|~Másnap~|

Dél előtt járt még az idő, Katsuki-val kint voltunk már az erdőben, mert sikeresen nem csaptam le, hogy nem tudok lábra állni. Amúgy meg megtettem volna, de ahogyan látszik, nem most fogom azt sem megtenni.

Visszatérve ide: Én a fák tetején közlekedek, míg Katsuki a talajon fut mögöttem vagy éppen mellettem.

Most az egyik kész tervvel megyünk el az öreg hazához. Annyi a terv lényege, hogy én a fakon megyek, míg Ő lent követ engem és majd az uticélhoz érve lemászok mellém, és majd ketten valahogyan bemegyünk a házba, majd egy kicsit körbe nézünk ott.

Találni kell egy ablakot, vagy valami olyan helyet, ahol simán betudunk menni semmi feltűnéssel. Mert azért nekünk sem lenne jó, ha észre vennének, mert akkor bukta az egész terv, meg lehet, hogy az életünknek is annyi lenne. Na az meg még inkább nem lenne jobb.

Oda érve az öreg házához, leugrottam Katsuki mellé és végig néztem a házon. Ugyan úgy áll, mint eddig. A falai tiszta grefiti, az ablakok itt-ott bevannak törve, de mindegyik ablak még a helyén van, sóval nem lenne jó hely a bejutáshoz. Ki kell valamit találni, vagy nem lesz ebből semmi jó..

Rá néztem a mellettem álló hamvas szőkére, majd újra a házra vezettem a tekintetem. Hogyan fogunk mi ide, feltűnés mentesen bejutni?- járt a fejemben ez a gondolat, de akárhogyan jártattam az agyam, semmire nem jutottam, csak folyton a tegnap esti dologra tért átt a hülye fejem.

Éreztem, ahogyan az arcom a pirben kezd úszni, ezért egyből el is kaptam a tekintetem, ahogyan Katsuki valami miatt rám nézett.

- Mi bajod van kislány?

- S-semmi, csak menjünk valahogyan be.- mosolyogtam rá egy kicsit kínosan és, hogy ne tűnjön olyan hamisnak amit mondtam, elindultam balra, hogy körbe nézzek egy kicsit a ház körül

- Furcsa vagy most.- jelentette ki, és utánam kezdett el jönni

- Csak valami az eszembe jutott, hagyjál már.- fordultam felé, majd megálltam vele szemben

- Oh, csak nem a tegnap este történt dologra gondolsz?- vigyorodott el piszkosan majd közelebb lépett hozzám

- N-nem!- válaszoltam neki egy kicsit dadogva és egy kicsit felfújtam az arcomat

- Aha, és azt is akarod, hogy ezt el is higyjem neked?- hajolt az arcomba, mire jobban zavarba jöttem és eltolta a képemből az arcát

- Katsuki! Koncentrálj inkább arra, hogy valahogyan bejussunk ebbe a rohadt házba.- fordítottam neki hátat, és tovább mentem, hogy ne halljam további hülyeségeit

- Csak szórakoztam egy kicsit kislány.

- Akkor is te perverz!- kiabáltam neki hátra

- Inkább nézz a lábad elé édes.- ért utol és megfogta a pólóm nyakát, hogy ne essek pofára egy gyökérben

- Kösz.- mondtam halkan egy kisebb morgás keretében és tovább mentünk

Testünk egy kört a ház körül, aztán megnézzük, hogy hova is jutunk majd. Nagyon jó lesz, már csak így azt is figyelni kell, hogy mikor néz ránk az ablakból az az öreg fasz. És ilyenkor jön nekem az a szokásos filmes érzés, amikor a két főszereplő egy elhagyatott házban vanak, és a gyilkos vagy valaki figyeli minden mozdulataikat, és támad, ha úgy véli, hogy annak most itt van az idelye.

Baszki.. teljesen ebbe temetem magam mindig, amikor ilyen helyzetben vagyok.