[<~~~~~~~>]

Lassan már esteledik, Katsuki pedig még mindig sehol. Kezdek aggódni, hogy történt vele valami, vagy csak nem tudja, hogy mere jár és elveszett az erdőben.

Kinéztem az ajtón, körbe is fordultam, de sehol nem láttam. Fel néztem, hátha a fák tetején van, de ott sem igazán láttam.

- (Név), menj vissza!- kiabált rám egy ismerős hang, majd egyből vissza is bújtam a bunkerbe, aki pedig rám kiabált beugrott az ajtón majd becsapta azt.

- Katsuki?! Mi az? Mit csináltál ennyi ideig oda kint?!- mentem oda hozzá és körbe néztem az arcát

- Gyakoroltam egy kicsit, aztán egy rohadt barna medve elkezdett engem kergetni.- magyarázta, de én nem figyeltem rá, csak kapkodtam rajta a tekintetem

- Minden rendben? Semmi bajod? Minden csontod ép? Nem kapott el a medve? Mindened a helyén van? Fáj valamid?- tettem fel sorban a kérdéseimet

- Semmi bajom, nyugodj már le.

- Bocsánat, csak aggódtam. Sokáig voltál távol, és nem tudtam, hogy hol vagy.

- Ez kedves, de idegesítő. Viszont tőled még tűrhető.- kócolta össze megint a hajam

- Legalább szólj, hogy tovább leszel, mint fél vagy egy óra.- öleltem meg és nyakhajlatába temettem a fejem

- Az agyamra fogsz menni az ilyenekkel.- károlta át a derekamat és viszonozta az ölelést

- Tudom.- nevettem elmagam halkan, majd az arcára néztem     - Azért, örülök, hogy semmi bajod nincsen.

- Sosem lesz bajom, nem kell aggódnod kislány. Menj fürdeni, aztán megyek én is. Utána fekvés van, és ne merj nekem fent maradni az este.

- De fent fogok.- mosolyogtam rá kedvesen     - És hol van a fürdő? Meg mit veszek majd fel?

- Elég ha csak egy pólóban alszol, meleg van ide lent. A fürdő meg ott van a szobám mellett balra.

- Köszi.- mosolyogtam rá megint, és  a fürdő fele vettem az irányt

[<~~~~~~~>]

Miután mind a kettőnk megvolt a gyors zuhannyal, Katsuki oda adta az egyik pólóját, amiben tudok majd minden este aludni. Nekem csak az a ruhám volt, amit egy napja vettem fel reggel a táborban, mert erre nem is gondoltam. De nem baj, nem bánom, nagyon finom illata van ennek a pólónak.
A ruha darab alja pont a combom közepéig ért, szóval nem kellett aggódnom, hogy hátul nem takarja azt, amit takarnia kell.

Fürdés után ettünk egy jó kis halat, amit Katsuki sütött meg, hozzá pedig rizst; hogy ne csak a hal legyen magában.

Vacsora után még egy kicsit társalogtunk a tervekkel kapcsolatban a konyhában, majd elmentünk feküdni. Vagyis, én csak úgy tettem, mert egy fél óra múlva újra kiültem a konyhába és elkedztem ötletelni.

Ha két kuka töltelék tervből összedobok valahogyan egy olyan tervet, ami még jó is lehet, akkor nem kell annyit gondolkozni és csak azon kell igazítani egy kicsit, aztán nem kell többet foglalkozni a tervekkel, és így Katsuki nem idegeli ki magát.

Csak ültem a papírok fölött és jártattam az agyam, hogy mi hogyan is legyen, mert még én magam sem tudom, viszont jó lenne valamit össze hozni. Előttem van a segítség, tudjak valamit eszkábálni belőle. Csak egy alap kell, és már minden megvan. De mi legyen az alap? Melyik terv legyen az, amelyiken elindulók és lesz belőle majd valami?