani. Egyszerre finom és édes, és egyszerre olyan, mintha egy tiltott gyümölcs lenne, amit nem ehetsz meg, de nem tudod visszautasítani, annyira kívánod.

- Gyere enni.- nevetett bele jó ízűen a csókba

- Ne rontsd most el.- morogtam bele a csókba nem tetsző hangon

- Baby, gyere enni.- vált el tőlem egy laza mozdulattal

- Ünnep rontó vagy! Ezért tartozol egy hosszú csókkal.- engedtem el, majd kerültem ki felfújt arccal

- Inkább menj enni.- jött utánam a konyhába, majd leült mellém az asztalhoz

- Akkor is tartozol.- mosolyogtam rá kedvesen fejemet támasztva az asztalon

[<~~~~~~~~~~>]

Ebéd - vacsora után (kinek hogyan tetszik) Katsuki magától elmosogatott. Magától.. pfft! Rá erősködtem, ami nem is volt olyan nehéz dolog, mert hát csak egy szó volt nekem és máris cselekedett.

Vagy csak tudja, hogy kik is a szüleim aztán nem akar bajt. Ki tudja. De azért remélem ezzel még egy kicsit várhatunk...

Én a konyha pultnak voltam dőlve és néztem ahogyan mellettem szépen leengedi a vízet. Megtörölte a kezét egy törölgető rongyba, majd oda lépett hozzám és fenekem alá nyúlva feltett a pultra.

- Jó szakács lenne belőled.- jegyeztem meg, miközben átkaroltam ismét a nyakát és közelebb húztam magamhoz

- Csak megtanultam rendesen főzni és sütni. Meg inkább az első számú hős akarok lenni, minthogy egy szakács.- tette a kezét a jobb combomra és a hüvelyk ujjával elkezdte belső combomat simogatni

- Jaj, te. Először legyen hős engedélyed, aztán kezdj el papolni, hogy mi leszel majd és mi nem.

- Ezt vegyem úgy, hogy nem hiszel nekem? Csak figyeld meg, hogy én leszek az első.- hajolt közelebb az arcomhoz

- Az ágyban igen, de máshol nem.- mondtam mosolyogva és egy halk kuncogást is el enegdtem, aztán ugyanúgy mosolyogva az ajkaira hajoltam. Nem kellett sokat várnom, a csók néhány másodpercen belül már viszonozva is lett nekem.