Még volt pár nyelcsere Katsuki jóvoltából, majd végre leszedett a pultról. Fel fújt arccal vállon csaptam, és ott hagytam egyedül a konyhában, hogy elmegyek fürdeni. Katsuki csak elnevette magát és követett a fürdő ajtóig.

- Pofátlan, perverz vagy!- mondtam a fürdőből, miközben vetkőztem

- Mégis akartad, hogy befejezzem.- hallatszott a hangján, hogy még mindig ott van az a rohadt vigyor a pofáján

- Pofa be! Akkor is az vagy.

- Ez ellen nem tudok mit tenni kislány. De hallottam a hangodon, hogy tetszik neked, annak ellenére, hogy nem akartad.

- Nehogy azt akard, hogy ki menjek és adjak egy pofont, mocsok sün!- fordultam az ajtó fele egy szál törölközőben

- Ki tudja.- nevette el magát halkan

Felfújt arccal oda mentem az ajtóhoz és résnyire kinyitottam, majd a velem szemben álló szőkére néztem, akinek persze hogy egy kurva vigyor volt az arcán.

- Bunkó vagy.- morogtam a fogaim közül

- Ahelyett, hogy ezt mondod hagyd, hogy veled fürödjek.

- Nem jössz.- csuktam rá az ajtót majd beis zártam azt, hogy nehogy betudjon jönni

- Ne már Baby.

- Nem jössz és kész. Ne nyavajogj, mint egy kurva, aki nem kapott egy hete faszt. Fogadd el, hogy buta voltál, és most ezt kapod vissza érte.- ültem bele a kádba nagy beszédem közepette

- De nem ellenkezdtél, magadra vess.

- Te csaptál egyből lerám, és nem tehettem mást. Erősebb volt az, hogy újra félmeztelen vagy.- jegyeztem meg halkan a másik mondatomat és egy kicsit zavarba is jöttem

- Hazudtál és csak azért nem hagytalak békén.

- Menj már feküdni vagy mit érdekel engem, hogy mit csinálsz, de ne merj most velem ezen veszekedni, mert akkor még ágyba sem megyek veled!- dobtam hozzá a törölközőjét az ajtóhoz mérgesen

- Úgyis tudod, hogy addig itt maradok amég ki nem jössz onnan.

- Bunkó vagy, akkor is.

- Én is szeretlek Baby.

- Én is téged.- mosolyodtam el kedvesen, amit persze nem látott, mert még mindig az ajtó másik felén volt

|•~~~~~~~~~~•|

Miután volt bennem annyi, hogy végre végezzek a fürdéssel, fel öltöztem és kimentem a fürdőből. Körbe néztem, de Katsuki-t sehol nem láttam, ezért megnéztem a konyhában, de ott sem volt; ezért gondolva egyet be mentem a szobába. Láss csodát, ott volt a szőkeség. Hátulról megöleltem és a vállára hajtottam a fejem.

- Mit csinálsz?- kérdeztem kedvesen

- Rád várok, hogy tudjunk valamit enni, mert lassan dél múlt és enni is kéne valamit, hogy ne haljunk éhen.

- Bocsánat. Csak egy kicsit gondolkodtam fürdés közben és nem néztem, hogy mióta vagyok bent.- furakodtam be elé és úgy öleltem meg újra

- Vagy csak húztad jobban az agyam. De nem baj kislány, nem vagy a szolgám, hogy a szavamat vagy az akaratomat teljesítsd.- simogatta meg az arcomat, majd egy puszilt adott a homlokomra, amin elmosolyodtam

- Csináljunk gyors kaját. Süssünk húst hozzá pedig csinálunk rizsát, majd menjünk egy kicsit pihenni. Aztán majd úgy este felé meg ugyanúgy eszünk majd valamit.

- Elő vettem már a húst, hogy ki olvadjon. Valamit gyorsan össze dobok belőle.

- Segítek, ha kell.- mosolyogtam rá kedvesen

- Ebben most nem fogsz. Szépen el ülsz a seggeden, aztán megvárod amég a mester szakács meg nem csinálja a vacsorát.