|~Csütörtöki nap~|
|'~(Név) szemszöge~'|

Vázolom az egész napot.:

Reggel.:
Mind a ketten felkeltünk, aztán volt egy jó kis reggeli, utána Katsuki egy jót káromkodott mert neki ment a falnak, aztán én is egy jót káromkodtam, mert be basztam a lábam az asztal lábába.

Dél előtt.:
Szaladtunk, mint az oroszok, mert két kurva medve elkezdett minket kergetni, csak mert el akartunk menni egy kicsit gyakorolni.
--
Pár órával később újra kimentünk, aztán meg néhány madár és mókus a semmi miatt konkrétan, elkezdett minket csipkedni meg dobálni minket ízével, minden féle makkal és dióval. És hogy az a gyökér mókus, mégis honnan a faszomba szerzett makkot és diót, de a jó büdös kurva anyját annak is.

Délben.:
Nos, délben majdnem miattam oda égett az ebédünk, mert nyugisan elbeszélgettünk Katsuki-val. Ezután össze vesztem vele, hogy ez most miattam volt, de miatta, de miattam volt, de mégis miatta, aztán megeggyeztünk ott, hogy mind a kettőnk miatt.
Aztán persze ettünk egy jót, mert már mind a ketten éhen haltunk, és már elegünk is volt.

Délután.:
Délután pihentünk egyet, közben volt egy mosogatás, szennyes indítás, meg minden féle házi munka, aztán úgy voltunk vele, hogy megyünk feküdni. Mentünk is, aztán majd nem el is sikerült aludnunk, csak a hülye haverjaim kurva jól tudnak időzíteni, ezért Mina elkezdett engem hívogatni.
Húszból legalább tizenötször nyomtam ki, és a maradék ötöt hangpostára irányítottam. Aztán azután el is sikerült aludnunk végre Katsuki-val.

Este felé.:
Ez volt a kedvencem, a mai balfasz napunkból.
Katsuki-val nyugodtan tudtunk edzeni egy kicsit, meg végre vinni két és fél tervet, mert a haramdiknak a másik félét én már nem bírtam. Annyiszor estem-keltem a talajon meg a köveken, hogy Katsuki már lassan a kövekkel kezdett el kiabálni. Mondtam, hogy menjünk inkább vissza a bunkerbe aztán pihenjünk inkább.
Ölben vissza is vitt, majd gyengéden lefektetett az ágyra. Szívmelengető volt ez az egész, főleg úgy, hogy nem is mondtam semmit. Magától hozott így vissza, és még e mellett a sebeimet is bekötötte, szóval mind a ketten tiszta sebek voltunk.

Este.:
Mikor már teljesen sötét volt az este, Katsuki magamra hagyott a bunkreben, azzal az indokkal, hogy egy kicsit körbe néz az öreg háza körül. Kicsit sokáig volt távol, de amint haza ért ugyan úgy nézett ki, mint mi előtt elment volna. Semmi seb, a reggeliek mellé, a ruhája sem szakadt el, és semmi baja nem volt.
Mosolyogva öleltem meg, és bizonyosodtam meg róla, hogy Ő az a Katsuki akivel már három napot el töltöttem itt az erdőben.

A napot ugyan úgy zártuk, mint ahogyan eddig tettük. Ettünk, közben egy kicsit beszélgettünk, majd mentünk fürödni, aztán mind a ketten tűntünk is tisztán az ágyban.

Először mind a ketten háttal voltunk a másiknak, majd én felé fordultam, mert egy kicsit kényelmetlen volt a bal oldalamon az alvás. Közelebb mentem hozzá, és hátulról egy kicsit félve megöleltem.

Morogva egy kicsit felém fordult, majd vissza ölelt és közelebb húzott magához. Halványan elmosolyodtam és hozzá bújtam, hogy újra biztonságban tudjam érezni magam a karjaiban és mellette.