Katsuki a hátamat simogatta, miközben én lassan, de helyre tettem a lélegzet vételem és szipogva az arcára néztem.

- Sajnálom Katsuki, csak segíteni akartam, hogy egy kicsit tudjunk előrébb haladni.

- Nincsem baj kislány. Én voltam most a hülye, hogy egyből kiabáltam veled, és nem úgy kezeltem a helyzetet, ahogyan azt te gondoltad volna.- simogatta meg az arcomat a mutató ujjával      - Minden rendben van.- puszilt fejen, és egy halvány mosolyt eresztett felém

Halványan elpirultam, és visszahajtottam a fejem a vállára, majd mélyen beszívtam az illatát. Karamell.. Egyszerre finom, és furcsa, pedig ez nem külön mosószer, hanem a saját illata. De hogyan? Hülyeség lenne feltenni neki egy ilyen kérdést.

- Katsuki..- mondtam ki halkan a nevét és az arcára néztem

- Mi az kislány?- nézett rám vissza

- Ha megcáfoltuk vagy igazat mondtunk ennek az egész bábmester mesés nem tudom minek, akkor ketté vállnak az útjaink?

- Ez még messze van kislány. De nem tudom még. Most ne ezen járjon az eszed.- simogatta meg a fejemet, és halványan rám mosolygott

Bólintottam egyet, és visszahajtottam a vállára a fejem, és egy kicsit közelebb bújtam hozzá. A karaiban most biztonságban éreztem magam, és nem volt bennem, hogy egyedül vagyok. Eddig mindig ezt éreztem és valami miatt, lassan már akkor is ezt szoktam érezni, amikor társaságban vagyok.

Visszaöleltem és bele markoltam a pólójába. Tisztán éreztem, hogy elkap a sírás, és ezt ok nélkül teszi a testem. Csak így, így a semmiből, mintha csak egy robot lennék, aminek az érzéseit irányítani lehet.

- Biztonságban érzem magam melletted..- remegett meg a hangom, és újra bekönnyeztem

- Huh? Mi van kislány?- fogta meg az államat és maga felé fordította a fejem

- Melletted azt érzem, hogy biztonságban vagyok..- mondtam remegő hangon és egy kósza könnycsepp le gördült az arcomon

- Ezt mért mondod?- kérdezett tovább

- Mert igaz..- engedtek maguknak utat a könnyeim

Katsuki nem mondott semmit, csak nézte az arcomat, és folyamatosan törölte a könnyeimet, miközben azok megállás nélkül csak folytak le az arcomon, mintha patak lett volna.
[Írói megjegyzés: Egyik legrosszabb hasonlatom volt eddig (╥﹏╥)]

- Itt biztonságban vagy kislány.- szólalt meg végül, és egy csókot adott a számra

A mondattól, és a csóktól, a szívem gyorsabban kezdett el dobogni, és egy kisebb melegséget kezdtem el érezni belül. Ez lenne az, hogy tényleg szeretek valakit, aki vigyáz rám? Vagy, ez lenne az a bizonyos "Szerelemi" érzés? Nem tudom, még sosem éreztem ilyet, főleg nem egy csók után.

Halvány pír lett az arcomon, és a könnytől csillogó szemekkel néztem vele farkas szemet. Belül melegség, kívül az az érzés, hogy biztonságban vagyok, és a szívemben az az érzés, hogy én innen többet nem akarok elmenni. Nem lenne meg a biztonsági érzés, amikor otthon vagyok a családommal.

Katsuki finoman az arcomat simogatta, és halványan mosolygott rám, én meg szipogva ültem még mindig az ölében, és csak néztem a szemébe.

Csend. Néma csend, és csak néztük egymást, mint két hülye, akik azt sem tudják, hogy mi van. De mind a ketten tudtuk. Csak azt nem, hogy mit is kéne mondani, vagy tenni, ezért csak voltunk, és úgy tettünk, mintha egy pár lennénk.